Az elmúlt héten a lapokban a következők könyves hírekről is lehetett olvasni:

-        Egy fikciós regényben leírtak alapján találták meg a régóta keresett, gyógyító erejű középkori gyűrűket.

-        A fővárosi könyvtárakba már csak maszkban léphetünk be.

-        Ki az az öt magyar kortárs író, aki szívesen ajánlanak.

-        Vajon hogyan olvasnak a mai tinik?

Kép forrása

Fikció alapján találták meg a legendás leleteket

Az elmúlt hét kétségkívül egyik legnagyobb könyves szenzációja volt azoknak gyógyítást tulajdonító püspöki gyűrűk megtalálása, melyben a régészeket María Oruña A négy szél erdeje című regénye segítette egészen konkrétan. Az Index cikkéből kiderül, hogy a gyógyító püspöki gyűrűk legendája évszázadok óta foglalkoztatta a tudósokat, csak, hogy a galíciai püspökök csodatévő, gyógyításokat adó kilenc gyűrű eltűnt. A kutatásban segítő irodalmi mű szerzője elmondása szerint megdöbbent, hogy miért hanyagolták el püspöki csodatévő gyűrűk legendáját, ezért egy regénybe foglalta azok képzelt megtalálását. A helyzet pedig az, hogy a fikció rávezette a valóságos kutatókat, ugyanis a régészek ugyanott találtak rá a legendás gyűrűkre, ahol a María Oruña írónő regényének főhőse: a galíciai Santo Estevo-kolostor temploma oltárképe mögött. Üröm az örömben, hogy az eredetileg kilenc ékszerből csupán négyet leltek meg, ugyanakkor tény, hogy A négy szél erdeje című regény a páratlan eset óta igencsak felkapott lett.

Kép forrása

Maszkkal a könyvtárba

A negyedik koronavírus hullám november első hetében már elérte a könyvtárakat is, legalábbis, ami fővárosiakat illeti. A Metropol című lap adja hírül, hogy kötelezővé tették az összes budapesti könyvtárba való belépéskor a maszk viseletét. Az intézkedést a covidos esetszámok növekedése miatt kellet meghozni, hivatkozik a cikk írója a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által kiadott kommünikére. Mint hozzátették: „A maszk viselése nem kötelező a hatodik életévüket be nem töltött kiskorúak, valamint az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal, illetve autizmusspektrum-zavarral élő személyek számára.”

Kép forrása

Ajánlott vagy kuka

Miközben Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum első embere, a magyar kulturális élet jelenlegi változásaiban tevékeny részt vállaló főmenedzser a minap arról beszélt a Telexnek adott interjúban, hogy a kortárs irodalom 80 százalékát kikukázná, addig a bien.hu 5 jelenkori írót ajánlj az olvasóknak. Elképzelhető, hogy az intendáns maradék 20 százalékába tartoznak a bien.hu által kínáltak. A kvintettet Gerlócy Mártonnal nyitják, akiről többek között elárulják, hogy első kötete, az Igazolt hiányzás a legismertebb és hogy legutóbbi összegzése A csemegepultos naplójából még színdarab is készült.  Rögtön ezután kínálják Ugron Zsolnát, az erdélyi magyar írónőt azoknak, akik a romantikus, nő főszereplős regényeket kedvelik. Az ötösfogatban helyet kapott Tasnádi István is, akit, mint jeles dráma- és ifjúsági regényírót mutatnak be. A bien.hu arról is ír, hogy érdemes Tasnádi színházaknak írt műveit is megtekinteni. Egy új nemzedék ikonjaként is szerepelhetnek Simon Márton ebben a sorban, a szerző a slam költészet egyik fontos alakjaként fókuszál rá, hozzátéve, hogy az alkotó „Polaroidok című egy-két soros költeményeket tartalmazó kötete ma már kultolvasmány.” Az „5 magyar író, akit nagyon megéri olvasni” című cikk végén Forgách Andrásról írnak, mégpedig a Valami fiatal szélhámos című könyvét, melyben Bodnár Erika cikkíró szerint a legizgalmasabb művek találhatók, illetve felhívja a figyelmet, hogy a 27 írásmű szürrealista stílusban íródott.

Kép forrása

Papír- vagy digitális alapú tudás?

Azt gondolnánk, hogy már lerágott csont, vagy rég eldöntött vita az e-book, avagy digitális könyvek kontra eredeti kötetek „párharca”, de úgy tűnik, nem, sőt, újabb fordulóhoz érkezett az analóg és digitális kötetek rivalizálása téma. A kamaszpanasz.hu Olvasás: könyv vagy e-book? című cikk szerzője arról írt, hogy a tizenévesek körében új megközelítésekre van szükség abban a tekintetben, hogy mit és főleg hogyan olvasnak a mai tinik. A cikk szerzője a már ismert alapgondolatokkal indít, miszerint kell-e (gyorsan leszögezi, hogy nem kell) aggódni a mai fiatalokért az olvasás tekintetében, és arra a közhelyes megfogalmazásra is kitér, hogy „megváltoztak az olvasási szokások”. A „nem kell aggódni”-val ellentmond, hogy a folytatásban a KSH adataira hivatkozva közli, hogy „a fiatalok többsége szinte soha nem olvas könyvet”. Ezután évenkénti korosztályokra bontja a tizenéveseket, hogy rámutasson miként alakul az olvasási hajlandóság úgy általában. A cikk végén pedig arról összegez, hogy talán van remény, hiszen azért még mindig vannak fiatalok, akik egy-egy irodalmi művet is beraknak a táskájukba, de tény, hogy a többség a telefonján, illetve e-bookon fogyasztja a legtöbb olvasnivalót.