90 éve született Umberto Eco világhírű olasz író, filozófus, szemiotikus, egyetemi professzor, aki sokak szerint egy személyben modernizálta az olasz kultúrát. A kortárs irodalom és kultúra egyik legnagyobbja az 1980-ban megjelent A rózsa neve című regényével vált világhírűvé, de tudományos pályán is kiemelkedőt alkotott. 

Kép forrása

Pályafutása

Umbero Eco 1932-ben született Alessandriában, egy Észak-olasz kivárosban. A Foucault-inga című regényében mesél itt eltöltött gyermekéveiről, alteregója, Jacopo Belbo írásain keresztül. Alma matere a Torinói egyetem volt, ahol 1954-ben doktorált filozófiából. Ezt követően több észak-olasz egyetemen is tanított, a torinói mellett Milánóban és Bolognában is, utóbbi intézményben a szemiotika professor emeritusa volt. Rengeteg vendégelőadást tartott különböző világhírű egyetemeken, valamint elnöke és tagja volt több olasz és nemzetközi társaságnak. Mindeközben szerkesztőként dolgozott a Radiotelevisione Italiana-nál és a Bompiani kiadónál egészen 1975-ig.

Kép forrása

Munkássága

A világhírt Umberto Eco számára kétségtelenül az 1980-ban megjelent A rózsa neve című könyv hozta meg. Eco amikor arról kérdezték, mi ihlette a művet, úgy felelt: „meg akartam ölni egy szerzetest.”  A mű rengeteg kultúrtörténeti, filozófiai érdekességet és utalást, kortárs szerzők gondolataira való kikacsintást tartalmaz, de éppen csak annyira posztmodern, amennyi egy hétköznapi olvasótól még elvárható mértékben feldolgozható.

A középkori krimi egy Bencés kolostorban játszódik a tizennegyedik században, főszereplője Baskerville-i Vilmos és Melki Addso, akik egy bűntett(sorozat) felderítésén munkálkodnak. A könyv hangulata kellően sejtelmes, néhol hidegrázós, ám mint filozófiai-történelmi regény emelkedik ki a sorból, mivel rengeteg érdekes és aprólékosan bemutatott vallástörténeti eseményt pedzeget. A téma egyébként sem áll tőle távol, korábbi doktori disszertációját ugyanis a Tomista filozófiáról írta. 2011-ben Eco megjelentetett egy átdolgozott kiadást is, egyrészt javítva az apróbb hibákat, másrészt mivel sok idézet vagy párbeszéd eredetileg latinul zajlik, a könnyebb fogyaszthatóság érdekében ezek a részek lefordításra kerültek. 

Eco tudományos munkája és lénye alapvetően vegyül bele a műbe, de literatúrájára egyébként is jellemző az aprólékos, tudományos gondolkodás mentén zajló írásmód és az olvasók edukációjára való végtelen törekvés.  

A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, de több tanulmányt is írt a tömegtájékoztatásról és a modern kultúráról. Ezek közülük a legismertebbek talán A nyitott mű poétikája és A hiányzó struktúra. E műveiben Eco a művészi alkotás és a tömegkommunikációs eszközök kapcsolatát, valamint a műalkotások többértelműségét boncolgatta.

Komolyabb művei közé tartoznak még A tegnap szigete, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból, és a Baudolino, mely egy fiú életéről szól, akit Barbarossa Frigyes vett maga mellé, és tanítatta ki. Megemlítendő a Hogyan írjunk szakdolgozatot című műve is, mely szellemes iránymutató elsősorban főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyszeri amatőr kutatók számára is.

Kép forrása

Halála

Umberto Eco 2016. február 19-én, nyolcvannégy éves korában, hosszú rákbetegség után vesztette életét. Személyében a világ egy páratlan stílusú embert tisztelhetett, aki kimagasló műveltségével, egyedi látásmódjával, remek humorával és pazar irodalmi, illetve tudományos munkásságával a huszadik század legnagyobb alakjai közé emelkedhetett.