A világ legszebb műemléki könyvtárait bemutató sorozatunk mostani részében visszatérünk Ausztriába, hogy ott benyissunk a melki benedek rendi apátságba, s azon belül is a könyvtárba. A 900 éves intézmény nemcsak azért hasonlatos a mi Pannonhalmi Főapátságunkhoz, mert abban a Szent Benedek regulája szerint élnek a szerzetesek, hanem azért is, mert a melki szerzetesek is az oktatásban szolgálják az Istent, melynek fontos része a könyvtár.

Kép forrása

Az ősi kolostor

És ahogy az említett magyarországi bencés apátságnál, úgy a melki benedek rendi apátságnál is a könyvtárat tartják számon rögtön a kolostor után a komplexum legfontosabb épületrészeként. A teljes létesítmény története a 11. századig nyúlik vissza, a kolostorba 1089 óta élnek bencés szerzetesek.  A történetírás szerint a kolostor megépítése II. Lipót őrgrófnak köszönhető, aki igen jó kapcsolatot ápolt Passaui Szent Altmann püspökkel, a pápahűsége miatt száműzött egyházi vezetővel. Később ez a nexus tovább erősítette a kolostor pozícióit, az intézményt kivonták a passaui egyházmegye irányítása alól és egyenesen a pápához csatornázták be annak felügyeletét.

Kép forrása

Tragédiák kora

A kivételes státuszú létesítményt 1297-ben tűzvész pusztította, melyben sajnálatos módon a könyvtár hatalmas károkat szenvedett, a kötetek, iratok jelentős része lett a tűz martaléka. A 14. században ugyancsak rájárt a rúd a kolostorra, mint olvasható a történetében: a tűzvész után járványok, egyre súlyosbodó gazdasági válságok és egyházszakadás nehezítette meg a szerzetesek életét.

Vallási, vallástörténeti szempontból kiemelt jelentőségűnek számít, hogy 1362-ben az apátság elsőszámú kincsének, Krisztus keresztfájának egy darabjának IV. Rudolf herceg egy aranyból készült, gyémántokkal kirakott keresztet adományozott az apátságnak az ereklye tartójaként. A krónika leírja, hogy ezen keresztfa ereklyén Szent István vértanú vére is megtalálható.

A 15. században ugyanakkor tovább folytatódtak a sorscsapások, az apátság eladósodott, a szerzetesek közti viszályok miatt a rend felbomlott.

Kép forrása

A kultúra fellegvára

A helyzet 1418-ban stabilizálódott, amikor Nicolaus Seyringert, a bécsi egyetem egykori rektor zsinati döntés alapján ráncba szedte az intézményt, s ő lett a kolostor apátja. Az egyházi belső megújulás központjaként immár újra működő melki bencés apátság nemcsak a dél-német területek központja, de a kultúra fellegvára is lett. Ezt a funkcióját az egyetemekkel való sűrű együttműködése is erősítette, melyben a könyvtár is nagy szerepet kapott. A 18. századi barokk érában a bibliotéka az újraépülés nyomán egy világraszóló szépségű intézménnyé vált, mely a későbbi évszázadokban a koroknak megfelelő modern gépészeti tartalommal gyarapodott. A ma látható kolostori részként működő, 12 helyiségből álló könyvtár két fő teremmel ékeskedik. Mennyezetét lenyűgöző freskók díszítik, melyeket Paul Troger alkotott. A könyvtár állománya több, mint 100 ezer kötet, benne közel 2 ezer kézirat található. A számok tükrében „az apátsági épületegyüttes déli szárnya 240 méter hosszú, főtengelyének hossza 320 méter, 500 helyiséget foglal magában és 1365 ablaka van, mindig van mit tenni: rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában.”