A századforduló évében, 1900. április 11-én, Kassán, Grosschmid Sándor Károly Henrik néven született Márai Sándor, a magyar próza egyik legnagyobb alakja. Ki volt Márai, ez a titokzatos, különleges művésze irodalmunknak, aki – igaz, sokszor inkább kényszerűségből, mint kalandvágyból vagy szabad elhatározásból – annyi országban élt s annyi szerepbe kényszerült - s akinek ma emlékezhetünk meg a születéséről?

Kép forrása

Változó értékrend

A felvidéki német (cipszer) polgárcsalád sarja már ifjúkorában nyughatatlan volt: a kassai jezsuita gimnáziumból egy otthonról való elszökése után a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumba járt, majd Kassán érettségizett. Tanulmányait – több félévet hallgatott, járt jogi és bölcsészkarra is – Budapesten, Lipcsében majd Berlinben folytatta, de diplomát nem szerzett, mert egy idővel végképp otthagyta az egyetemet és inkább újságírónak állt.

Forradalmár ifjonc a tanácsköztársaság időszakában, akkoriban még teljességgel Kun Béláék rémuralmának eszmeisége alatt, emiatt is tölt végül hosszú éveket az 1920-as években Berlinben és Párizsban – óvatosságból ódzkodik hazatérni. (A tanácsköztársaság idején írt cikkeit csak néhány esztendeje adták ki a Március című kötetben). A később őt érő benyomások hatására lassan, de következetesen a polgári, keresztény, konzervatív értékrend elkötelezett híve lett. Első, mintegy tíz esztendős emigrációja idején ismerkedett meg Matzner Ilonával, Lolával, akivel 1923-ban házasodtak össze Budapesten. Ez az emigráció még más volt, bármikor hazajöhetett.

A házaspár 1927-ben tér vissza végleg Budapestre. Márai rövidesen, már 1928-ban publikálja a „Bébi, avagy az első szerelem” című regényét. A nyugdíjba vonuló, s egy diáklányba, saját érettségiző tanítványába beleszerető, rigolyás agglegényből dühöngő, közveszélyes őrültté váló tanár történetét hol maró humorral, hol mély empátiával ábrázolja; többek között ez a regény jelentette az érett hangú író debütálását.

A két háború közötti időszaknak Márai országosan ünnepelt „celebje”: író, színpadi szerző, újságíró. Röpiratot ad ki a nemzetnevelésről (1942), autót tart fenn, ami akkoribban nem mindennapos, elegáns lakása van Budapesten és eljár a régi házba is, az elveszett, elcsatolt szülővárosba, Kassára. Neve szinte minden áldott nap megjelenik a hazai napisajtóban: vagy róla, darabjairól írnak lelkendező kritikákat, vagy írásait közlik.

Kép forrása

Kik laknak Budán?

Az Egy polgár vallomásai (1934) nemcsak német- és franciaországi tartózkodásának naplója, jóval több annál. „Budán lakni világnézet” – írta később, és valóban: visszaemlékezéseiben a modern, magyar polgári gondolkodás, életszemlélet nézőpontjait, világképét jelenítette meg.

Móricz Zsigmonddal együtt Márai két háború közötti munkáiban is visszatérő téma a válságba került házasságok problémája: a Válás Budán (1935) és Az igazi (1941) is ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az igazi című, két részből álló munkáját egészített ki később Judit… és az utóhang címmel, így lett e művekből 1980-ra egy tekintélyes regényfolyam, egy hagyományos „családregény”, a magyar polgárság tündöklésének és a kommunista diktatúra alatt történő gyors, erőszakos felszámolásának krónikája.

A házaspár életét súlyos csapás éri 1939-ben: meghal újszülött kisfiúk. Máraiék később örökbe fogadnak egy gyermeket, Babócsay Jánoskát; a 46 éves korában elhunyt nevelt fiút az író mindvégig atyai szeretettel övezi, túlélve fia halálát.

Kép forrása

Emigráció

Az írónak – miután némi furfanggal megúszta a Gulag rabtáboraiba hurcolást, és túlélte, hogy szovjet katonákat szállásoltak be hozzájuk – el kell játszania a „szerény, helyét tudó polgári író” szerepét az egyre durvuló, egyre keményedő kommunista diktatúrában. Egészen addig, amíg a sztálinista korifeusok, Lukács György és Horváth Márton támadása nem ad egyértelmű jelzést „kilövésére”. Egzisztenciálisan tönkreteszik, és a rá nehezedő nyomás miatt csak egyetlen út maradt előtte: az újabb, jóval keserűbb és immár végleges emigráció.

Mintegy fél évszázadig a kommunista diktatúra bosszúja, a neve elhallgatása és a Márai-életmű szinte teljes mellőzése kíséri. Az író viszont elrendeli: művei Magyarországon ne is kerülhessenek bemutatásra, kiadásra, amíg onnan el nem takarodnak a szovjet csapatok. Ebben a korszakban még olyan elképesztő jelenetekre is sor került, mint amikor Pécsett az Írószövetség irodalmi törvényszéke elé állították Márai munkáit. (A vádat Abody Béla és Fábián István képviselte, a védelmet Galsai Pongrác). Az író végig élénk figyelemmel kísérte a hazai történéseket; több történelmi tárgyú műve is hemzseg az áthallásoktól.

Szintén április 11-én ünnepeljük az 1905-ben született József Attila, Márai közeli kortársa születésnapját is, melyre régóta a költészet napjaként emlékezünk. Öt kerek esztendő – mindössze ennyi választotta el a két géniusz születését. Tragikus haláluk is egybecseng, József Attila vonatbalesete – feltehetőleg öngyilkosság – és Márai saját maga ellen fordított pisztolya, mely életét 1989-ben kioltotta.