Ősi könyvtárakat bemutató sorozatunk mostani részében a xilotékák, azaz fakönyvtárak világába kalauzoljuk el olvasóinkat. Aki csak kicsit is elmélyült a papírgyártás mikéntjében az tudja, hogy a papír (eredeti) alapanyag a fa. Innen már tényleg nem olyan nehéz elképzelni, hogy bizonyos fafajtákat hogyan használtak közvetlenül arra, hogy könyv alakra formálják azokat.

kép forrása

A Karel von Hinterlagen Xylotheque a prágai Strahov kolostorban

A xilotéka (sznoboknak: xylotheque) nemcsak egy fából készült könyvek tárát jelenti, de a magasan iparosodott társadalmakban is mindenütt jelenlévő anyag, a fa az éghajlatváltozások nyomon követése vagy a képzőművészeti és más alkotott művek restaurálása feladatában is alapanyag, de xilotékák olyan könyvek tárháza, ahol a különféle fa fajokról könyvalakra formázott dobozokat tárolnak. Esetünkben mégis csak az előbbi jelentés mentén haladunk, ahogy azt már korábbi cikkeinkből olvasóink megszokhatták. A xilotékák ugyancsak ősi könyvtárak, hiszen azok legrégebbijeit a 17. századból való intézmények között kell keresnünk. Jelenleg számos helyen, országban őriznek fafajtákról szóló fakönyvtárakat, így például Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Brazíliában, Angliában, Amerikában, Lengyelországban, Csehországban vagy Japánban. Az pedig valahol nagyon is logikus, hogy a ma működő xilotékákat múzeumok és botanikus kertek hozták létre. 

kép forrása

A kiállított darabok a fák kérgét, termését, levelét, ágait is tartalmazzák

A fakönyvtárak kialakulásáról ezt olvashatjuk egy helyen: „A lelkesek elkezdtek mintákat gyűjteni különböző fákból, de az egyszerű tömbök helyett a mintákat könyv alakúra formálták. Ezekben a fából készült „könyvekben” kinyitva egy vájt rekesz látható, ahol a forrásfa botanikai mintáit tárolták – leveleket, magvakat, diót, gallyakat, gyümölcsöket, virágokat, gyökér- és kéregdarabokat. Egyes esetekben ezek a produktumok írásos leírásokat is tartalmaztak a fáról és az esetlegesen szenvedő betegségekről. A „könyvek” a rendes könyvtárhoz hasonlóan polcokba kerültek úgy, hogy a gerincen látszott a címkék rögzítésének helye.”

Számos jól megőrzött xilotéka van szerte a világon, köztük a legnagyobb a Yale Egyetemen található, Samuel James Record Collection, amely egy több mint 60 ezer darabból álló gyűjtemény. A kollekció különböző erdőkből származó növények botanikus „könyvállományát” jelenti ezúttal. A második legnagyobb xilotéka a belgiumi Tervurenben található, ami – utalva az egykori gyarmati világra – a Közép-Afrikai Királyi Múzeum nevet viselő inéztményhez tartozik. Itt több, mint 57 ezer fakönyvet tekinthetnek meg az érdeklődők. A hamburgi Thünen Fakutató Intézetben ugyancsak van egy xilotéka, itt több mint 37 ezer ilyen alkotás található.

kép forrása

Mark Dion, amerikai művész hatszögletű kamrája

Az egyik ilyen különleges fakönyvtár a német Schildbach Xylotheque, amely a kasseli Természettudományi Múzeumban található. A névadó Carl Schildbach 1771 és 1799 között gyűjtött kollekcióját láthatja itt a közönség. Az egyedülálló 530 "könyvből" álló gyűjtemény. 441 helyi fáról vett famintából készült, és enciklopédikusan elrendezve. A fakönyvek valóságát tulajdonképpen a cikkünkhöz mellékelt fotók mutatják be legjobban, ezeken látszik, hogy az egyes „kötetek” az azok alapanyagát jelentő fák minden elemét, így például kérgét, termését, levelét, ágait is tartalmazzák. A Schildbach Xylotheque abban is különlegesnek számít, hogy az egy speciális, csak erre az állandó kiállítási célra megépített kamrába illesztették bele. A hatszögletű kamrát Mark Dion, amerikai művész álmodta és alkotta meg, aki a hatos számmal a kontinenseket jelölte.