2020 egyelőre a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság éve. Az ilyen rendkívül zavaros időkben pedig mindig különösen nagy öröm, ha vannak dolgok, amelyek nemcsak, hogy képesek mosolyt csalni az arcunkra, de állandóak és menetrendszerűen érkeznek. Na pontosan ilyen a Guinness Rekordok Könyve is, amely a fejünk fölött összecsapó hullámok ellenére is rendíthetetlenül megérkezett idén is az életünkbe, hogy megmutassa, milyen színes világban is élünk. A hajmeresztő rekordok, elképesztő és hihetetlen számok, valamint a letaglózó emberi kreativitás könyve idén szeptembertől kerül fel ismét a könyvesboltok polcaira, ezt a remek hírt pedig mi mással is ünnepelhetnénk meg, mint néhány hajmeresztő könyves világrekorddal. 

Kép forrása

A legrégebb ideje működő könyvesbolt a világon
Manapság az Amazon, Ebay és egyéb multinacionális webáruházak fémjelezte internetes vásárlások, a kicsiket magukba olvasztó nagytőkés bolt-franchiseok, a plázák és a gerilla-könyvcserés kis bódék világában könyvesbolt legyen a talpán, amelyik fent tud maradni tartósan. Ebben a világban, ahol a kényelem, az olcsóság és a választék lettek a legfontosabb vásárlási szempontok, egy régi értékeket valló kis üzlet igen nehezen tudja megállni a helyét. Mindezek fényében pedig, ha egy ilyen kisvállalkozás egy-két generációnál tovább tudja húzni, arra már azt gondolom, mindenki elismerősen füttyenthet. De milyen dallamot füttyentsünk akkor, ha egy ilyen régi értékeket valló, alig felfedezhető kis üzletecske nemcsak, hogy egy-két generációt túl tud élni, hanem eljut odáig, hogy aktív működése több száz évre nyúljon vissza? A lisszaboni székhelyű Livraria Bertrand pedig még ezt is túlszárnyalta, ugyanis a portugál kis könyvesbolt, ahol halomban, egymás hegyén-hátán állnak a Pessoa-kötetek és egyéb érdekességek, eljutott egészen odáig, hogy hivatalosan is magáénak tudhatja a világ legrégebb óta működő könyvesboltjának járó címet, ugyanis - egy földrengés okozta rövid bezárást leszámítva - a neves kis irományáruda 1732-es megnyitása óta folyamatosan üzemel. Igen, 288 éve. Szánjunk erre nyugodtan egy percet, vegyünk magunk elég egy történelemkönyvet, és gondoljunk csak bele, hogy mi mindent élt át ez a kis könyvesbolt közel háromszáz éves működése alatt, eljutván odáig, hogy ma már több, mint negyven helyen találhassunk „Bertrand”-logó fémjelezte könyvesboltot Portugália-szerte. Ha tehát valaki Lisszabonban jár mostanság, semmiképp se hagyja ki a történelem ezen eldugott kis szigetét, még akkor se, ha az elmondások alapján bizony nem könnyű megtalálni a bejáratot. 

Kép forrása

A legtöbbet fordított szerző 
Cikksorozatunk előző részében már bemutattuk a világ legtöbb nyelvére lefordított könyvét, amely a mára már talán halhatatlan státuszba emelkedő Antoine de Saint-Exupery nevéhez fűződik. Ez a rekord azonban legyen bármennyire is grandiózus, figyelemreméltó és megsüvegelendő, pusztán egyetlen könyvhöz tartozó fordításszámokra alapul. De mi a helyzet akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy melyik az a szerző, akinek legyen bárhány könyve is, azokat a legtöbbet fordították le valamely nyelvre? Itt már természetesen kevés a Kis Herceg által hozott 348-as fordításszám. Nagyon kevés. Ezen rekord birtoklója ugyanis egy olyan írónő, aki gyakorlatilag egész életművével feledhetetlent alkotott. Ő pedig nem más, mint Agatha Christie, aki detektívtörténeteivel számos generációt szórakoztatott és döbbentett meg, hiszen ugye az utolsó fejezetig mindig nyilvánvaló volt, hogy ki lesz a gyilkos… 
Agatha Christieről egyébként egy korábbi cikkünkben már szintén megemlékeztünk, bemutatva többek között, hogy a brit írónő egyéb világrekordokat is magáénak tudhat. Övé például a legrégebb óta színházi műsoron lévő előadás díja is, darabját ugyanis, az Egérfogót, 1952-es premierje után még a mai napig sem vettek le a műsorról. Szűk témánknál maradva pedig: Agatha Christie műveiből nem kevesebb mint 7236 fordítás készült. Azóta pedig még lehet, hogy több is, ugyanis a Guinness ezt a számot 2017 márciusában hitelesítette, de az azóta a mozikban is bemutatott, nem kis sztárgárdát felsorakoztató Halál az Orient Expresszen, vagy a nemsokára – elvileg – szintén a vászonra érkező Halál a Níluson valószínűleg még rá fog dobni erre a számra valamennyit.

Kép forrása

A világ leghosszabb hangoskönyve
Az, hogy mennyi időt töltünk el egy könyvvel, sok mindentől függ, nem csupán a könyv vastagságától. Számít az is, hogy mennyire nehéz olvasmány, mennyire kell megállnunk az egyes fejezetek végén végiggondolni, hogy miről is olvastunk, hogy mennyire szippant be és ragad magával minket az írói stílus, valamint persze attól is, hogy alapvetően milyen gyorsan olvas az illető. A hangoskönyvek esetében azonban már sokkal konkrétabb számokkal tudunk dolgozni, hiszen nagy általánosságban egy percnyi felolvasás, az egy percnyi hallgatás lesz az „olvasó” fél részéről. Így tehát egy hangoskönyv esetén mielőtt nekilátunk, már nagyjából egész konkrét adatok állnak rendelkezésünkre, hogy meddig fog tartani, ha egyhuzamban kívánnánk leküldeni az egészet. Nos, azt javaslom, hogy a következő hangoskönyvnek csak az álljon neki, akit vagy nagyon – de tényleg nagyon – érdekel a téma, vagy rengeteg ideje van. Ez ugyanis nem a „mosogatás alatt bedobok egy kis könnyed Örkényt” kategória. A világ leghosszabb hangoskönyve ugyanis nem kevesebb, mint 146.444 perc és 52 másodperc hosszú. Gyors számolgatás után rájöhetünk, hogy ez gyakorlatilag nem kevesebb, mint nettó 2440 óra, vagyis, ha egyhuzamban akarnánk magunkévá tenni az egészet, az kerek 101.5 napunkba kerülne. Szünet nélkül. Ennyi feltorlódott mosogatnivaló pedig talán még egy sokgyerekes családban sincsen. De lássuk miről is szól a mű, hátha valaki mégis kedvet kapott: A hangoskönyv két elkövetője, akiknek úgy látszik bőven van mondanivalójuk, nem mások mint Gyanjivandasji Swami, és a meglepetésre még ennél is nehezebben kiolvasható nevű társa, Ishwarcharandasji Swami. A mű címe pedig: Shree Haricharitramrut Sagar. Bárhogyan is legyen, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük: az Ízek, imák, szerelmeknek komoly kihívója akadt az „olvassunk Indiáról” kategóriában.

Kép forrása

+1: A világ legnagyobb kifizetett könyvtári büntetése
Ha a kedves Olvasó most benézne az egyik egykori kabátja zsebébe, és találna ott kicsivel több, mint százezer forintot, mit csinálna vele? Elmenne egy kellemes hétvégére a családdal? Megvenne valamit, amire már régóta vágyakozik? Azonnal eldorbézolná, hisz „Carpe Diem”? Eladományozná? Esetleg kifizetne belőle egy könyvtári büntetést? Bár sokan sokféleképpen tudnánk elkölteni ezt a pénzt, azt hiszem, ha összegeznénk, a lista első helyein nem szerepelne az, hogy könyvtári büntetésre költsük. Az Egyesült Államok-béli Emily Canellos-Smith azonban mégis így tett. Történt ugyanis, hogy Emily 1955 áprilisában kikölcsönözte a Days and Deeds címet viselő verses könyvet az Illinois állambeli Kewanee Közkönyvtárból, ám ahelyett, hogy a határidőre, azaz április 19-re visszavitte volna, elfeledkezett róla. Nem is kevés időre, ugyanis bár a lejárat után a könyvtári büntetés elkezdett peregni (2 cent naponta), Emilynek egész pontosan 47 év kellett ahhoz, hogy végül véletlenül megtalálja a könyvet édesanyja otthonában. Ezután a kis csúszás után pedig vissza is vitte a művet, és jó állampolgárként ki is fizette a közel 350 dolláros büntetést, amely bár valószínűleg nem tett jót Emily pénztárcájának, hírnevének már annál inkább, hiszen bejuttatta őt a Guinness Rekordok Könyvébe. Drága feledékenység, de végül is valamit valamiért, ugye.  
Aki pedig esetleg lemaradt volna, az IDE kattintva megtalálhatja a „Hihetetlen könyves világrekordok” első részét is.