A nemzedékeket hájpoló facebookos mém mintájára mondhatjuk a Mozaik képregénysorozatról, hogy „ha ismered, akkor te is jó évjárat vagy”. Pedig innen, 2023-ból nézve első blikkre nem tűnik többnek a retro érzésvilágnál az eredetileg NDK-ból (fiatalabbak kedvéért: a Németország keleti, azaz szocialista verziójának számító Német Demokratikus Köztársaságból) indult comics, melynek magyar változata kapcsán és a Gyermekkönyvek nemzetközi napja apropóján terjedelmes cikket közölt a nemzetikonyvtar.blog.hu.

Akciók, fordulatok, tanulságok

Az egykori keleti blokk legnépszerűbb gyermek- és ifjúsági képregénysorozatának számító Mozaik még a szűk levegőjű 50-es évek közepén indult az NDK-ban. Az említett blog szerzője mások és saját maga emlékei között kutatva idézi fel a Mozaik képregényekkel való mesés találkozásokat. Mint a cikk ezen részéből kiderül, hogy a 70-es évek második felében és a 80-as években szocializálódott magyar gyerekek számára elsősorban a képregény vizuális stílusa, kidolgozottsága miatt vált vonzóvá, de a havonta megjelenő folytatások történetei is kellő akciókkal, fordulatokkal és tanulságokkal szolgáltak ahhoz, hogy a srácok rákapjanak a Mozaik kínálta világra.

Saját megjegyzés, hogy gyerekek számára ekkortájt ugyan voltak remekül illusztrált mesék, de az egyre inkább Magyarországon is elterjedt képregény műfaj erős riválisa lett az ezidőtájt már hazánkban is elérhető nyugati képregényeknek. Ez utóbbiak gyűjtőlapja volt a legendás Pif-magazin, mely francia képregényfüzetekben Rahan, a Tarzan-utánzat, Doctor Justice, a karatézó orvos, Asterix és Obelix, a gall pofonosztók és sok más rajzfigura vonzotta a szemeket. A Mozaik főhősei, a három manó: Abrax, Brabax és Califax, illetve korábban nevükön Dig, Dag és Digedag tehát jókor voltak jó helyen, és a felnőtteket a Füles magazinban ekkor már kiszolgáló Korcsmáros Pál és alkotótársai művei után végre a gyerekeknek is lehetett saját képregényhőse, rögtön három is.

Történelem, irodalom és legendatár

A magyar változat – hasonlóan a külföldihez – az egyetemes történelem, irodalom és legendatár történeteit felhasználva szórakoztatott a különleges epizódok át. A képregényszéria alkotóiról a blogszerző írja: „A Mozaikot a Verlag Neues Leben nevű gyerekirodalmi műveket kiadó cég alapította. A személyi kultuszoktól hemzsegő kommunista blokkban élő, eredetileg üvegfestőnek tanult grafikusművész, Johannes Hegenbrath (1925–2014), művésznevén Hannes Hegen kezdeményezte egy vidám, szellemes, humoros bölcsességekkel és tudományos ismeretterjesztéssel átszőtt képregény megjelenését. Az akkor éppen a Nyugattal rivalizáló NDK kultúrpolitikai vezetőinek kapóra jött Hegen ötlete, mondván, ezzel az NSZK-ból illegálisan beáramló „szennyirodalomnak” minősített nyugati képregényeket lehetne ellensúlyozni. 1955 karácsonyán jelent meg az első szám, melyben három manó Dig, Dag és Digedag játszották a főszerepet.”

Fanatikus gyűjtők és rajongók

Mint a cikkből kiderül, Hegen alkotói teamjéhez később Lothar Dräger, író és rajzoló is csatlakozott. Mint olvassuk később, a 60-as évek amolyan konszolidációjában a Verlag Junge Welt kiadó vette át a Mozaikot, majd a 70-es évektől kezdve elindult a más országokban való pályafutása is. A cikk a magyar változat egyes korszakairól is beszámol, de azon belül azokról a rendszerváltás utáni évekről is, amikor itthon egyre nagyobb számban voltak elérhetők a magyar nyelvű nyugati, klasszikusnak mondható képregények. A Mozaik kiállta az idő próbáját és Batman, Superman és Spiderman mellett megmaradt egy fantasztikus irodalomtörténeti legendának, melyben a Móra Kiadó, a Ratius és Időkapu kiadók is összefoglaló, antológia-szerű összefűzött könyvverziókat adtak ki a Mozaik bizonyos évadaiból.

A blogszerző több olyan fanatikus gyűjtőt és rajongót is név szerint említ – így például Rácz Andrást, Prekop Csabát és Cselovszky Róbertet – akik lelkesedésüktől hajtva gyűjtötték, katalogizálták a magyar Mozaik-okat, vagy szakmai munkájuk révén támogatták a hazai Mozaik-kultusz életben tartását.

Képek forrása