1579. december 10-én Augsburg városa kivégeztette Paulus Hector Mairt, aki jó harminc-negyvenezer guldent sikkasztott el negyvenkét esztendő alatt, amíg a város pénztárnoka volt. Pár nappal az akasztás után már össze is gyűltek az augsburgi tisztviselők és polgárok, hogy megkezdjék összeállítani Mair vagyonának pontos leltárát, aminek alapján azután elárverezhetik majd a lopott pénzből összeharácsolt értékeket.

A dolog számunkra nem volna túl érdekes, ám Mair házában tekintélyes könyvtárat is leltárba vettek, és persze még tekintélyesebb fegyvertárat. A felkötött sikkasztó ugyanis nemcsak köztisztviselő volt, de neves vívómester is, katonai szakíró is. Vívástechnikai tanácsai közül sokat ma is használnak a különféle harcművészeti iskolákban.

Egy különleges gyűjtemény

Noha Mair szégyenben halt meg, szellemi hagyatékát jól ismerik a harctörténettel foglalkozó kutatók és a különféle vívóiskolák mesterei. Jeffrey Forgeng és Kazuhiko Kusudo miközben feltárta Mair életrajzát, igyekezett megvilágítani azt is, mivel járult hozzá a harci kultúra és a sporttevékenységek fejlődéséhez. Daniel Jaquet kultúrákon átívelő összehasonlító elemzésében főleg azt kutatta, milyen kapcsolat mutatható ki Mair Arte Athleticája és kínai Qi Jiguang katónai kézikönyve között. Benedikt Mauer pedig a kivégzett vívómester lenyűgöző könyvtáráról és műgyűjteményéről írt tanulmányt a közelmúltban. Bennünket persze leginkább ez a könyvgyűjtemény érdekelhet, illetve az a könyv, amit ezeknek nyomán megalkotott a sikkasztó.

Mair gyűjteményének középpontjában a különféle harci könyvek álltak, amelyeket ő, mint vívómester, afféle szakkönyvekként vásárolt. Mindenféle kiadvány megtalálható volt ebben a szakkönyvtárban, a gyalogos harcászattól, a lovas küzdelmekig akármi, ami a fegyverforgatáshoz kapcsolódott. Mair tekintélyes fegyvergyűjteménye is ehhez a témához illeszkedett. Főleg kardok, pikák, kopják, meg persze vértek, pajzsok, páncélok érdekelték.

A gyűjtemény önmagában is hatalmas értéket képviselt, de Mair nem ezért lett sikkasztó.

Fényűző életmód

Bár származása nem tisztázott, Paulus Hector Mair feltörekvő családban született 1517 körül. 1537-ben került be az augsburgi városvezetésbe, és ettől kezdve ő felügyelte a közösségi munkák pénzügyeit. Mondjuk a templomok felújítása, a városfalak megerősítése és hasonló feladatok tartoztak ide. Ugyanakkor Mair lelkesen és elszántan lépegetett fölfelé a városi szociális közegben, kapcsolatokat épített a város leghatalmasabb patrícius-családjainak tagjaival, mint például a Johann Jakob Fuggerrel. Hatalmas fogadásokat rendezett, vendégségeket tartott, egyszóval mindent elkövetett azért, hogy a városi elit méltó tagja lehessen.

Ez a fényűző életmód azonban nem állt arányban a vagyoni helyzetével, különösen úgy nem, hogy közben rendkívüli gyűjteményét is egyre gyarapította. Ezért döntött úgy, hogy megcsapolja az augsburgi városi kincstárat, melynek felügyeletével megbízták.

Az Arte Athletica

Úrhatnám volta abból is kitűnt, hogy mindent elkövetett azért, hogy az augsburgi polgárokból olyan vitéz harcost faragjon, mint amilyennek a birodalmi lovagokat látta. Vívóiskolája mesze földön híres volt, s valóban megfordultak nála nemesi ivadékok is.

A negyvenes és ötvenes években Mair egyre inkább a fegyverek, páncélok, és harcművészeti szakkönyvek gyűjtésére összpontosított. Ám mivel elégedetlen volt a könyvekben található információkkal, úgy döntött, maga állít össze megfelelő kiadványokat.

Az összegyűjtött sok vívókönyv részleteit újra gondolva, a maga oktatói tapasztalatait egybefoglalva olyan átfogó és sokrétű könyvet készített, ami valóban kitért a korabeli harci technikák minden vetületére. Ilyen kötet még nem volt korábban. Illusztrátornak felfogadta Jörg Breu festőművészt és társnak maga mellé vett két tapasztalt vívót, akikkel a technikákat tökéletesítette. Végül egy terjedelmes, tizenhat könyvből álló, enciklopédikus összeállítást adott közre két kötetben kora harcművészeteiről. Négy évig tartott mire elkészült az Arte Athletica és természetesen nagyon komoly költségekbe került. Nem csoda, ha Mair újra és újra rászorult a közvagyon dézsmálgatására.

A kompendium három kéziratos példányban maradt fenn. Német változatát a Szász Állami és Egyetemi Könyvtárban őrzik, Drezdában, a latin nyelvű példány a Bajor Állami Könyvtárban van, Münchenben, a latin-német kétnyelvű kiadás egy példánya pedig Bécsben található, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban.

A bajor herceg kérése

Hogy nem volt felesleges az augsburgi polgárok harci nevelése, az egyebek abból is kitűnik, hogy lebukása és kivégzése után vagyonának felmérésében részt vett a kor leghíresebb páncélkészítő mestere, Antoni Pfeffenhauser. A kovács Mair ösztönzésére és Mair kapcsolatait kihasználva készített luxuspáncélokat a Szent Római Birodalom elitje számára. Annak az elitnek a számára, amellyel olyan jó viszonyt igyekezett kiépíteni a vívómester. Sajnos, hogy ez a jó viszony rajta nem segített. Hiába kérte V. Vilmos bajor herceg a városi tanácsot, hogy fontolja meg Mair enyhébb büntetését, a sikkasztót felakasztották.

Könyve azonban megmaradt, s máig csodával nézegethetik szakértők és laikusok.

Képek forrása