Híres, jeles személyiségek, írók és költők magánkönyvtárait bemutató sorozatunkban már sokféle különleges útról számolhattunk be, s ahogy kitűnik, a legnagyobb irodalmi klasszikusok könyvtári hagyatékai, illetve minden más írott és egyéb dokumentációs anyagai története az utánuk kutakodó újságíró számára rakoncátlan kalandoknak tűnhetnek. Így voltam Gabriel García Márquezzel is, akinek privát bibliotékájáról – hasonlóan más jelesekhez – nem nyílt saját névre szóló intézménye, így azt némi küzdelem árán lehetett csak meglelni.

Márquez eredeti könyvtára, dolgozószobája Kép forrása

Hogy került Amerikába?

Most mondjam azt, hogy García Márquez könyvtárhagyatékának misztikuma is a mágikus realizmus része? Jó, mondom. A bevezetőben említett nyomozati sajátosság lényege amúgy persze az, hogy a híres írókról, neves személyiségekről nagyon sok kulturális, oktatási intézményt neveznek el, ami végképp megnehezíti a szerzők bibliotékaöröksége után kajtató újságíró dolgát. Nos, jelenthetem, hogy GGM könyvtári örökségének egy részét, bár ő maga kolumbiai születésű volt, és sokat élt Spanyolországban és még jó pár helyen, végül az austini University of Texas-on belül a Harry Ransom Centerben találjuk.

Ebben bizonyára az a logika, hogy az irodalomtörténet ezen alakját igen nagyra tartó felsőfokú amerikai intézmény a már meglévő García Márquez gyűjteményét szerette volna kiegészíteni az íróhoz köthető könyvekkel. A texasi egyetem fent idézett kulturális központja tehát egész egyszerűen megvásárolta a Márquez-könyvhagyaték egy részét, egész pontosan 180 kötetet, melyek között számos dedikált és különféle jegyzettek ellátott példányok találhatók.

The University of Texas Austinban Kép forrása

Igazi kincsek

Az intézmény így fogalmaz erről a 2014-ben beszerzett kollekcióról: „Ez a válogatás Nobel-díjas Gabriel García Márquez könyvtárból származó és mások között várt és váratlan barátságokat és változatos kapcsolatokat tár elénk. A gyűjtemény olyan könyveket tartalmaz, amelyeket García Márqueznek és feleségének, Mercedesnek, barátok és olyan kiemelkedő politikai és kulturális személyiségek írtak, mint többek között Isabel Allende, Richard Avedon, Fidel Castro, Bill Clinton, JM Coetzee, Carlos Fuentes, Pablo Neruda, Toni Morrison és Mario Vargas Llosa. A könyvtárban található García Márquez számos saját munkája is, a szerző megjegyzéseivel.” Ez a hagyatéki kollekció tehát inkább tartalmában, mint volumenében vált különlegessé, de a magánkönyvtári állományon túl vannak az igaz kincsek. Itt a minőségi emelkedettségről komoly leltárszerű kimutatást közöl a texasi intézmény. A gyűjtemény az író személyes irataiból, publikált és kiadatlan művek kéziratos vázlataiból, kutatási anyagokból, fényképalbumokból, albumokból, levelezésből áll, de megtalálhatók benne különféle kivágások, jegyzetfüzetek, forgatókönyvek, nyomtatott anyagok, efemerák és elektronikus fájlok is.

Márquez portré Kép forrása

Digitális anyag a felelősség áthárításával

A digitális forradalmat lassan már maga mögött hagyó Egyesült Államok ezen intézménye minden fent említett anyagogot digitalizált, így azokat élményszámba menően, online is meg lehet tekinteni. Így például a GGM-hez köthető fotók felnagyítva is megnézhetők, az író személyes irataiba, köztük az útlevelébe is bele lehet lapozni, ahogyan abba a 180 könyvbe is, mely a hagyatéki állomány részét képezik. További érdekesség, hogy García Márquez ezen örökségi anyagaival kapcsolatban az intézmény a honlap ide tartozó részén a kutatási lehetőségek okán megjegyzi: „A Ransom Center gyűjteményei olyan érzékeny vagy bizalmas információkat tartalmazó anyagokat tartalmazhatnak, amelyeket szövetségi vagy állami adatvédelmi törvények és szabályozások védenek. Tájékoztatjuk a kutatókat, hogy a gyűjteményekben képviselt, azonosítható élő egyénekre vonatkozó bizonyos információk e személyek beleegyezése nélküli nyilvánosságra hozatala jogi következményekkel járhat (pl. a magánjog megsértése miatti kereset indítható, ha az egyén magánéletére vonatkozó tények életet hoznak nyilvánosságra, ami egy ésszerű ember számára rendkívül sértő lenne), amiért a Ransom Center és az austini Texasi Egyetem nem vállal felelősséget.”