És bár múltkor az egyik írásunkban finoman érzékeltettük, hogy milyen érzés könyvhalmokkal élni egy lakásban, házban, de tény és való, cikkeink 99 százaléka könyvekről, szerzőkről és ezekkel kapcsolatos fejleményekről szólnak. Most jöhet az a bizonyos és nagyon is fontos 1 százalék: az olvasó, egész pontosan a megszállott könyvgyűjtő, olvasó. Az orszgaut.com március végén adott közre egy sajátságos hangulatú interjút Bartus Zsoltról, aki arról híres, hogy közepes könyvtárhoz illő könyvmennyiséget birtokol.

Kép forrása

Harmincezer kötet

A fenti adat egész pontosan harmincezret jelent, Bartus Zsolt pedig nem akárhogy birtokolja ezt a könyvmennyiséget, nem örökölte, nem más hagyatékából vette át, de gyűjtése alapján tett szert erre a tetemes mennyiségre. A vele készült interjú címe is utal rá, hogy az illető jó értelemben véve megszállott, a cikk szerzője úgy látta, hogy Bartust „Beszippantotta a Gutenberg-galaxis fekete lyuka”. Ez egyben utal arra is, hogy a gyűjtemény zöme sci-fi témájú könyv.

Aki valaha is gyűjtött valamit és valahol az első harmadnál vagy tán kicsit odébb érezte, hogy itt már nem ő irányít és szenvedélyévé vált a gyűjtés, az tudja, hogy a kollektori küldetés nem vicc, ez életmód és világszemlélet is egyben. Ezek mellett persze értékek gyűjtése, és nem is akármilyeneké, hiszen a hazai antikvár könyvpiacon is érhetik meglepő összegek az avatatlanokat.

Kép forrása

Fagyi helyett

Az említett cikkben persze az egyik fő csapásirány, hogy kiderüljön, Bartus Zsolt hogyan tett szert a gigászi könyvmennyiségre és ha lehet fogalmazza meg a gyűjtés célját. A hogyan kezdetéről egy ponton így beszélt: „Kiskoromban a szüleim mindig hagytak nekünk pénzt az asztalon. A húgom fagyit vett rajta, én pedig azért a két-három forintért meg tudtam vásárolni az antikváriumban valamelyik Delfin-kötetet. A könyv tovább tart, mint a fagyi. Sőt, ha nem volt pénzem, az antikváriumban hitelbe is odaadták a kiválasztott olvasnivalót.” A hogyanhoz tartozik az interjú alanyának saját készítésű fotói, melyek elvágólag egymáshoz és egymásra rendezett, passzentos papírdobozokat mutatnak, akárcsak egy FBI-raktárban.

És igen, Bartus is beleesett abba a csapdába, amibe sorstársai: már nem tud annyit élni, amennyi idő alatt a begyűjtött könyveket el tudja olvasni. Kollekciója lényege, hogy azok főként tudományos-fantasztikus témájú kötetek, de akad bőven az úgynevezett ifjúsági kalandregényekből is, illetve természetesen külön vadászik a ritkaságokra, pár példányban kiadott könyvekre, melyekből ugyancsak van jópár nála.

Kép forrása

Legendás sorozatok

Gyűjtői módszerei között a klasszikusokat hozta: hirdetett, cserélt, vásárolt, fáradságot és pénzt nem kímélve. Az interjúban szóba kerülnek a 70-es, 80-as évek legendás magyar sorozatai: a Delfin-könyvek és a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, egyes eseteiben a Modern Könyvtár, továbbá a Galaktika sci-fi folyóirat, mely a műfaj hazai lapja volt és még ma is az.

Szerzők tekintetében Bartus kiemeli Stanisław Lem-et, Isaac Asimovot, Brian W. Aldisst, Abe Kóbót és Zsoldos Pétert, de rámutat, hogy a világirodalom már egészen korai időkben adott tudományos-fantasztikus vagy ahhoz hasonló műveket, csak nem így hívjuk őket.

A cikk érdekes része, amikor a gyűjtő arról beszél, hogy miként alakult ki kollekciója katalogizálása, milyen módszert, rendszert alakított ki a harmincezer kötet rendszerezésére. Az pedig hab a tortán, hogy ezt a kartotékrendszert nem pakolta fel az internetre (pedig elég logikus lenne), hanem kérésre kinyomtatja az adott információkat. Na, ja, Guttenberg alapvetően nem technológiai, de kísértő szellem, akinek köszönhetően a gondolatokat papírra vetve materializálhatjuk, s azt élvezhetjük, hogy kézbe vehetjük.