Szerencsések azok a nemzetek, amelyek fontos történelmi emlékhelyekkel bírnak, hiszen az efféle terek nemcsak a történelem egy-egy lényeges momentumát őrzik, de szimbolikus jelentőségük a nemzeti múlt sikereiről, kudarcairól, az egységről, a sorsközösségről ad élményt és tudást. A magyarság eddig is fontos emlékhelyként tartotta számon a Mátyás-templomban elhelyezett Árpád-házi uralkodóink sírját, ám most kiderült, hogy a csontvázak vizsgálata a magyar történelem fontos tényei felé is kaput nyit. 

Kép forrása

A márványszarkofág
A III. Béla és Antiochiai Anna sírjaként ismert márványszarkofágban nyugvó csontvázakkal kapcsolatban időről időre vita támad: vajon valóban az uralkodópár fekszik-e a sírban. A közelmúltban azonban nagyszabású genetikai kutatás tisztázta a testek személyazonosságát. 
A maradványok azonosításáról és genetikai vizsgálat eredményeiről mutattak be új kötetet Budapesten kedden a Könyvtárellátó Honvéd utcai könyvesboltjában. 
A könyvbemutatón kiderült, hogy a kutatás ötletadója az Országos Onkológiai Intézet korábbi főigazgatójaként Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere volt, aki nem csupán kutatóként, de szerkesztőként is közreműködött a munkában. A társszerkesztő Szentirmay Zoltán patológus, az OOI Daganatpatológiai Centrum korábbi vezetője volt. El kell azonban azt is mondani, hogy munkában, s így a kötet összeállításában is számos szakember részt vett. 
A Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent, mintegy kétszázötven oldalas könyv bemutatja a kutatás folyamatát, valamint a történeti-régészeti kontextust. Az egyes fejezetek végén közérthető összefoglalók olvashatóak a genetikai kutatás egyes szakaszairól, a könyv végén pedig egy angol nyelvű összefoglaló is szerepel.

Kép forrása

Az Árpád-házi genotípus
A könyvbemutatón Kásler Miklós egyebek mellett arról beszélt, hogy a 2012 és 2017 között lezajlott genetikai kutatás során sikerült meghatározni az Árpád-házi genotípust, amelynek birtokában lehetővé vált a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika területén feltárt, most a Mátyás-templomban őrzött maradványok egyedi, személy szerinti azonosítása.
A genetikai kutatás eredményei megerősítették, hogy valóban III. Béla és felesége, Antiochiai Anna maradványai nyugszanak a Mátyás-templom nekik tulajdonított márvány síremlékében. Emellett valószínűsíthetően sikerült beazonosítani II. (Vak) Béla csontvázát is a Mátyás-templom altemplomi szarkofágjában eltemetett maradványok között. A kutatás eredményeiről a nívós Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban számoltak be 2018-ban. Az eredmények publikálása komoly szakmai visszhangot hozott, Kásler Miklós szerint nemzetközi elismerést aratott a kutatócsoport. 

Kép forrása

Tizenöt királysír
A genetikához nem konyító olvasók számára is érdekes lehet a kutatás, hiszen annak nagy horderejű tudományos-kulturális következményei lehetnek. Kásler Miklós úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy nincs akadálya a székesfehérvári királyi bazilikából származó összes maradvány azonosításának. „Ez csak mennyiségi kérdés, biztosan mondhatom” – szögezte le.
Noha a Millennium évében a kulturális kormányzat kialakított egy szigetelt, klimatizált osszáriumot, ahol azokat az antropológiai leleteket helyezték el, amelyek a bazilika eddigi feltárása során előkerültek, az akkori tudományos vélemény úgy hangzott, hogy nincs mód a többször megbolygatott, kirabolt sírokból előkerült csontmaradványok azonosítására. A most lezajlott kutatás eredményeképpen azonban a Székesfehérváron eltemetett tizenöt király maradványai már nagy biztonsággal azonosíthatóak volnának.
A miniszter szerint a csontmaradványok elemzése után rekonstruálni lehetne az egykori székesfehérvári királyi bazilikát, és ismét eltemetni „nagy királyaink maradványait, ott, ahol ők nyugodni akartak”. Újrateremtve ezzel a legfontosabb történelmi emlékhelyünket.