Minden bizonnyal az alkotó, a maga korában meg nem értett – ma már zseniálisnak kikiáltott – festőművész, Csontváry Kosztka Tivadar sem hinné el, hogy egyik műve, a Titokzatos sziget a magyar aukciók történetének legmagasabb kikiáltási áráról, 160 millió forintért indul.

Az utóbbi évtizedekben már festőóriásnak nevezik, miközben életét csalódások lelki katarzisok szőtték át.

Kép forrása

A legkülönlegesebb életmű

Művei közül alig több, mint egy tucat van magángyűjteményben. A Csontváry-életmű ismert alkotásainak száma viszonylag csekély, mintegy 100 képről tud a magyar művészettörténet. Műveinek nagy részét közgyűjtemények és múzeumok őrzik, a magánkézben lévő festményeinek többsége olyan gyűjteményekben van, ahonnan várhatóan egyhamar nem fognak visszakerülni a műkereskedelembe. Egy Csontváry festmény felbukkanása mindig kivételes pillanat, mely nagy szenzáció a magyar műgyűjtésben, hiszen egy kitartó gyűjtőnek hosszú évekig kell várakoznia, míg a ritkán felbukkanó darabok közül egyet megszerezhet.

Kétségtelenül Csontváry életműve az egyik legkülönlegesebb a magyar festészet történetében. Kora egyetlen irányzatához sem tartozott, a mindenséget magában foglaló, új, transzcendentális világkép megalkotásán dolgozott.

A most aukcióra bocsátott Titokzatos sziget (1903) című festmény a legrejtélyesebb műve, melynek jelentését a mai napig nem sikerült megfejtenie a művészettörténészeknek. A képen álomfigurák idézik fel a múltat és a jövőt egy képzeletbeli szigeten. A csöppnyi földdarab és a külvilág közti átjárás lehetőségére csupán egy apró vitorlás motívuma utal. A szimbólumokban gazdag műalkotást intenzív, meleg színek és ragyogó fényhatás jellemzi.

Kép forrása

Képek a garázsban

Az, hogy a magyar festészet egyik legjelentősebb életműve egyáltalán fennmaradt, Gerlóczy Gedeon építésznek köszönhető. Ő akadályozta meg, hogy örökösei a hatalmas méretű festményeit feldarabolják, és vászonként (!) eladják. Ötvenhat hatalmas méretű képet tárolt hosszú éveken át – felgöngyölve – a garázsában, és a kéziratos hagyatékot is összegyűjtötte.

Kevés alkotó munkásságának megítélése volt ennyire szélsőséges. Vaszary János 1930-ban, az első hagyatéki kiállítás után lelkes hangú cikket írt róla, melyben „a felfedezőknek, úttörőknek kijáró tisztelettel övezte emlékét, Szinyeivel, Lechner Ödönnel és Rippl-Rónaival, sőt a francia impresszionisták műtörténeti jelentőségével állította párhuzamba munkásságát”. Bernáth Aurél azonban 1947-ben „az elmebetegek festészetének” kategóriájába sorolta művészetét, a nagy Taorminát pedig a „legrosszabb nyári kocsmadekorációnak” nevezte.

Az újrafelfedezés az 1958. évi brüsszeli világkiállítással kezdődött meg, ahol a Tengerparti sétalovaglást az „Ötven év modern művészete” című kiállítás egyik nyitóképének választották. Négy év múlva, 1962-ben egy nagy kiállítás következett a belga fővárosban, majd 1963-ban gyűjteményes kiállítás előbb Székesfehérvárott, majd Budapesten, a Nemzeti Galériában, jó tíz év múlva, 1975-ben pedig a Szépművészeti Múzeumban.

Kép forrása

„Királyt a napra kitenni! Tivadar festő”

A művész életéről keveset tudunk, pedig hatalmas kéziratos anyag maradt utána. Útjának legfontosabb eseményeit elboruló elmével írta meg. Önéletrajzát és levelezését azóta többször is kiadták.

Imádott táviratokat küldeni, a Japán kávéházba a művésztársaknak, s rendre így zárta sorait: „Tivadar festő".               Különösen kedvelte Ferenc József császárt, s amikor megtudta, hogy őfensége beteg, ezt sürgönyözte: „Királyt a napra kitenni! Tivadar festő”, aztán a főplgármesternek: „A bécsi gyorssal érkezem. Tivadar festő.” A kormánynak: „Feltaláltam a plen airt. Tivadar festő”

A legszebb mégis az, amit Kellér Andor, az egykori neves hírlapíró jegyzett fel Az ​élet édes tarkasága című könyvében. Itt a kor más jelesei mellett Csontváryról is sok szó esik. Elmeséli például, hogy éjszaka, a mai Fehérvári úton mentek hazafelé. A festő hirtelen megállt és az utca túloldalára mutatott: „Ott áll majd a Csontváry múzeum!” Nem sokkal később elbúcsúztak egymástól. Hajnal felé csengettek Kellér lakásánál, s amikor kinyitotta az ajtót Csontváry állt a küszöbön és csak ennyit mondott:

„A hely nem jó!” – és elment.

Az árverést december 19-én a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg.