A Scottsdale Public Library az Arizona állambeli városáról kapta nevét, melyről azt gondolhatnánk, hogy az Egyesült Államokban bizonyára sok ilyen van, ugyanakkor ez az intézmény abban mégis egyedi és ezért említésre méltó modern könyvtárakat bemutató sorozatunkban, hogy annak négy részét nemes lófajtákról nevezték el.

Kép forrása

A Könyvtár Barátai

A Scottsdale Public Library létrejötte két hölgynek, Lou Ann Noel és Beth Fielder személyének köszönhető, akik 1955-ben azzal a szándékkal vágtak neki a nagy alapítói feladatnak, hogy az akkor – a mostanihoz képest szegényesnek mondható – városi könyvtárat minden tekintetben kiszélesítsék, gyarapítsák és főként modern bibliotékává tegyék. Az ötvenes években Scottsdale-ben a könyvtár az úgynevezett helyi Adobe Ház részeként várta az olvasókat a kultúrházzal közös belső térben. A könyvtárban mindösszesen 300 könyv volt kikölcsönözhető és ennek megfelelően igen, ritkán, csupán hetente két alkalommal volt nyitva két-két órácskára.

A változások szele 1959-ben élénkült meg, amikor is megalakult a Könyvtár Barátai nevű civil közösség, mely non-profit szervezet önkéntesei azt vállalták, hogy támogatókat és adományokat gyűjtenek egy új intézményre. Scottsdale városa később csatlakozott ehhez a polgári kezdeményezéshez, olyannyira, hogy saját, fizetett alkalmazottat állított az ügy érdekében a Könyvtár Barátai munkájának, küldetésének megsegítésére.

Kép forrása

A Mustang és a többiek

Az egyik legjelentősebb lépés végül 1968-ban történt meg, ekkor a korábbi lelkes munkának és támogatásnak köszönhetően megépült és átadták a 34 ezer négyzetméter alapterületű fő létesítményt. Az évtizedek alatt ehhez igazodva alakult, formálódott és gyarapodott a scottsdale-i könyvtárrendszer további négy karakteres résszel. És bár címerében nem szerepel a vágtázó négylábú, de Arizona a farmerek, s így aztán a lovak állama is, így valahol logikus volt a Scottsdale Public Library egy plusz négyes egységét lovakról, egész pontosan lófajtákról nevezzék el. így esett a vélhetően a helyi tenyésztési sikeres múlt okán a Mustang, az Arabian, a Palomino és az Appaloosa nevekre. A főépületet, hmm, talán hívhatták volna „Vezércsődör”-nek, de nem tették, így annak neve végül – bizonyár utalva a dolgos alapítókra – Civic Center lett.

Ez utóbbi és a Mustang részleg kiemelt szerepet kapott napjainkra. Mint a róluk szóló egy tájékoztatóban olvasható: „A Civic Center és a Mustang Libraries 23 állam 300 könyvtára közé tartozik, amelyek befogadó, gyermekbarát környezetükért megkapták a Family Place Librarie jelölést. A Family Place hisz abban, hogy a jó egészség, a korai tanulás, a szülők bevonása és a támogató közösségek hozzájárulnak a gyermekek növekedéséhez és fejlődéséhez. A kijelölt könyvtárak öthetes szülő/gyermek műhelyt, megfelelő gyűjteményt és teret, valamint családsegítésre képzett személyzetet kínálnak.”

A Mustang 1987-ben nyílt meg és vált könyvtárrendszer részévé, a Palomino 1995-ben, az Arabian 1996-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A lónevű és ezért jónevű új könyvtáregységek más és más helyen kerültek megépítésre, így az immár 70 évvel ezelőtti meglehetősen kezdetleges állapotok mára valóban a múlt ködébe vésznek. A főépület és az új építmények és szolgálatatásaik mára természetesen a kor építésztechnikai, épületdesign trendeknek- és digitális vívmányainak köszönhetően a legmodernebb közösségi helyek, melyek közül most egyet emelünk ki. A rendszerben az állomány több, mint 800 ezer tételt tartalmaz, köztük könyveket, folyóiratokat, DVD-ket, CD-ket, hangoskönyveket és más kikölcsönözhető közművelődési produktumot.

Kép forrása

Könyvek a sivatagban

A szisztéma legfiatalabb tagja az Appaloosa könyvtár, mely egyben a környezettudatosság jegyében fogant és az építészet egyik amerikai csodája. Emellett az is különlegességét adja, hogy ellentétben a három másik létesítménnyel ezt a blokkot nem a lakott területeken, hanem a sivatagba telepítették, melynek ésszerűségéről ezt olvashatjuk az egyik amerikai építészeti oldalon: „A könyvtárat úgy helyezték el, hogy maximalizálja a nap szögét az árnyékolás és a közvetett nappali megvilágítás érdekében. A nyilvános és a munkahelyi terek háromnegyede külső kilátással és nappali megvilágítással rendelkezik”, illetve kiemelik, hogy „a könyvtár sivatagi otthona a vízhatékonyságot és a helyszín fenntarthatóságát tette a legfontosabb prioritások közé.” Látható, hogy ezzel a beruházással az arizonaiak a környezetvédelem egyik építészeti mintapéldáját kívánták létrehozni, melynek kialakításában olyan természetes sivatagi élőhelyet választottak helyszínnek, ahol az őshonos és száraz éghajlatú növények nem igényelnek kaszálást, öntözést vagy műtrágyázást. Ezen túl a 25 százalékban újrahasznosított anyagokból összeállított épületet úgy tervezték meg, hogy a csapadékvíz a tetőről lefolyva feltöltse az öntöző- és vízárok rendszert, ahol a növényvilág bőségesebb. Az épületen belül is hasonló volt az alkotók hozzáállása: a modern környezetvédelem jegyében alkalmazott, rendkívül hatékony vizesberendezési tárgyak 53 százalékkal csökkentik a vízfogyasztást a hagyományos könyvtárakhoz képest.