Történelmi jelentőségű magyar könyvtárainkat bemutató sorozatunk következő állomása a világhíres Pannonhalmi Főapátság Könyvtára. Erről az intézményről sok minden elmondható, de az egyik legfontosabb adat, hogy itt található Magyarország legrégibb könyvgyűjteménye.

A bevezetőben említett alapinformáció már csak azért is igaz, mert – mint az apátság könyvtárának honlapján olvasható – „az első adat a gyűjteményről, a középkori könyvtárról egy 1090 körüli Szent László oklevél - az első magyarországi könyv(tár) katalógus -, amely 70-80 kódexet sorol fel.” A könyvtár története egy nagyobb időugrást követően 1627-ben folytatódik a megmaradt dokumentumok alapján, hiszen ekkor (a korábbi említett kódexek megsemmisülése okán) új készlettel bírt az intézmény, mégpedig Himmelreich György kötetei révén. A főapát könyvtárának katalógusa 2318 kötetet sorolt fel, de a bencés rend II. József alatt a feloszlatása idején a könyvek száma már 4232 darab volt. 

A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának új története, mely a mai állapot alapját jelentette, 1802-ben indult, amikor is bencés rendet visszaállították, s bár ekkor a közösség még csak 757 kötetet kapott vissza eredeti tulajdonából, de „1839-ben már 36 ezer kötetes, 1845-ben 60 ezer kötetes volt a gyűjtemény. A gondos gyűjtés, vásárlás és örökségek nyomán ma körülbelül 400 ezer kötettel rendelkeznek.” 
És most tekintsünk bele ebbe a gigantikus mennyiségű könyvkészletbe, hogy milyen kötetek is található itt! A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának egyik legnagyobb erőssége, hogy abban a tudományágak mindegyikéhez tartozóan vannak kötetek. A könyvtár részét képezi tizennyolc kódex is, köztük egy 13. századból származó Biblia, egy úgynevezett evangelistariumot (azaz a vasár- és ünnepnapi szentmisék evangéliumi perikópáit tartalmazó liturgikus könyvet), mely az első főapát, Tolnai Máté számára készült. Szintén a gyűjtemény része az a 230 darab ősnyomtatvány, melyeket a fentiekkel együtt vásárlás útján szerezte be a főapátság. 

A gyűjtés a 19. és a 20. században folytatódott, a tudatos válogatás eredményeként az aktuális, korokban fontos teológiai és monasztikus irodalom, és a különféle szaktudományok alapvető munkáival is bekerültek a könyvtárba. A kollekció egy jelentős része latin nyelvű írás, de természetesen a magyar nyelvűből is sok van, s ezeken túl német és francia nyelvű könyvek is gazdagítják a könyvtár készletét. A jelenkorban is tovább folytatják ezt a gyarapító munkát, a könyvtárba ugyancsak vásárlás és a bencés szerzetesek hagyatéka révén kerülnek be új kötetek. 

A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának ma látható épülete az 1820-as, 1830-as években került kialakításra. Az egyik legjelentősebb magyar műemléki teremkönyvtár Engel József, majd annak halála után Packh János (az esztergomi főszékesegyház építésvezetője) tervei, kivitelezés-vezetése nyomán készült el. A belső kialakítás művészeti kompozícióiért Josef Klieber volt a felelős, neki köszönhető, hogy a nagyterem mennyezetére Minerva istennő képével díszített festmény került, illetve Klieber volt az, aki megmintázta a nagyterem nyugati végében álló Szent István királynak és I. Ferenc királynak szobrát.  A könyvtárterem falain továbbá görög és római tudósok, költők, valamint a magyar történelem nagyjainak portréi láthatók. A könyvtár szolgáltatási között ma megtalálható természetesen a helyben olvasás, a kölcsönzés, továbbá az állományfeltáró eszközök (cédula és elektronikus katalógus) használata, az internetezés, a másolatok készítése és talán leginkább e helyre jellemző szaktájékoztatás is. 
Az intézmény internetes oldala a főapátság honlapjáról, vagy közvetlenül a konyvtar.osb.hu címen érhető el. Képeink is innen származnak.