A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorát idézi hét elején a hirado.hu, mely a Mathias Corvinus Collegium rendezvényén felszólaló Heather MacDonald a Sokszínűség szertefoszló álma című könyv írója, a Manhattan Institute kutatója, a New York Times bestseller-szerzőjét szólaltatta meg. Az interjú apropója MacDonald budapesti előadása volt, melyet az MCC gyermeknevelésről rendezett konferenciáján tartott.

Kép forrása

Hova fajul el az amerikai fajvédő mozgalom?

A tanácskozásra érkezett külföldi előadók meglepetten vették tudomásul, hogy Magyarországon szabadon és öncenzúra nélkül lehet érvelni és vitatkozni. Nem kell attól tartani, hogy lerasszistázzák az embert, ha arról beszél, hogy a gyermeknevelés joga a szülőé.

MacDonald elmondta, hogy az amerikai mindennapok abszurditását az is jellemzi, hogy alapvető folyamatok vettek 180 fokos fordulatot. Nemcsak a családokkal kapcsolatban, a nemiséget illetően, de például a felsőfokú oktatási intézményekben is, ahol a diákok, illetve azok egyes agresszív csoportjai vették át az ideológiai irányítást. Ők mondják meg, hogy mi az, ami rasszista és mi az antirasszista, az oktatók, professzorok egy-egy velük folytatott vitában többnyire alul maradnak, mivel a hallgatók csupán érzelmi alapon hajlandók megítélni az intézmények tantervében szereplő tárgyakat, így például a történelmet, a logikus érveknek, az alapvető műveltségnek már nem jut szerep. Az amerikai író rámutatott, hogy például így esett áldozatul a woke-nak a görög társadalomról, kultúráról szóló tananyag, melyről a „progresszív” diákság pillanatok alatt „kiderítette”, hogy az csupán a fehér ember kultúrájának része, tehát a rasszizmus része, ezért pedig törlendő az oktatandó tárgyak közül.

Kép forrása

Abszurd mozgalmak

A tenger túlról érkezett szerző beszámolójából kiderült, hogy az Egyesült Államok egyetemistái tucatszámra hajigálják ki a történelem és művészettörténeti könyveket az intézmények képzeletbeli ablakán. Hogy mit vétettek a tudományos, hova tovább alapműveltséget adó kötetek, az kiderül a beszélgetésből. Mint az amerikai szerző a beszélgetésben kifejtette: az Egyesült Államok főiskoláin, egyetemein a woke (az eltörlés kultúrája) és pc (politikai korrektség) abszurditásba fordult át, melynek eredményeként minden, ami a fehér ember történelméhez köthető mára rasszistává vált.

Macdonald arról beszélt egy interjúban, hogy milyen képtelen helyezeteket hoznak azok a viták, melyekkel a diákok lehetetlenné teszik az órákat, mely viták során neki és oktatótársainak az alapvető tantárgyi részeket kell megvédeni a magukat antirasszistának valló tanulók érveivel szemben.

„…megdöbbentő élmény, amikor együtt vagyunk egy ilyen csapat hallgatóval, akik egy szörnyű téveszme fogságában szenvednek, abban, hogy őket elnyomják. Az amerikai egyetemi hallgatók mindegyike az emberi történelem legkiváltságosabbjai közé tartoznak. Karnyújtásnyira van tőlük az, amiért Faust eladta a lelkét, vagyis a tudás. Hozzáfér minden könyvhöz, amit valaha is írtak, hozzáfér a tudományos laboratóriumokhoz, a történelemhez, a nyelvekhez – és mégis azt képzeli magáról, hogy elnyomják.  Álltam én szemtől szembe olyan diákokkal, akik elzárkóztak, és elzártak attól, hogy meghallják, amit mondok. A teljes irracionalitást képviselték” – fogalmazott az író.

Kép forrása

Nincs miért mentegetőzniük

Az író kifejtette, hogy nem látja a folyamat végét, szerinte az Egyesült Államokban egyelőre nem lehet tudni hova fajul el a folyamat. Magyarországnak és a magyaroknak azonban azt üzente: „Soha ne kezdjenek mentegetőzni vagy hátráljanak, ne engedjék meg azt, hogy eltöröljék a történelmüket, ami nagyságot és bátorságot mutat. Egy nagyon zűrös történelem, amit egy amerikai talán nehezen tud felfogni. Önök látták és tapasztalták két nagyhatalmi ideológia veszélyeit, és ne engedjék, hogy egy újabb, a faji ideológia csizmája alá kerüljenek. Nincs miért mentegetőzniük. Tanítsák, adják tovább a gyermekeiknek Bartók, Kodály, Liszt vagy éppen Bánffy nagyságát, adják át nekik az örökségükben rejlő szépséget, és ne nyomják bele az orrukat abba, ami működésképtelen, és ne mondják nekik azt, hogy szégyenkezniük kell valami miatt.”