„Modern nagyvárosi irodalom” – írta a Süddeutsche Zeitung kritikusa Térey Átkelés Budapesten című 2014-es verses novelláiról. A most németül megjelent kötet előszavában így fogalmaz írói szándékáról a szerző: „Sokan ígérték már, hogy megmutatják Budapest láthatatlan arcát és minden titkát kifecsegik. Én idáig nem merészkednék. De huszonöt éve figyelem a várost, néhány olyan szögletét is, amelyre ritkán vetül a bédekkerírók pillantása.” 
Ünnepelni illik Wilhelm Droste német fordításának megjelenését (Budapester Überschreitungen, Arco Kiadó, 2019). Ugyanakkor gyertyagyújtásra, olvasásra és újraolvasásra hív a tragikusan hirtelen megszakadt alkotói pálya.

Kép forrása

Összegző alkotó 
Költő, író, drámaíró és műfordító. Életművére nem mondhatni, hogy torzó maradt – egy szó biztosan illik írásművészetére: monumentális.
A vele készült interjút hallgatva, színházi találkozóra írt esszéjét olvasva előbújik az összegző alkotó. Véleményalkotása mérvadó, mert mindent mérlegelő elme. Szabó Lőrinchez hasonlóan jobbról és balról is támadták – Kazamaták (2006) című történelmi tragédiája miatt példáié azért, mert „bántja az ’56-os forradalmat”; harmincévesen írt Paulus (2004) című verses regényét pedig azért, mert német szemszögből ábrázolja Sztálingrád ostromát. Margócsy István irodalomtörténész kritikája szerint: „mindvégig elkerüli, nagyon szerencsésen, az aktuális vagy visszamenőleges politikai értékelést: a szovjet-német háborúban sem lát egyebet, mint a hatalmas, egész Európát végigdúló és a pusztulásban egységesítő szörnyűségáradatot”. 

Kép forrása

Verses regények
Az Anyegin-strófában írt páli verses regény az egyik leginkább elismert műve. A verses regény műfaját folytatta az Átkelés Budapesten versesnovella-füzére, középpontjában a nagyváros szokatlan helyszíneivel. 
A debreceni születésű, ezért a fővárost „külső szemmel” láttató Térey tizenegy kerületet mutat be változatos sorrendben. A történetekből egy sétakönyv áll össze: a tizennégy verses novella mindegyikéhez tartozik egy Fortepan-kép (Tamási Miklós és Török András válogatása), erősítve a kötet atmoszférikus hatását. A szöveg erősen lirizált, gyakran komoly- és könnyűzenei utalásokkal él. A hétköznapi emberi sorsok mögött történelmi események és egyéni sorstragédiák, kisszerű vagy groteszk élethelyzetek sejlenek fel az óbudai gázgyártól Kőbányán át Terézvárosig.
A történetek lírába oltott hétköznapisága megragadó: a villamosforduló „hurokban” egymás mellé sodródó férj és szerető kétszólamú és ellenpontos sorsa (A hurokban), a Nyugatról visszalátogató építész bolyongása a szürkeség világában (Early Winter), egy liftakna felidézte háborús trauma (Aki élő, zajjal jár), minisztériumi fejesek sznob évzáró összejövetele egy budai bisztróban, háttérben az Adeste fideles bekúszó dallamával (A szeretetlenség útját kikövezni) – megannyi „zárvány a milliós város testében”. Helyek és személyek összekapcsolódnak egymással és „folyamatosan „íródik”, mozgásban van a kopottan is elbűvölő metropolisz.” (Balajhy Ágnes) 

Kép forrása
 
Új lírikus hang
Elementáris erőt ad szövegeinek, hogy mint költő élménylíra és létértelmezés együttesét alkotja meg. 
Ultra című kötete 2002 és 2006 közötti verseit gyűjti egybe (Magvető Kiadó, szerkesztette Péczely Dóra): formai bravúr és összegző szemlélet, gazdag nyelvi és tematikus regiszter jellemzi Térey versvilágát. A történelem újraértelmezése lírai látószögből izgalmas olvasmányt ígér: mintha Írisz koszorújának leveleit lapozná az olvasó.
Ennek a kötetnek középpontjában a rom motívuma a meghatározó, így a Hadrianus Redivivus című verses történelmi eposzában, melynek főhőse a meghódított Pannoniát hazájának tekintő római császár, aki „muszájból kevély; örömből szelíd”. 
A lírai beszélő zárásul (mint halhatatlan isten, visszatekintve saját halálára) így összegez: „A tisztavízben voltam elememben,/Túlhabzó kéjben! És ki hitte volna,/Hogy szégyenszemre, vízkórban halok meg?”
A német kritika így értékelte Térey János életművét német nyelvű verses novellája megjelenése kapcsán szeptemberben: „a Paulus című verses regénnyel, a színdarabokkal, a fordításokkal, de mindenekelőtt a versekkel Térey János a Nádas Pétert és Esterházy Pétert követő irodalmi nemzedék egyik legfontosabb hangjává vált.”