Egy nemrég végzett kutatás szerint a magyarok több, mint fele egyáltalán nem olvas könyvet, aki pedig mégis, az ippeghogy tíz százalék. A lehangoló eredményről és arról, hogy azért még nem kell temetni a Guttenberg-galaxist, Dr. Tóth Mátéval, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatójával, a PTE Könyvtár és Információtudományi Tanszékének adjunktusával beszélgetett a kultura.hu munkatársa.

Kép forrása

Riasztó adatok

Az olvasás egyre csökkenő tendenciája valahol nagyon szomorú, de persze nem előzmények nélküli. Kőhalmi Andrea cikkéből kiderül, hogy a nyomtatásban megjelenő szövegek fogyasztása már 50 évvel ezelőtt sem volt kimagasló, de a rendszerváltás óta csökken. Az igazgató a feltett kérdésekre egyikére válaszul elmondta, hogy az olvasáskutatás Magyarországon az 1960-as évektől folyik, illetve azt évtizedenként megismétlik. Az ötven évre visszamenő vizsgálati anyag sok mindenre enged következtetni, a szakember úgy látja, hogy valahol nagyon is másról szóltak a 60-as évek vizsgálata, mint most, amikor mások a körülmények és egészen riasztó adatok jönnek ki. Tóth Máté rámutatott, hogy míg korábban elmondható volt, hogy az emberek egy jelentős része szeretett olvasni, addig már a könyvek mellett számos más médialehetőség kínálkozik, ami elvonja a kötetekről a figyelmet.

Kép forrása

Álolvasottság?

Ezzel együtt a kutatási anyagból kiderült, hogy a 60-as, 70-es és 80-as években a magyar lakosság közel 40 százaléka szinte semmit sem olvasott, a rendszeres olvasók száma pedig 20 százalék körül mozgott. Az interjúból az is kiderül, hogy a kádári „látszat középosztály” olvasottsága a rendszerváltás után, annak zömében veszteseként megélt rétege egyre kevesebbet olvasott, olvas.

Figyelemre méltó rész a beszélgetésben a hazai adatok nemzetköziekkel való összevetése, mely szerint a nyugat-európai országokkal, illetve például egy keletit alapul véve, Csehországgal összevetve is alulmaradnak a magyarok, amit Tóth Máté a középosztály erős kulturális beállítottsága hiányával magyaráz. Itt hangzik el tőle: „Rá kellet jönnöm, hogy oktatóként, könyvtárosként egy buborékban ülök, ahol mindenki olvas, képben van az irodalommal, szerzőkkel kapcsolatban. Egy másik buborékban viszont ott van egy döbbenetesen nagy tömeg, a hazai lakosság fele, aki soha nem vesz könyvet a kezébe.”

Kép forrása

A megmaradt olvasók

Az interjú második felében a megmaradt olvasók archetípusairól említve az áll, hogy egyfelől a nagyvárosban élő, középkorú diplomás nő, másfelől a szerényebb végzettségű, vidéki férfi, akik leginkább olvasnak, ami persze amolyan sztereotípiának tűnhet. A szakember kiemelte, hogy a rendszerváltás után, főleg az idősebb generáció körében a televíziózás kiszélesedése is rontott az olvasási statisztikákon, illetve hozzátette, hogy a 18 éven aluliak körében is folyamatosan növekszik a könyvet, nyomtatott sajtót nem olvasók száma. Az pedig végképp közismert standard, hogy az értelmiségi, sokat olvasó szülők gyerekeiből gyakrabban válnak rendszeres olvasóvá. A beszélgetés végén feltevődik a klasszikus kérdés: miként tudjuk az olvasást segíteni?, amire az a válasz itt, hogy kisgyerekkorban a mesélés, illetve ha olvasunk a csemetének. Ezekből a gyerekekből nagyobb valószínűséggel lesz olvasó felnőtt, mondta az igazgató.