Jacques Prévert 1900. február 4-én született Párizs nyugati elővárosában, Neuilly-sur-Seine-ben. Verseinek egyszerűsége, köznyelvi szókincse, szójátékai hamar népszerűvé tették. Az első világháborúban a Közel-Keleten teljesített katonai szolgálatot. Visszatérve Párizsba, csatlakozott a szürrealisták mozgalmához. A Montmartre negyedben lakott, a Mulin Rouge mögötti kis zsákutcában, ugyanazon az emeleten, ahol Boris Vian élt. Írt szövegkönyvet Jean Renoir és főleg Marcel Carné két világháború közt és a megszállás alatt készült filmjeihez (Vidám tragédia, Ködös utak, Mire megvirrad). Az 1940-es évektől számos kollázst készített. 

Kép forrása

Picasso almája
Prévert Marc Chagallal és Georges Braque-kal is dolgozott, de Picasso volt az, akivel egy életre szóló barátságot kötött. 1960 és 1969 között Prévert családjával minden nyáron kibérelt egy lakást a Dél-Franciaországban lévő Antibe-ban. Itt rendszeres sétákat tett Picassóval, aki számos portrét készített a költőről. Prévert a festő nyolcvanadik születésnapjára írta Huszadik évedre című versét. Picasso sem fukarkodott a humorral, amikor Prévert-ről egy nagyon előnytelen szénrajzot készített, és amikor barátja számon kérte, miért olyan öreg a képen, Picasso azt válaszolta, hogy majd ilyen lesz, amikor megöregszik. Idős korában valóban nagyon hasonlított Prévert erre a rajzra. A Picasso sétája című, központozás nélküli szabadversében Prévert a realista festő lehetetlen vállalkozását írja meg. Egy festő le akar festeni egy porcelántálon lévő almát. Sehogy sem sikerül neki a művelet, így elalszik. Picasso arra jár:
„Micsoda ötlet lefesteni egy almát
szól Picasso 
és Picasso megeszi az almát
és az alma azt mondja neki Köszönöm
és Picasso összetöri a tálat
és mosolyogva tovább áll”

Kép forrása

Van Gogh füle
1888. december 23-án Arles-ban Van Gogh összeveszett barátjával, Paul Gauguinnel, és este a tükör előtt borotvájával levágta a fülét, amit egy újságba csomagolt és elvitt egy bordélyházba. Ott átadta azt egy Rachel nevű takarítónőnek, aki elájult, amikor kibontotta a csomagot. Prévert a Vincent keserve című versében, amit Paul Éluard-nak ajánlott, erről az eseményről írt megindító egyszerűséggel:
„Arles-ban ahol a Rhône folyik
Félelmes déli ragyogásban
Egy vér- s foszfor-ember zokog
Oly szörnyűséges jajgatással
Ahogy vajúdó nő szokott
És vörös lesz rajta az ing
És hörögve fut ez az ember
Mert űzi a nap a kegyetlen
Mely csikorog s mint sárga láng ég
Fut a bordélyba a Rhône-partra
Mint az egyik háromkirály
Kezében képtelen ajándék”
(Csorba Győző fordítása − részlet)

Kép forrása

Kozma József: Hulló levelek
Kozma József magyar zeneszerző 1933-ban költözött Párizsba, ahol két évvel később megismerkedett Prévert-rel. Ezekben az években a francia filmművészet virágkorát élte, és Kozma első filmdalát a Lange úr vétke című, Jean Renoir által rendezett film számára írta Prévert versére. Prévert-től Kozma mintegy nyolcvan verset zenésített meg, köztük a leghíresebbé vált Hulló leveleket (Les feuilles mortes). A magyar változatot Vécsey Ernő írta. Azért „írta”, mert a szövegnek semmi köze Éluard verséhez. Az eredeti költemény, amit Baranyi Ferenc fordított hitelesen magyar nyelvre, egy visszatekintés a múltba, nosztalgia az elveszett szerelem iránt: 
„Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,” − olvassuk az első sorokban, majd így fejeződik be a vers:
„Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.”
Vécsey Prévert verséből egy szerelmi drámát épített fel, és egy gyönyörű verset írt, aminek sorai a fülünkben csengenek:
„A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.”
A dal világsláger lett olyan előadóművészek révén, mint Yves Montand, Mireille Mathieu, Juliette Gréco, Edith Piaf, Charles Aznavour. Magyar tolmácsolói: Zsolnai Hédi, Mezei Mária, Vámos János. A dalnak ma több mint hatszáz változata létezik a világ minden nyelvén. Prévert megismertette Kozmát a filmrendező Jean Renoirral és Marcel Carnéval, akiknek filmjeihez betétdalokat írt. A Hulló falevelek Carné Az éjszaka kapui című filmjében is elhangzott. Kozma nemcsak Prévert, de Apollinaire, Aragon és Éluard költeményeit is megzenésítette. Sanzonjai Párizs szerelmeseiről, a Szajna-partról, a szegények világáról szólnak.

Kép forrása

Prévert szövegkönyvei
A Ködös utak Marcel Carné és egyben a korszak legismertebb filmje. Franciaországban 1938-ban mutatták be, és nálunk 1941-ben tekinthették meg a mozilátogatók. A „fekete költészetnek” minősített film a gyarmati hadseregből megszökött katona és egy fiatal lány szerelmi története szenvedélyekkel, öngyilkossággal, gyilkossággal tarkítva. A szövegkönyvet Jacques Prévert készítette Pierre Mac Orlan regényéből. A film sikerét a parádés szereposztás is elősegítette. Jean Gabin, Michèlle Morgan, Michel Simon és Pierre Brasseur játszották a főbb szerepeket. 1996-ban a Duna TV bemutatta a film szinkronváltozatát Reviczky Gábor, Kubik Anna, Elekes Pál és Csuja Imre hangjával.

Kép forrása

Újabb magyar kapcsolat
Prévert magyar származású barátja, Brassaï − eredeti nevén Halász Gyula − fotóművész, képzőművész és író, Párizs utcáinak szenvedélyes fotósa volt. Brassaï anyja erdélyi örmény család sarja, apja, Halász Gyula budapesti magyar író-, költő, újságszerkesztő. A család egy évre Párizsba költözött, ami sorsdöntő fordulatot jelentett a későbbi fotóművész életében. Brassaï fáradhatatlanul kutatta a párizsi házfalakra festett graffitiket, noteszébe feljegyezte a címet, ahol látta ezeket a „műveket”, hogy azután visszatérjen és lefotózza azokat. Picasso ezt mondta Brassaïnak ezekről a fotókról: „Nagyon szerencsés ötlet volt öntől megalkotni ezt a gyűjteményt, mert a fénykép nélkül létezik a graffiti, de olyan, mintha nem létezne. A fénykép nélkül az enyészet martalékává válna.” Brassaï ezt írta saját művészetéről: „A dolgokat átformáló köd, a várost átformáló éjszaka, az embereket átformáló idő költészetének nyomába eredtem.” Brassaï Prévert több verséhez is készített fényképet. 1946-ban jelent meg a költő Paroles (Szavak) című kötete, amelynek borítójára Brassaï Párizs éjszakájában készített egyik fotóját választja a költő. A kép egy graffitit ábrázol. 

Kép forrása

A képzőművész Prévert
Prévert nemcsak mint költő, hanem mint képzőművész is jelentőset alkotott. Igaz, hogy sem a festészettel, sem a szobrászattal nem próbálkozott. Az ő műfaja a kollázs volt. „Amikor az ember nem tud rajzolni, alkothat képeket ollóval és ragasztóval” – mondta. Picasso pedig bátorította a maga ironikus módján: „Nem tudsz rajzolni, nem tudsz festeni, de azért festő vagy.” Prévert, aki 1925-től csatlakozott a szürrealista mozgalomhoz, öt év után szakít a csoporttal, nem viselvén el az alapító, André Breton diktatórikus követelményeit. A kollázs technikához egy balesete után fordult. 1948-ban kiesett egy ablakból és napokig kómában feküdt. Felépülése alatt az évek során összegyűjtött fényképekből ragasztó segítségével kollázsokat készített. Ezt a tevékenységet haláláig folytatta, és ma már kiállításokat rendeznek műveiből. Angyalok, Krisztusok, állatfejű emberek, bohócok, denevérek, festők, szentek, Napóleonok, törpék és még számtalan költőien megalkotott kép tanúskodik arról, hogy Prévert kreativitása nemcsak verseiben, de képzőművészeti alkotásaiban is jelen van. Képeihez teljesen véletlenül találta meg az alapanyagokat. Látogatta a bolhapiacokat, a Szajna partján árusító bouquiniste-ek standjait. Testvérének, Pierre-nek mondta: „Általában a kukákban találtam meg a megvetett kidobott dolgokat. Ezeket én szépnek láttam.” Íróasztala fiókjaiban sorakoztak „zsákmányai” a festéktubusok, ollók, ragasztók pasztellkréták társaságában, arra várva, hogy majd képpé álljanak össze a művész fantáziájának termékeként. Számos kollázsát képeslapokon valósította meg, amiket barátainak küldött el. Jeanine portréja című kollázsát Prévert Pierre Boucher egyik fényképe alapján alkotta meg, amelyen felesége táncol. A fényképet botanikai könyvekből kivágott növények és virágok keretezik be. A szeretők című kollázst Prévert Brassaï fényképét felhasználva alkotta meg. A szerelmespárra egy-egy szívet applikált, amelyeket anatómiai könyvből vágott ki. Mindkét alkotás Prévert humanizmusának lírai megfogalmazása.
Jacques Prévert, aki napi három doboz cigarettát szívott el, 1977. április 11-én halt meg tüdőrákban. A normandiai Ormonville-la-Petite település temetőjében nyugszik felesége és lánya mellett.