Ha némileg haza, vagyis ahhoz közelebb akarunk beszélni, akkor azt is mondhatjuk, hogy a portugál Mafra-palota, kiköpött schönbrunni kastély: szélte csak nagylátószögű kamerával fogható be, szépsége pedig a schönbrunni kastélyhoz fogható. Azért kezdjük így aktuális mondandónkat, mert ezúttal a fent említett palotában lévő székesegyházi könyvtárba kalauzoljuk el olvasóinkat.

Kép forrása

A német ötvös portugál palotája

A világ legszebb műemlékkönyvtárait bemutató sorozatunkban ezúttal az Atlanti-óceán partjára, Lisszabonba utazunk képzeletben, hogy ott benyissunk ebbe a 18. században épült lenyűgöző szépségű komplexumba. A Mafra-palota egész pontosan a portugál főváros agglomerációjában található. A létesítmény négy egymástól jól elkülöníthető egységre osztható: a palota, a kolostor, a könyvtár és a székesegyház egységére. Az épület szépségéért alapjaiban az olasz neoklasszikus hatással átitatott barokk stílus, illetve annak alkalmazója, João Frederico Ludovice, ez a német születésű építész a felelelős.

A mester hosszú utat tett meg a Mafra-palota megépítéséig, mint életrajzában olvasható, 19 évesen már a német császári hadseregben szolgált, majd 1697-ben Rómába megy, hogy ott tanuljon és építészeti és ötvös projekteken dolgozzon. Ottani tevékenységére felfigyelt a jezsuita rend is, akik meghívják Portugáliába, mely meghívást Frederico elfogad. És bár először – hét éven át – csupán ötvösmunkát végez, 1711-ben elfogadja a Mafra-palota megépítéséről szóló megbízást.

Kép forrása

A királyné és a királyfi

Az eredeti szándék szerint a gigantikus létesítmény V. János portugál király számára készült. Az utókor azóta is azt bogozgatja, hogy mi a csudáért bíztak meg egy külföldi építészt erre a jellegzetesen nemzeti, bár kétségtelenül royalista ügy megálmodására. Egyesek úgy tartják, hogy bár a szándék megvolt, hogy a királyi ranghoz méltó és Európa-szerte páratlan építészeti csodát hozzanak létre, de ekkoriban, a 18. század elején nem volt Portugáliában erre alkalmas építész. Mások úgy tartják, hogy Ludovice-nek komoly támogatója akadt Márai Anna osztrák főhercegnő személyében, aki jelesül V. János portugál király felesége volt, mely protekció segítette a mestert a királyi projektben való részvételéhez. A történetírók ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz a változathoz, hogy a Mafra-palota megépítése a király azon fogadalmához köthető, mely szerint a portugál uralkodó esküt tett, hogy ha egészséges fiúgyermeke születik, akkor kolostort hoz létre.

Kép forrása

Denevérszemélyzet

Mint több helyen is olvasható, a valóban gigantikus méretűre tervezett épület terveiben 880 szoba, 300 cella, 4500 ajtó, illetve ablak, 154 lépcső és 29 belső udvar állt. A már említett óriási szélesség egész pontosan 200 méter (ezért lehet csak nagylátószöggel lefotózni a homlokzati részt). Az építkezés 1707-ben indult el és egészen 1730-ig tartott. A komplexum középső részén a bazilika található, a két szárnyban foglalt helyet a királyi rezidencia és a kolostor, illetve később itt lelt otthonra a székesegyházi könyvtár is.

A mára az Európai Kulturális Örökség rangot viselő intézményrendszerben természetesen múzeum is található. A könyvtár paraméretei is figyelemreméltóak: a 90 méter hosszú épületrészben fehér, szürke és halvány rózsaszínű a márványpadló, ami megadja a belül is barokk stílusú kialakítás atmoszféráját. Az egzotikus faanyagból készült, gyönyörű belső könyvtárbútorzati rendszerben 36 ezer kötet várja az olvasókat. És végül egy egészen különleges furcsaság az intézmény működéséről: „A nappal láthatatlan denevérek jó munkát végezve, védelmezik a könyveket a bogaraktól”, olvasható egy kulturális blog úticél ajánlójában.