Már csak a téma okán sem akarnék szarkasztikus megfogalmazásokat tenni, de egy habkönnyűnek szánt megjegyzés talán belefér: meglátásom szerint a könyv nem (csak) az árától lehet luxusöröm, hanem elsősorban a tartalma okán. Történt ugyanis, hogy az Index arról közölt átfogó cikket, hogy durván megugorhat a könyvek ára, de olyannyira, hogy azokat majd a luxuskategóriába tartozó termékek között találjuk.

Kép forrása

A legolcsóbbtól az igen drágáig

A május 10-én publikált írás címe konkrétan az, hogy Senkinek nem célja, hogy a könyvek luxusörömnek számítsanak, de..., ezzel pedig alapvetően meghatározta a szerző a könyvpiacot sújtó új trend jellegét. A terület válságát nem komplikált affér, hanem a papír, mint alapanyag markáns drágulása hozta el. Gáll Anna a cikk elején még azon lamentál, hogy egy múlt század első felében készült reklámplakáton az volt olvasható, hogy azért jó vétel a könyv, mert az a legolcsóbb ajándék. A szerző aztán ráfordult a lényegre, és a mélyről merített, vagyis a könyvpiaci szereplők szakértőinek mondhatókat faggatta. A megszólalók Kovács Péter, a Libri-Bookline Zrt. vezérigazgatója, Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, valamint Finy Petra, a 21. Század Kiadó munkatársa voltak.

Kép forrása

Devizák a kötetben

A drágulás hátterét jelentő krízist Nyáry Krisztián vázolta röviden, aki elmondta: „Elsősorban a hiánycikknek számító papír árának emelkedése miatt figyelhető meg a drágulás. A tavaly kezdődött áremelkedés már négy-öt hullámban sújtotta az egész könyvszakmát, azonban nem pusztán a drágulás okoz nehézségeket, hanem a kiszámíthatatlanság. Mivel nincs papír, ezért a kiadók nem – vagy alig – tudtak előre tervezni, és ehhez társulnak a logisztikai problémák és a szállítási kihívások is.” Jó kérdés lehet, hogy mindebből a közönség mit vett észre, azon túl, hogy a kasszánál azért érezhetően többet, igaz nem nagyon, de mégiscsak többet fizetett a kiválasztott könyvekért, mint körülbelül egy éve.

Érdekes része a cikknek, hogy abból kiderülnek olyan turpisságok, vagy mondjuk inkább szakmai elemeknek, mint, hogy a könyvpiacon milyen szerepet kapnak a különféle devizák. A cikkben olvasható, hogy a plázákban lévő könyvesboltok bérleti díja deviza alapú, a külföldi szerzők felé pedig euroban vagy dollárban kell teljesíteniük a magyar kiadóknak, ami a forint harciasan inflálódó helyzetét és a fenti pénznemekhez való lefele tartó pozícióit tekintve szintén nem könnyítette meg a könyves szakma helyzetét.

Kép forrása

Járvány és számítás

Kovács Péter a pandémia okozta változásokról adott számot, s kifejtette, hogy „az elmúlt évek lezárásai és korlátozó intézkedései minden bizonnyal hatással voltak az olvasási szokásokra, és nyilvánvalóan arra is, hogy az olvasóközönség éppen hol és milyen módon tudta megvásárolni a kívánt könyveket.” Végezetül Finy Petra is szakértett a válság témájában és kiemelte, hogy a kialakult helyzetben a könyvek nagy- és kiskereskedelmi árának „megalkotásánál” a kiadói és vásárlói szempontokat egyaránt figyelembe kell venni. Mint hozzátette: „A jó stratégia ezen a piacon, hogy a lehető legalacsonyabb árat kell megszabni, ami még a cég szempontjából elfogadható.” Ebből következhet, s reméljük következik is, hogy a vásárló is egy viszonylag jobb, azaz elfogadható áron kapja meg a köteteket.

A cikk azzal zár, hogy egyelőre nem látható az áremelkedés vége, így prognózisokra is csak óvatosan lehet vállalkozni. Egy biztos, amíg lesz író, költő, publikáló, kiadó és olvasó, márpedig miért ne lenne?, addig könyvpiac is lesz, akár így, akár úgy. A könyv pedig – továbbra is vallom – alapvetően szellemi tartalmától és nem (csak) a piaci értékétől válik luxuscikké…