A mesterséges intelligenciát párbajra hívva, Anglia második legnagyobb láncos könyvtárába kalauzoljuk el olvasóinkat. A Wimborne Minster Chain Library -nek, mint a többi hasonlónak, ugyancsak csudájára járhatunk, hiszen mégis csak egy középkori intézményről van szó, melyben így-úgy – miként a neve is mutatja – a könyvbarátok mellett a könyvtolvajok alakították belső dizájnt.

Az MI által készített kép: "álarcos tolvajok fosztogatják a  Wimborne Minster könyvtárat középkori ikonográfiai stílus" szöveginstrukcióm alapján

Mit tud a Chat GPT?

Egy izgalmas, elsőre summantásnak tűnő, de valójában egy poszt-poszt modern megvalósítás szándéka epizódjával kezdem mostani mesémet. Történt ugyanis, hogy beírtam a Chat GPT-be: készítsen egy átfogó cikket a Wimborne Minster Chain Library-ról, amire a következőket válaszolta: „Sajnálatos módon, a tudásom 2022 januárjáig terjed, és nincs közvetlen információm a Wimborne Minster Chain Libraryról. A Wimborne Minster Chain Library lehet, hogy egy helyi könyvtár vagy kulturális intézmény, és azóta történt eseményekről, változásokról nincs információm.” Az okosnak beállított algoritmus tehát valójában mégsem olyan okos, mint azt már jópáran leírták? Javára legyen mondva a fentieken túl, talán szégyenében való szabadkozás okán, még hozzáfűzte, hogy „a Wimborne Minster Chain Library egy kulturális intézmény, valószínűleg fontos szerepet játszik a helyi közösség életében, a kulturális örökség megőrzésében és a könyvtárhasználat előmozdításában. Általában az ilyen helyeken megőrzik és kiállítják a régi könyveket, dokumentumokat, kéziratokat vagy más értékes kulturális anyagokat.” Nem mondod?!, vágtam rá magamban, aztán egy maradi ember módjára szépen felkéredzkedtem az internet hagyományos böngészőjére és szörföltem egy lazát a Wimborne Minster Chain Library után nyomozva. Így született meg ez a cikk.

Persze ha azt írjuk be a ChatGPT keresőablakába, hogy „írj egy átfogó cikket a Wimborne Minster Chain Library-ról Pöltl Oxi Zoltán újságíró stílusában”, akkor már naná, hogy nekiáll elvenni a kenyeremet és rittyent egy laza bla-bla-bla állagállapotú cikket, amit ekként kezd: „Az Egyesült Királyság déli részén, Dorset megyében található Wimborne Minster városa a székesegyházáról ismert, de a város másik kincse is méltó figyelmet kap: a Chain Library. Az épület 1695-ben nyitotta meg kapuit, és azóta is az értékes könyvek és kultúra templomaként szolgál.”

Chain Library /kép forrása/

Anglia egyik első nyilvános könyvtára

Algoritmus barátunk nem téved, a Wimborne Minster Chain Library-t valóban 1686-ban alapították, és mivel hűséges olvasóink jól tudják, hogy ősi könyvtárakat bemutató sorozatunk korábbi fejezetei is bőséggel szolgálnak különféle egyéni rekordokkal, úgy ezúttal sem maradhat el ez. Így leírjuk, hogy ez a librárium volt Anglia egyik első nyilvános könyvtára, és a második legnagyobb láncos könyvtár titulus is jár neki, nem feledve, hogy a reformáció előtt ebben a szobában volt a miniszteri kincstár.

Nézzük újra, hogy a Chat GPT mit hablatyolt a nevemben! „Ahogy az ember belép a Wimborne Minster Chain Library kapuján, egy időutazásra indul, vissza az évszázadokba. Ez a tiszteletteljes épület nem csupán egy könyvtár, hanem egy kulturális ereklye, amely őrzi az évezredek alatt felhalmozott tudást és kincseket. A Wimborne Minster Chain Library nem csupán könyveknek ad otthont; itt a múlt és a jelen találkozása, ahol a látogatók elmerülhetnek a történelem és irodalom gazdag világában.” A közhely- és sallangszótár alkotói bizonyára nagyra értékelnék ezt a fenti semmitmondó mátrix-vakert, de ettől tényleg nem leszünk okosabbak.

Nézzük a tényeket! A 17. század második felében az egyik legnagyobb támogató volt itt egy bizonyos William Stone, aki mivel tiszteletesként tengette életét alapvetően vallásos témájú köteteket adományozott a könyvtárnak. Egy másik helyi adományozó, Roger Gillingham további 90 könyvet adott 1695-ben és ragaszkodott ahhoz, hogy a könyveket leláncolják, de azt is, hogy a könyvtárat ingyenesen meg kell nyitni a város lakossága számára. A fentieken túl később a könyvtár gyűjteményében megtalálhatók lettek kertészetről, orvostudományról, jogról, etikettről és építésről szóló korai könyvek, valamint Walton kilenc nyelven írott, 1657-es nagyszerű, úgynevezett Polyglott Bibliája is.

Kutatók és látogatók is bejárhatnak olvasni, kutatni a könyvtárba /kép forrása/

A legrégebbi kötet 1343-ból való

Folytassuk a játékot! Ki írta a következő mondatokat? „A Wimborne Minster Chain Library kollekciója a középkortól kezdve napjainkig terjed. Itt megtalálhatók az antik kötésű könyvek, a kéziratok és a ritka kiadványok egyaránt. A könyvtár minden egyes polcának története van, és mindegyik könyv egy kis ablakot nyit meg a múltba. A látogatók olyan érzésük lehet, mintha egy időkapun átlépve részeseivé válnának a történelemnek.” Azok tippeltek jól, akik a ChatGPT-t sejtették meg a szerzői poszton. És bár a „mester” nem tévedett nagyot, de kissé elnagyolta a leírás ezen részét. Kár, hogy nem írta le, hogy a bibliotéka most mintegy 150 könyvet kínál megtekintésre, bár továbbra is mindegyik kötet láncra fűzve várja az olvasókat. A legrégebbi kötet 1343-ból való, a többi is különös, egyedi darab, már csak azért is, mert görög, latin és héber nyelven íródtak, illetve egyes példányokat báránybőrre írták.

A könyvtárról Wimborne Minster település honlapján lehet bővebben olvasni, ahol a történelmi örökség, a régi korokat idéző műemléki épületek, a turisztikai látványosságok mellett az apatság liturgikus rendje, a városban megtalálható kulturális programok hosszú sora fogadja rovatokba rendezve az érdeklődőt, különös tekintettel a fenti létesítmény mellett a wimborne-i folk fesztiválra, a wimborne-i piacra, egy hossza miatt országos jelentőségű tűzijátékra és három, középkori alapítású iskolájára.

Az MI által készített kép: "álarcos tolvajok fosztogatják a Wimborne Minster könyvtárat középkori ikonográfiai stílus" szöveginstrukcióm alapján