Az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtára és levéltára - a csak „Egyetemi Könyvtár” néven emlegetett intézmény - idén március 26-án nem akármilyen évfordulót ünnepelhetett, ugyanis nem kevesebb mint 175 éves lett, jelenlegi formáját tekintve. A belvárosban található grandiózus és dicső épületet a városegyesítés évében kezdték el építeni, majd hivatalosan 1876. március 26-án adták át. Az Egyetemi Könyvtár tehát immáron százhetvenöt éve dicséri a tudást, szolgálja ki a tudni vágyókat, valamint nem mellesleg szépíti Budapest amúgy sem szerény látképét a Ferenciek tere 6. szám alatt. 

Kép forrása

A könyvtár mindenkié
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem több mint húsz különböző könyvtárral rendelkezik, de mind közül kiemelkedik a Ferenciek terén található Egyetemi Könyvtár és Levéltár, amely nem csak az egyetemi, de a budapesti viszonylatokban is nagynak számít. A bibliotéka természetesen bővelkedik olyan szakkönyvekben, amelyek segítik az egyetemi hallgatók előmenetelét, ám közkönyvtár lévén ennél sokkal nagyobb közönséget is képes kiszolgálni. Nem véletlenül számított korábban országos könyvtárnak, melynek történeti törzsgyűjteménye a mai napig a nemzeti kulturális örökségünk részét képezi. Állománya évszázadok óta folyamatosan bővül, ma pedig már több, mint kétmillió egységből áll, melyben több, mint másfélmillió könyv, több, mint kétszázezer folyóirat, valamint jelentős mennyiségű oklevél és ősnyomtatvány is található. Látható tehát, hogy az Egyetemi Könyvtár nem csak ELTE-seknek, de nem is csak egyetemistáknak szól, hanem minden profi- és hobbikutatónak, valamint minden kultúraszerető embernek. Fontos azonban megemlíteni, hogy bár a könyvtár jelenlegi intézménye hivatalosan a százhetvenötödik évfordulóját ünnepli, valójában az Egyetemi Könyvtár története jóval régebbre nyúlik vissza.  

Kép forrása

A kezdetek 
A könyvtári gyűjtemény eredete egészen 1561-ig, az Oláh Miklós esztergomi érsek által megalapított nagyszombati jezsuita kollégiumig nyúlik vissza, amely a később, Pázmány Péter által megalapított egyetem alapja volt. A tudományos élet és a művelődés tehát ezen a szálon már a tizenhatodik században elindult, amit még az sem tudott megtörni, hogy 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet. Ekkor ugyanis Mária Terézia lépett elő, és bízta meg Kempelen Farkast, hogy telepítse át az ekkorra már jelentős tudományos hellyé vált királyi egyetemet Budára, a Várba. Ez 1780-ban ugyan meg is történt, ám az ekkorra már több, mint tizenötezres kötetszámot elérő gyűjteményt hiába tartott két és fél hónapig felszállítani, nemsokára ismét költöztetni kellett, ezúttal Pestre. A második költözésből azonban még jól is jött ki a gyűjtemény, ugyanis nemcsak, hogy kisebb nem lett, de hála néhány „elárvult” egykori szerzetesrendi gyűjteménynek, még nőtt is. Az új lakhelyen ugyanis az egykori Barátok Terén (ma: Ferenciek terén) maradt, számos feloszlatott szerzetesrendi (ferences, kapucinus, ciszterci, szervita…) könyvgyűjteményt csaptak az egyetemi anyaghoz, hogy a kettőből létrejött anyag elérje a huszonkétezres kötetszámot. Hatalmas gyűjtemény ide vagy oda, sajnos az épület, amiben tárolták, messze nem volt alkalmas a feladatra, így már a reformkorban is felmerült, hogy egy megfelelő hajlékot kellene adni a gyűjteménynek. A kép tehát megvolt, már csak egy megfelelő keret hiányzott. 

Kép forrása

A díszes keret meg miegymás
Így érkeztünk el a végül hosszas építési munkálatok után elkészült, 1876. március 26-án átadott, jelenleg is álló épülethez, amelynek tervezője Szkalnitzky Antal volt. Maga az építkezési folyamat egyébként rendkívül szerencsésen kezdődött, ugyanis az épület alapozásakor a munkások egy római kori követ, egy Hunyadi-címeres kapuzatcsúcsot és egy Mátyás király palotájából származó oszlopfőt is találtak. Ezeket végül Toldy Ferenc könyvtárigazgató, a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A munkálatok végén egy a jelentős mennyiségű és minőségű gyűjteménynek megfelelő otthont vehettek birtokba az érdeklődők. Említett érdeklődőkből pedig nem volt hiány, ugyanis bár az épület minősége kiváló volt, méretének korlátai hamar megmutatkoztak. Sem a gyorsan bővülő könyvtári gyűjteménnyel, sem a szintén gyorsan bővülő egyetemista és egyéb látogatószámmal nem tudta tartani a lépést, így sokszor kígyózó sorok álltak a bejárat előtt, miközben néhány könyvet már plusz állványokon kellett tárolni. Bár a huszadik század második felében, a hármas metró építésekor több helyen is repedések keletkeztek a könyvtár épületében, szerencsére még időben elvégezték a szükséges felújítási munkálatokat, így az immáron száznegyvenöt esztendős Egyetemi Könyvtár és Levéltár a mai napig várja a kultúra és a tudomány iránt elkötelezetten érdeklődőket. Akár egyetemisták, akár nem. 
 
Forrás