A 19. századi francia és persze a világirodalom egyik legjelentősebb alakja, Victor Hugo előtti tisztelgésként és az általa létrehozott szellemi és fizikai értékek megőrzése érdekében 1903-ban megnyitották a Maison de Victor Hugo-t, azaz az írólegendáról elnevezett házat. Itt található Hugo híres könyvtára is, melyet az intézménnyel együtt most bemutatunk olvasóinknak.

Vigyázott örökség

Párizsban a Place des Vosges 6. szám alatt a Hôtel de Rohan Guéménée áll, ahol Victor Hugo 1832 és 1848 között élt. Ide álmodták meg 1901-ben a romantika stílusa alkotójának múzeumát unokái, Georges és Jeanne, valamint édesanyjuk, Alice Lockroy. Az ötlet megvalósításában Paul Meurice, íróban is támogatóra leltek, aki el tudta fogadtatni a projekt terveit Párizs városának vezetésével. Az már akkor is hagyomány volt a francia fővárosban, hogy az olyan nagyságok, mint Dante, Shakespeare vagy Goethe tiszteletére, kultuszának megőrzésére emlékházakat, múzeumokat nyissanak meg, így a Victor Hugo-ház is erre a közgyűjteményi intézményi mintára készült el.

Az átadás végül nem sikerül Hugo születésének századik évfordulójára, csak egy évvel később, 1903-ban, de természetesen a létesítményben található tartalom emiatt jottányit sem veszített. Paul Meurice, Victor Hugo egyik legjobb barátjaként a múzeum, illetve maga a könyvtár létrehozásában és fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszott. Meurice nemcsak saját gyűjteményét ajánlotta fel az intézménynek, de a híres Juliette Drouet-gyűjteményt is megszerezte, illetve a Victor Hugo-művei sorozat utolsó kiadásából származó jogdíját is további művek vásárlására, illetve a hiányosságok pótlására fordította. Ezek mellett nagyban menedzselte az adományok szervezését is. Az intézmény leírásában az szerepel, hogy annak egésze voltaképpen Paul Meurice alkotása, ő volt az, aki a felújítást megoldotta, mégpedig olyan alkotók, restaurátorok segítségével, akik az ő hívó szavára vállalták el a munkákat.

Paul Meurice 1905-ben bekövetkezett halála után 1927-ben egy szintén jelentős változás történt az írólegenda hagyatéka ügyében, amikor a család Párizs városának ajánlotta fel a Hauteville-házat, amelyet még az író szerzett meg és újíttatott fel. Az épület arról híres, hogy Victor Hugo e helyre vonult vissza, amolyan önkéntes száműzetésbe, s itt írta meg klasszikussá vált nagy regényei egy részét. A franciák azért is tartják nagy becsben ezt az épületet, mert „figyelemre méltó dekorációja révén Victor Hugo költői és filozófiai világát is megtestesíti.” A hálás utókor itt mutatja be a Hugo kéziratgyűjteményét, illetve itt is található egy nyitás óta gyarapodó könyvtári állomány.

Szobák, termek, szalonok

Ezután a kis contourne után visszatérve a párizsi Place des Vosges 6. szám alatt lévő könyvtárba, kukkantsunk be az épület helyiségeibe! A második emeletén található lakrészen az egyszerűen csak előszobának, avagy első szobának nevezett helyiségben Victor Hugo családjába és korai élete relikviái, az alkotó irodalmi munkásságának első időszaka emlékei találhatók. Mint ezekből is kiderül: a költő, drámaírót már fiatalon az elsők között tartották számon, erre számos itt látható alkotás, festmény és szobor is utal. A Piros Szalon, avagy második szoba történetéről többek között így írnak az intézmény honlapján: „A vörös damaszttal díszített szalon annak a lakásnak a hangulatát idézi, ahol Victor Hugo idejében az irodalom, a művészet és a politika nagy elméi találkoztak a Romantikus Mozgalom vezetőivel.” Ez volt az az időszak, melynek egyik csúcsa volt, hogy Hugo a Francia Akadémia tagjává választották.  A Kínai Szoba, mely a hármas számot viseli, az írólegenda már említett önkéntes száműzetésének, a Hauteville-házban eltöltött időszakát idézi fel. Itt a dekoráción és bútorokon keresztül tárul a közönség elé a költő fantáziája, mely az irodalomtörténeti leírás szerint álmában bontakozott ki, hogy aztán felébredve maga is, saját kezével vegyen részt a különleges belsőépítészeti munkában. A négyes számot viselő Ebédlőben Hugo gótika iránti rajongásának emléktárgyai, bútorai találhatók. Itt láthatók azok a festmények és szobrok, amelyek a száműzetés idején írt olyan művekre emlékeztetnek, mint például A korok legendája, a Nyomorultak, A tenger fáradozói és A nevető ember. A Dolgozószobában, az ötös számú helyiségben egy kisebb méretű rajz, fénykép-, metszet-, kézirat- és nyomatkiállítás található. A hatos szoba a Tanulmány szoba, ahol a száműzetés utáni siker és népszerűség mementója. A sort a Hálószoba zárja, melynek magnetikus erejét kétségkívül az adja, hogy annak kialakítása az eredeti állapottal egyező, s melynek központi része természetesen az az ágy, ahol Victor Hugo meghalt.

A kutatás háza

A talán hosszas épületbelső leírása után nézzük a könyvtárat! „A múzeumi könyvtár egyben örökségkönyvtár és kutatókönyvtár is. Tartalmazza Victor Hugo műveinek szinte valamennyi régi, eredeti, illusztrált kiadását, valamint néhány ritka és becses példányt, amelyet olykor a könyvkedvelők „megtömnek”, kéziratokkal, rajzokkal, fényképekkel. A könyvtár egy különösen fontos esszégyűjteményt is őriz Victor Hugo életéről és munkásságáról.” Ezt a leírást olvashatjuk az intézmény honlapján, mely internetes felület arról is tanúskodik, hogy 18 ezer dedikált, aláírt kézirattal és az alkotó magánéletében nagy betekintést engedő archívummal is bír. A Masion de Victor Hugo a fenntartó és a működtető szándéka szerint is az olvasás és a kutatás háza. A 3. emeleten található bibliotéka külön felnőtt- és külön gyermekrészleggel rendelkezik. A nyitás óta eltelt immár 120 év alatt nemcsak a hagyományos értelemben vett könyvállomány fejlődött, de az intézmény munkatársai kialakították a Hugolisztikai részleget is, mellyel párhuzamos létrejött az örökségvédelmi dokumentációs központ is. A könyvtár a kutatók centruma is, ahol tanulmányok, tudományos, genetikai és kritikai kiadások születésének biztosítanak helyet. Az intézmény honlapja egy sok-sok fotóval, információval ellátott, igen hasznos platform, mely a Victor Hugo-életmű, életút és örökség minden részletét kibontja az olvasó- és a tudományos kutatásokban érdekelt közönség előtt.

Képek forrása