Magyar kódexet bemutató sorozatunkban ezúttal a Gyöngyösi-kódexről mesélünk olvasóinknak. A kötetet számos különleges tartalom teszi egyedivé, így a benne lévő Szent Brigitta-imafűzér, a nagy magyar királyról szóló imák és ezek mellett bizony különféle – akkoriban annak számító – ördögi praktikáknak titulált álomfejtő, sorsvető szövegek miatt is.

Az MTA könyvtára, ahol a Gyöngyösi-kódexet tartják -kép forrása

Nyolc kéz az hány ember? 

A Gyöngyösi-kódex különleges tartalommal bír, a magyar történelem nagy alakjaihoz, így többek között Mátyás király és Szent László király életéről, haláláról szóló egyedi imádságok szólnak. A 35 fejezetből álló kötet a 16. század elejéről származik, szerzői sajnálatos módon nem ismertek, de a tudósok megállapították, hogy négy különböző másoló műve a könyv. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő Gyöngyösi-kódex egykori őrzőhelyéről, a gyöngyösi ferences rendházról kapta nevét. Cikkünket ezúttal is az Országos Széchenyi Könyvtár Nyelvemlékek című honlapja segítségével állítottuk össze, de belelapoztunk a netlexikonba is. 

A Dömötör Adrienne által jegyezett írásban azt olvashatjuk, hogy a kódex „használatának (és lappangásának) több mint háromszáz évéről csak feltételezéseink lehetnek.” Ennek megfelelően keletkezésének körülményei ismeretlenek, miként az sem tudható, hogy pontosan hol készült, ahogy a szerzők neve is ismeretlen. Kedves megjegyzése a tudósnak a fentiekkel kapcsolatban, hogy „az idevonatkozó feltételezések nem elég meggyőzők”. És itt máris jönnek az eltérések, mármint azok, melyek a netlexikon és a Nyelvemlékek oldal által közölt információkban vannak, hiszen míg az előbbinél négy, addig az utóbbinál öt scriptort említenek a Gyöngyösi-kódex kapcsán, de a Nyelvemlékek cikk szerzője ezt még azzal is megtoldja, hogy a „latin nyelvű szövegeket is tekintetbe véve azonban nyolc kezet kell számon tartani.”, és ilyenkor persze előjön a nemlétező Asperger-szindrómám, és magamban megkérdezem, hogy az a bizonyos „nyolc kéz” akkor most nyolc embert (mert akkor az már jó esetben 16 kezet) vagy kétszer négy kezet, vagyis csak négy embert jelent. 

Amúgy is érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy a kódexmásolók mekkora hányada volt jobb- illetve balkezes, netán mindkét kezével jól író, másoló tehetség.

Álmodozó arckifejezéssel, szemét a mennyezetre szegező fiatal szakállas szerzetes férfi ír egy kódexet egy kolostorban, mögött két apáca tart neki gyertyát (AI)

Ki volt Pál bíró?

De inkább lépjünk tovább, nézzük a folytatást! Dömötör Adrienne arról is ír cikkében, hogy a „harmadik scriptor – aki esetleg a 44. lapon megnevezett Pál bíró – nemcsak másol, hanem a szöveg egy részét fordítja is (szövegjavításai utalnak erre).” Úgy tűnik, hogy ez volt az egyetlen komoly szál, ami a kódex szerzőivel kapcsolatos, így a nevezett Pál bíró ebbéli munkásságáról továbbiakat is megtudhatunk. Így például azt, hogy „feltételezhető, hogy Pál bíró a saját maga számára gyűjtötte egybe a különböző műfajú és témájú szövegeket (miután befejezte a második kéz által bemásolt, de két lap híján csonkán maradt Brigitta-imákat, amelyek elajánlása még világosan női kódexhasználókhoz szól).”

A Gyöngyösi-kódex egy lapja - kép forrása

Álomfejtés, eretnekség? 

A legérdekesebbet a végére tartogattam, vagyis azt, hogy mi is olvasható a Gyöngyösi-kódexben. A cikk szerzője egész hosszú listát jegyez arról, hogy mi került a kódexbe, így arról ír, hogy „a törzsszöveg magyar nyelvű részei elsősorban imádságokat tartalmaznak – köztük a korban igen népszerű Szent Brigitta-imafüzért –, továbbá gyónási tükröt és két hitvallást.” Arról is, hogy a latin részekben többek között „imádságokat, tanításokat, himnuszokat (kottával), grammatikai bejegyzéseket, regulát írtak az előzéklapokra ill. a törzsszövegbe.” A legfurább csak ezután jön, amire valójában inkább a meghökkentő jelző illik, hiszen azt írja, hogy a kódexben „valaki egy álomfejtést és egy sorsvetést is megörökített”, ami az egyházi alapokat tekintve… hát finom szólva is eretnekség, és itt jegyezném meg, hogy a 14. században Dante is máglya nélkül úszta meg a bibliai tanítással lényegesen eltérő tartalmú Divina Commedia kiadását, igaz, annak befejezte után nem sokkal meghalt… de ez már – ahogy mondani szoktuk – egy másik történet.