Történelmi magyar könyvtárakat bemutató sorozatunk újabb állomása Gyöngyös, ahol a ferences rend 20 ezer kötettel bíró bibliotékájába kalauzoljuk el olvasóinkat. Ahogy megtudhatjuk, ez az az egyetlen olyan intézmény, mely elmondhatja magáról, hogy más hasonló könyvtárakkal ellentétben, megszakítások nélkül maradt a középkor óta ugyanazon városban.

Minden bukást túlélő könyvtár

A Gyöngyösi Ferences Könyvtár alapításáról nincs konkrét adat, a történelemtudósok, régészek úgy vélik, hogy a bibliotéka elődjének számító kolostor épületét Károly Róbert idején építtette Szécsényi Tamás, aki 1354-ben huny el. A könyvtár elmondhatja magáról, hogy minden bukást túlélt, így a török dúlást, a katolikus-protestáns hitharcokat is. Az is a patinájához tartozik, hogy már az 1475-ös évtől ismert a könyvtárosok névsora, ami bizonyára egyetlen magyar ilyen intézményről sem mondható el.

A hosszú évszázadok alatt megőrzött integritás mellett a könyvtár tartalma talán a legjelentősebb potenciálja is, állományában ma közel 20 ezer kötet található, melyből 217 az ősnyomtatvány, 1042 az antikva típusú könyv, 268 az RMK, azaz régi magyar könyvtár kötet, 5 a középkori és 160 az újkori kézirat.

Oszler Liborius munkája

Az intézmény szakmailag izgalmas, mozgalmas korszaka volt a török hódoltság érája, ugyanis, bármilyen furcsán is hangzik, de ekkor gyarapodott a legdinamikusabban a készlet. Ez persze főleg az ekkor már elterjedőben lévő könyvnyomtatásnak volt köszönhető, a 16. és 17. századi olvasók innen, a gyöngyösi könyvtékából a Párizsból és Bécsből beszerzett köteteket bújták leginkább, azon belül is a teológiai témájúakat.

Újabb nagy fejlődést jelentett török uralom utáni időszak, amikor az épület belseje, azon belül is a bútorzat újult meg, cserélődött ki. A kivitelezést egy Oszler Liborius nevű asztalos végezte, s munkája azért ér még ma is sokat mert az általa elkészített bútorzat ma Magyarország második legrégebbi könyvtári berendezése.

Szintén szép felívelés volt tapasztalható a könyvtárban a 19. században, amikor újabb és újabb könyvkészletekkel gyarapodtak. 1904-ben tűzvész pusztított a falak között, a riadalomban a szerzetesek az ablakokon kidobálva próbálták menteni a könyveket.

Egy jelentősnek mondható restauráció 1915-ben simította el a tűzkár okozta ráncokat, Oslay Oswald magiszter vezetésével új rendszert alakítottak ki a köteteknek, s a katalogizálásnak is, ez utóbbinak az volt a lényege, hogy a kijelölt hat teremben témák szerint sorolták be a köteteket. Egy ilyen újrarendezést hajtott végre 1930-ban Kaizer Ferdinánd is, aki ésszerűsítéssel tette hatékonyabbá a bibliotéka működését.

Elrejtett állomány

Az 1950-es államosításkor a szerzetesek akcióba lendültek és a könyvtár legértékesebb darabjait – „a hittudományi főiskola tankönyveit, a teljes Patrologia Graeco-Latinát, valamint néhány fontosabb egyházi felszerelési tárgyat” – elrejtették, így a rend felszámolásával, az állami tulajdonba vétellel csupán az állomány bizonyos része ment ki a kezeik közül. Az Országos Széchenyi Könyvtár kötelékében tovább működő intézmény 1979-ben juthatott vissza a kolostor épületébe, majd a rendszerváltás után, 1996-ban állt vissza az eredeti állapot: a ferences rend visszakapta a könyvtárat, s a könyveit.

Képek forrása