Negyedik részéhez érkezet történelmi könyvtárakat bemutató sorozatunk. Ezúttal Magyarország olyan intézményébe kalauzoljuk el olvasóinkat, melynek karakterét nem a művészet- vagy hadtörténelem, hanem az ipartörténet határozta meg. A miskolci Selmeci Műemlékkönyvtár díszes kovácsoltvas kapuját ezennel kinyitjuk!

Némi elánnal mondhatjuk, hogy a történelmi magyar könyvtárak históriája komoly keresztmetszetét adja Magyarország történelmének. Egy-egy ilyen intézmény ugyanis hűen tükrözi az adott korok különféle állaptát, jellemzőit, folyamatait, politikai, gazdasági, kulturális igazodását. A miskolci Selmeci Műemlékkönyvtár is ilyen, már csak azért is, mert ez az intézmény azzal büszkélkedhet, hogy a nehézipar „világviszonylatban egyedülálló, eredeti rendszerében és gyakorlatilag hiánytalanul megmaradt műszaki-természettudományos szakkönyvtára.”

A történet a 18. századig nyúlik vissza, amikor Selmecbányán megalapították a könyvtárat. Az „őselőd” ez esetben a Miskolci- és Soproni Egyetem volt, illetve az azok alapját jelentő selmeci akadémia. (Az 1970-es években ennek megfelelőlen osztották szét a készletet, Sopronba 19 ezer, Miskolcra mintegy 30 ezer könyv került.) A kötetállomány az 1735-től a 20. század elejéig tartó időszakban is már jelentős volt, mintegy 45 ezer darabbal. Az intézményről a Wikipédia egy igen fontos mondatot is lejegyez: „Az egykori akadémiai könyvtár műemléki védettséget élvező zárt különgyűjtemény, amely mindkét egyetemen jelentős bázisát jelenti mind a hazai, mind pedig az európai tudomány- és technikatörténeti kutatásoknak.” Az 1735-ös év tehát a nulla kilométerkő, ekkor az a kohászatot és bányászatot oktató tanintézmény, melyről még ma is mint Bergschule-ról emlékeznek meg. Ebből alakult át később Bergaakademie-vá, a 19. század közepén Berg- und Forstakademie-vá, azaz Bányászati-kohászati és erdészeti akadémiává. Később, a kiegyezés korszakában a kohászat jelző elmaradt, illetve a könyvtár megkapta a főiskolai rangot.

A múzeumi jelleg 1969-ben valósult meg, akkor nyitott meg kapuit az intézmény, mint műemlékkönyvtár. A létesítmény a Miskolci Egyetem Központi Könyvtárában kapott helyet, és az egyetemváros mértani közepén való elhelyezkedése egyben bizonyára utal arra az origo-státuszra, melyet a benne felhalmozott tudástár jelent. A téka összeállítása a már említett korábbi teljes könyvmennyiség szétválasztása okán alakult mai változatra. A miskolci épületben vannak a mechanika, az általános gépészet, a méréstan, a föld- és bányamérés, a kémia, a fizika, az ásványtan, a földtan, az őslénytan, a bányászat, a bányajog, a kohászat, a sótermelés, a pénzverés és a térképek könyvanyagai. Ezeken túl a fenti széttagolás után Sopronnal megosztva, de zömében Miskolcon található az általános technológia, a kémiai technológia, az általános természettudományok, enciklopédiák, tudományos intézmények kiadványai, könyvészeti periodikák, bibliográfiák hosszú sora. A história alapján a lehető legtermészetesebb, hogy ez a könyvtár elsődlegesen az ipartörténetben szereplő ágak hagyományainak megőrzését tűzte ki céljául, ezen belül is azt, hogy a felnövekvő új nemzedékekkel is megismertesse ezeket a fontos tartalmakat. A tradíciók őrzéséhez tartozik, hogy a múzeum-könyvtárban láthatók az egyetem történetével kapcsolatos relikviák, emléktárgyak, a különféle egyenruhákat, de a kiállított kollekció része például a zászlókból, gyűrűkből, érmékből, kupákból és fokosokból álló gyűjtemény is.