Káosz száz éven át

MEGJELENT: 2022. november 27., vasárnap | SZERZŐ: Oxi

Európa legszebb könyvtárait összegyűjtő sorozatunk ezúttal San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban lévő könyvtárat mutatjuk be olvasóinknak. S ahogy már megszokhattuk ezeknél a pazar kivitelezésű intézményeknél, maga a belbecs is igen jelentős, ahogy ez esetben is, hiszen ez a spanyol könyvtár sok egyéb mellett ókori klasszikai és arab irodalmi kincseket is rejt magában.

Kép forrása

Görög, latin, arab kötetek

Ez a madridi könyvtár a neki helyet adó kolostorpalota történetével egy. A gigantikus létesítményt II. Fülöp, Spanyolország Habsburg királya építtette, mely szándékát egy csata győzelméhez kötött fogadalma alapján valósította meg. A Juan de Toledo és Juan de Herrera építészek által megálmodott és megvalósított királyi lakhelyet 1563-tól 1584-ig építették Madridban, mely város ezután lett Spanyolország fővárosa. A budai várpalotával némi külső hasonlóságot mutató kolostorpalotának figyelemre méltó terjedelme van, hossza 240 méter, szélessége 190 méter s rajta 7 torony ékeskedik, a ki- és bejárásra 15 kapu szolgál.

A kezdeti időszakokban még viszonylag szerény tételszámmal rendelkezett az El Escorial könyvtár, a 16. században főleg görög, latin és arab kéziratos kötetek képezték az állományt, illetve még ebben a században megindult egy folyamat, melynek révén a spanyol diplomáciát is bevonva, Európa-szerte vásároltak köteteket, főként nemes műveket, kéziratokat és kódexeket. Egy 1576-ban végzett leltárkor 4546 könyvet számoltak meg. A könyvtár akként is gyarapodott, hogy más, kisebb könyvtárak állományát vásárolták fel oda, így például Diego Hurtado de Mendoza költő és diplomata könyvtárát, mely korának legfontosabb gyűjteményének számított, illetve a spanyolok hadakozása során elért harci sikerek nyomán is bővült a gyűjtemény, egy esetben a Muley Zidán szultántól elszerzett arab kódexek lettek a gyűjtemény részei. A királyi család további „Fülöpjei”, így III. és IV. Fülöp is szívén viselte a királyi bibliotéka sorsát, annak fejlesztését.

Kép forrása

Súlyos veszteségek

Sorozatunk korábbi részeiből már ismerős mozzanat, a tűzvész itt is szerepel: 1671-ben mind a kolostorban, mind pedig a könyvtárban nagy kár keletkezett a tűz miatt, közel négyezer kódex veszett oda a bajban. A tűzvész utóhatása volt, hogy a megmentett állomány közel száz évig volt rendezetlen állapotban, mely káoszt 1725 -ben Antonio de San José szerzetes atya szüntette meg, aki mintegy 25 év alatt átrendezéssel, átsorolással és újra katalógusba foglalással végezte el a nagy munkát.

A 18. században III. Károly spanyol király által képviselt humanista irányzat adta meg a könyvtár új funkciójának az alaphangot, vagyis azt, hogy a spanyol értelmiség teljes mértékben hozzáférhessen a kötetekhez. Ekkor készült el egy olyan katalógus, melyből az érdeklődők tájékozódhattak a többezres gyűjtemény részeleteiről. A 19. század a korábbiaknál még több vészt hozott a bibliotékának, tűzvész, illetve a francia invázió nehezítette meg az intézmény sorsát. Ezek elől menekítve a köteteket, iratokat egy trinidadi kolostorba vitték azokat, ahonnan 1814-ben, VII. Ferdinánd rendelete alapján szállították vissza eredeti helyükre, a madridi kolostorpalotába. A költözések és a háborús helyzet nem kedvezett a könyvállománynak, sok eltűnt, sokat elloptak, így a korábbi készlet egy része kézen-közön elveszett.

Kép forrása

Világiak, egyháziak

A 19. század közepén a Királyi Történeti Akadémia irányította a könyvtárat, majd újra a királyi házhoz került az intézmény. Ekkor új lendületet kapott a bibliotéka fejlesztése, kimerítő leltárakkal, újrakötésekkel és új kötetek beszerzésével változott, gyarapodott az állomány. Az El Escorial Királyi Könyvtárban ezeken túl a régi tűzkárok orvoslása, a kéziratok restaurálása és egy nagyszámú készlettel működő könyvesbolt létrehozása volt a fő feladat. Érdekesség, hogy a könyvtár működtetését, vezetését hol a királyi ház által megbízott világi, hol pedig egyházi személyek, közösségek végezték. A 19. század végén ugyancsak működött az intézmény azok számára, akik tudományos kutatások okán kívántak a könyvekben lapozni. A 20. században az ágostoniak irányításával működő intézményben a katalogizálás és a kutatókkal való szoros együttműködés volt az egyik fő munkairányzat. A 21. századra a létesítmény az egyik legfőbb spanyol kulturális attrakció, melyben a Főteremnek nevezett helyen nemcsak a könyvek tárolására szolgáló bútorzat, de az uralkodókat ábrázoló olajfestmények és a falakat és mennyezetet ékesítő freskók adják a fő vonzerőt. A festmények a hét szabad művészetet képviselik: a nyelvtant, retorikát, dialektikát, aritmetikát, zenét, geometriát és asztrológiát. Az intézmény honlapján többek között ez olvasható: „A könyvgyűjtemények mellett a könyvtár tanulási és tudományos munkahely is, ahol rajzok és metszetek, szereplőportrék, korabeli műszerek, térképek, gömbök, asztrolábiumok, állat- és növényvilág reprodukciói, pénzek és érmek gyűjteménye is megtalálható.”


Megosztás