Miért kapott új nevet az ősi kódex?
Magyar kódexet bemutató sorozatunkban ezúttal az Ehrenfeld-, más néven Jókai-kódexről mesélünk olvasóinknak. Ez a könyv arról híres, hogy ez a legrégibb magyar nyelvű, kézzel írott könyv, mégpedig a 14. századból fennmaradt magyar nyelvemlék.
Assisi Szent Ferenc legendája
Írásunk forrásának továbbra is a két hasznos virtuális termőtalajt, a Wikipédiát és az Országos Széchenyi Könyvtár Nyelvemlékek című honlapját tudhatjuk. A kódexnek egy másik elnevezése az Ehrenfeld-kódex, mivel azt Ehrenfeld Adolf bécsi jogtanácsos, még diákévei alatt, a 19. század közepén fedezte fel, mint rendkívüli értékkel bíró könyvet, de persze a Jókai név a kedvesebb számunkra, melyet 1925-ben kapott e nemes kötet. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük a históriát az elejéről!
A Jókai-kódex eredetijének születését 1370-ra teszik a tudósok, amikor (vagy akörüli időben) latinról magyarra fordították, illetve 1440 táján egy újabb másolat keletkezett, mely változat a ma ismert könyv. A kódexben Assisi Szent Ferenc legendáját olvashatjuk, és bár a kutatók megállapították, hogy hiányosan, abban még így is nagyszámú tételrész található, szám szerint 81 levél, ami 162 lapon tárul az olvasó elé. Érdekesség, hogy a kötet borítása önmagában is különleges, melyről ezt olvashatjuk a netlexikonban: „A kódex két, körülbelül 8 mm vastagságú deszkatábláját nagyon színehagyott zöld szarvas- vagy őzbőr boríték fedi, mely eredetileg kobaltkék színű volt. Elöl egy nagyon kopott aranyozású vörösréz-, hátul pedig sárgarézkapocs van három-három sárgaréz szögecskével a táblához erősítve.” Ezen a borító látható az első névadó, Ehrenfeld Adolf neve és az évszám: 1851, ami vagy a felfedezés évszáma, vagy pedig egy későbbi esztendőt jelző számsor, amikor a jó Adolf valamilyen oknál fogva úgy gondolta, hogy nevének jelzésével ad nyomatékot tudományos felfedezésének.
Nemzeti gyűjtés a műkincsért
Akár, hogy is, a kódex 1852-ben már Pestre került, ahol Toldy Ferenc irodalmár, a Magyar Tudományos Akadémia titkára lelkesedésében kétszer is lemásoltatta a könyvet. Toldy 1862-ben és 1868-ban is írt irodalomtörténeti munkáiban a kódexről, melyet akkor még Ehrenfeld-ről nevezett el, de 1862 azért is fontos évszám, mert ez évben került vissza a névadóhoz Bécsbe a kötet. Az MTA a másolatok birtokában 1878-ban Volf György MTA tagnak azt a feladatot adta, hogy vesse össze a másolatokat. Ekkor újra megerősítést kapott az Ehrenfeld-kódex elnevezés.
A bécsi tulajdonos halála után az örökösök komoly összegért kínálták fel az Országos Széchényi Könyvtárnak a kódexet, „de a vétel a kívánt ár magassága miatt több mint két évtizedig nem történhetett meg.” A huncut osztrákok 1925 februárjában a londoni könyvpiacon 1000 angol font kikiáltási áron árverésre bocsátották a kódexet. A kalandos fejezet ekkor emelkedett igazi magasságokba, s ahogy olvasható: „Idehaza a nemzeti kincs megmentésére mozgalom indult, s végül is a magyar nemzetgyűlés elhatározta, hogy megszerzi a nagybecsű nyelvi emléket, és utasította a kormányt a költségek fedezéséről való gondoskodásra. Ugyanekkor a bécsi magyarság is kivette részét a vételár előteremtéséből, és annak egy részét a maga körében gyűjtötte össze. Végül 1450 angol fontért került a kódex a magyar nemzet tulajdonába.”
Így lett Jókai az Ehrenfeld-kódex
Most érünk a kódex második, szebbik neve adásának epizódjához. A sikeres londoni vásárlást követően Scitovszky Béla, a magyar nemzetgyűlés elnöke 1925. április 2-án, Jókai Mór születésének századik évfordulója emlékére Jókai-kódex néven, „örök nemzeti letétként”, személyesen helyezte el a nagy áron megszerzett nyelvtörténeti kincset a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának kézirattárában. A könyv tartalmáról szólva az OSZK Nyelvemlékek című honlapja ad információt, ahol Kertész Balázs tanulmánycikkéból a következők derülnek ki. „Tartalma alapján a fordítást és a Jókai-kódexben fennmaradt másolatot egyaránt ferences munkának tekinthetjük. Emlékünk önálló, anyanyelvű olvasmány, azonban azt a kérdést, hogy milyen közönség számára készült a fordítás, majd évtizedekkel később a másolat, nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A kutatók egy része mindkét esetben klarisszákra gondol, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy latinul gyengén tudó ferences szerzetesek jelentették a célközönséget. Mások úgy látják, hogy a Jókai-kódexet az obszerváns ferencesek lelki gondozása alá került budai beginák számára másolták a budavári obszerváns kolostorban. Olyan nézet is felmerült, mely szerint a fordítás eredetileg a Boszniában térítő obszerváns ferencesek számára készült.” A tudós írásában rámutat, hogy a Jókai-kódex számos erénye mellett azért is fontos, mivel „szókincse számos kihalt szót őriz, ezeknek egy része más nyelvemlékeinkben sem található meg.”
Egypercesek
Harmincöt év késésért vajon mennyi büntetés jár?
Először jelent meg könyv Magyarország harkályairól
Sok ezer exlibris között böngészhetnek gyűjtők és érdeklődők