A háború számos vetületéről nem sok szó esik, és amíg szinte percről-percre bombáznak minket az információ ütegei a különféle ukrán-orosz harcok híreivel, addig vajmi keveset tudunk az ottani egyházak, iskolák, művelődési házak vagy könyvtárak helyzetéről. Az Országos Széchenyi Könyvtár nemrég egy különleges összeállítást tett közzé, melyben az ukrajnai könyvtárak háborús időszakbeli állapotáról írnak.

Kép forrása

Könyvtárosok, olvasók, menekültek, önkéntesek

A Hangodi Ágnes, Imréné Koljadzsin Natália, Sághi Ilona, Szabó Piroska és Tóth-Jávorka Brigitta által készített riport március 17-én készült el. A dolgozat az általános könyvtári háborús helyzet ismertetésén túl a kárpátaljai magyar könyvtárak és könyvtárosok helyzetével, a külföldi könyvtáros-egyesületek, szakmai szervezetek nyilatkozataival, a kárpátaljai digitális tartalmak archiválásáról szóló kezdeményezésről tájékoztat. A riport egyik legérdekesebb mondata, információja az, hogy „a könyvtárak fontos szerepet töltenek be a háborús helyzetben: óvóhelyet működtetnek, hogy családokat és gyerekeket helyezhessenek biztonságba, így sokaknak fizikai menedéket nyújtanak, a továbbindulókat információkkal segítik, a katonáknak álcahálót készítenek – és mindezt úgy, hogy a könyvtárosokkal az olvasók, maguk a menekültek és az önkéntesek is együttműködnek.”

Kép forrása

Információs és gyakorlati segítség

Az írás elején arról is szó esik, hogy február 24-e, vagyis a háború kirobbanása óta a könyvtárosok megkezdték a könyvállomány mentését, biztonságos helyre juttatását, már amennyire ez a helyzettől adódott. Ugyanakkor – mint olvashattuk – a tékák dolgozói alapvetően a háború civil hősei, akik kint vannak az utcákon és végzik feladataikat. Így vannak az Ungvári Városi Közkönyvtár munkatársai is, akik információs és gyakorlati segítséget nyújtanak légiriadók esetén, illetve a háború különféle változatos helyzetiben. Hasonlói a helyzet a nyugat-ukrajnai Ternopil tizenkét könyvtáránál is, itt is az állománymentés és a lakosság segítése, óvóhelyre mentése a fő napi feladat.

A cikkből kiderül néhány lélekemelő adat is: „Kárpátalján a 2020. év elején 478 közkönyvtár működött, ezek közül a statisztikai adatok szerint 79 könyvtár várja a magyar nyelven olvasni vágyókat Aknaszlatinától Beregszászon, Ungváron át Tiszasalamonig.” Szintén jó olvasni, hogy az Országgyűlési Könyvtár hosszú évek óta szervezi a „Könyvtár, ami összeköt” elnevezésű programot, amelyen számos kárpátaljai magyar könyvtáros vett már részt.

Kép forrása

Könyvtárosok kiáltványa

A riport fontos részei a kisebb települési könyvtárak vezetőinek rövid beszámolói a háború miatt kialakult félelmetes, bizonytalan helyzetről. Az egyes kárpátaljai könyvtárak közötti információcsere az alapvető kommunikációs csatornákon túl a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet hírlevelén keresztül is folyamatos. Ebből derül ki, hogy melyik város, falu könyvtára hol és milyen állapotban tart. Különleges rész a cikkben az Ukrán Könyvtáros-egyesület háborúról szóló kiáltványa, melyet a Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetségének küldtek meg a háború ötödik napján. A kiáltványt a cikkírók többek között így foglalták össze: „A szöveg legfontosabb gondolata, hogy a háborúból senki, a könyvtárosok sem maradhatnak ki, hiszen nemcsak katonai célpontok, hanem kulturális intézmények is érintettek a bombázásokban, Csernihivben például megsemmisült a városi gyermekkönyvtár. Az ukrán könyvtárosok nemcsak magánemberként vannak jelen ebben a nehéz helyzetben, hanem az intézmények munkatársaiként is mindent megtesznek azért, hogy segítsék a lakosságot. Törekednek a szolgáltatások fenntartására, beleértve az online elérhetőket is, és harcolnak a háborúval kapcsolatos álhírek terjedése ellen. Van olyan könyvtár, amely elsősegélynyújtó tanfolyamot is szervez, és van, ahol befogadják azokat, akik elveszítették a lakóhelyüket. Az ukrán könyvtárosok sok támogatást és segítséget kapnak külföldi kollégáiktól és más ágazatoktól, amiért igazán hálásak.”