A modern költészet két kiemelkedő alakja, Guillaume Apollinaire (1880-1918) és Blaise Cendrars (1887-1961) komoly fejtörést okozott és okoz ma is az irodalomkritikusoknak, akik megosztottak abban a kérdésben, hogy melyik költőt illeti meg az elsőbbség a központozás megszüntetésében, illetve Apollinaire plagizálta-e Cendrars Húsvét New Yorkban című költeményét. Az egyik leghevesebb támadást Jean-Louis Cloët indította el Apollinaire ellen. Egy vitriolos stílusú cikkében azt írta, hogy az Égöv Blaise Cendrars művének „rossz plágiuma”.

Kép forrása
 
Az előzmények
1912 szeptember elején postaládájában Apollinaire talál egy kézzel írt levelet egy svájci fiatalembertől, Blaise Cendrars-tól (eredeti nevén Frédéric Louis Sauser). Az ismeretlen azt kéri az általa nagyra tartott Apollinaire-től, hogy közölje a Mercure de France-ban a Húsvét New Yorkban című versét. A dolog pikantériája, hogy 1912 szeptember 17-én Cendrars, mivel nincs pénze megvenni, ellopja Apollinaire 1910-ben megjelent L’Hérésiarque et Cie (Az Eretnek és Tsai) című elbeszéléskötetét a Stock Kiadó polcáról. Letartóztatják, és a börtönből kéri Apollinaire-t, hogy látogassa meg nyolcas számú cellájában. Pár hónap múlva a Mercure de France egy szó magyarázat nélkül küldi vissza Cendrars-nak a kéziratot. Az ügy azért rendkívül fontos, mert innen indulnak a találgatások és viták, vajon egyszerű hasonlóságról van szó Apollinaire Zones (Égöv) és Cendrars Pâques à New York (Húsvét New Yorkban) című versei között, vagy Apollinaire plágiumot követett el. 
A későbbiekben Apollinaire igyekszik bizonygatni Cendrars-nak, hogy megpróbált közben járni verse kiadása érdekében a Mercure de France-nál, ezt azonban megkérdőjelezi, hogy az Égöv ugyanabban az időben íródott, és hogy rendkívüli hasonlóságokat mutat Cendrars versével. A kutatók sokasága igyekszik azóta is kimutatni az egyezéseket a két költeményben, és megosztva adnak igazat a két költőnek. 
Mivel Apollinaire ismerte a Húsvét New Yorkbant az Égöv írása közben − meg is lepődött azon, hogy mennyire „közösek az inspirációk” −, Cendrars műve kétségkívül nyomot hagyott kötetén. 
Michel Décaudin, Apollinaire-kutató közölt egy „piszkozatot” az Égövről, ahol sokkal több a hasonlóság Cendrars versével, mint a Les soirées de Paris-ban 1912 decemberében megjelent változatban. Décaudin ebből arra a következtetésre jut, hogy Apollinaire igyekezett versét „eltávolítani” Cendrars költeményétől. 
Apollinaire igyekezett azelőtt megjelentetni az Égövet, mielőtt a Húsvét New Yorkban megjelenhetett volna. Végül a Húsvét New Yorkban 1912-ben jelent meg először a magyar Szittya Emillel közösen alapított kiadónál. 

Kép forrása

Hogy tűnt el a központozás? 
Louise Faure-Favier, Apollinaire barátja, Souvenirs sur Apollinaire (Emlékek Apollinaire-ről) című könyvében részletesen leírja, hogyan szüntette meg Apollinaire Alcools (Szeszek) című kötetének központozását, amelynek első verse az Égöv. Favier megírja, hogy a Mercure de France Kiadó lektora, az egyébként író Paul Morisse, átolvasva a Szeszek nyomdai levonatát, több központozási hibát talál, amit a szedők követtek el. Ezek a hibák több helyütt inkoherenssé tették a szöveget. Miután ezt jelezte Apollinaire-nek, a költő egyetlen tollvonással odaírta az egész versre vonatkozó deleatur, törlési utasítás jelét. A meglepett kiadó, Alfred Vallette, magához hívatta a költőt, ugyan magyarázza meg a központozás forradalmi eltörlését. Favier beszámolója szerint a szerkesztőségben ott volt Louis Dumour, Henri de Régnier, Félix Fénon és André Fontainas, amikor Apollinaire közölte velük, hogy „a költészetben nincs szükség központozásra, mert a költemény önmagában elegendő. Nincs szüksége pontokra és vesszőkre, még kevésbé felkiáltó és kérdőjelekre, három pontra ahhoz, hogy érthető legyen. Ritmusa és üteme biztosítják azt, ha a költeményt egy jó költő jól írta meg.” A részvevők véleménye megoszlott. Félix Fénon azt mondta, lehet, hogy igaza van a költőnek. Henri Régnier csak annyit mondott, érdekes. A vitát csak másnap zárták le, amikor Alfred Vallette közölte Paul Morisse-al: „Ám legyen! Szüntessük meg a Szeszekben a központozást. Bízzuk Apollinaire-re. Aztán majd meglátjuk.” 
A fentiek azt látszanak igazolni, hogy Apollinaire egy hirtelen jött ötlet alapján szüntette meg a központozást, függetlenül Cendrars költeményétől. Az előzmények ismeretében azonban kétségek merülhetnek fel. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy Apollinaire birtokában állt a tények elferdítésének tudománya. Elegendő itt utalni Annie Playden, az angol nevelőnő iránti viszonzatlan szerelmére, akiről ezt írja egyik barátjának: „Egy huszonegy éves angol nevelőnő a szeretőm. Pazar nő, micsoda mellek és micsoda fenék!” Ezt maga Annie cáfolja meg egy visszaemlékezésében: „Őrülten szeretett, de én buta liba voltam, nem tudtam viszonozni.” Nos, könnyen elképzelhető, hogy a költő eljátszotta az improvizálást, hogy ezzel igazolja a központozás megszüntetésének „szerzői jogát”. 

Kép forrása

Az Égöv és a Húsvét New Yorkban
Blaise Cendrars 1912 tavaszán érkezett Párizsba. Apollinaire-rel 1913 elején találkozott, néhány hónappal annak Szeszek című kötete megjelenése előtt. A verseskötet élére az Égöv című költemény kerül, amely 1912-ben keletkezett, Apollinaire és Marie Laurencin szakítása után. Apollinaire azt követően írta a verset, hogy Blaise Cendrars felolvasta neki a Húsvét New Yorkban című költeményét, amely Cendrars-nak New York éjszakájában tett utazását örökíti meg. A költő közvetlenül Jézushoz fordulva szól az én és az Isten kapcsolatáról:
Uram eljött a nap a te neved napja
Halálodról olvastam egy régi könyvben lapozgatva.
És szorongattatásod és kínod szép szava
Sírt a könyvben mint édes monotónia.
Halálodról egy vén szerzetes szólt
A misekönyvben hová arany betűket rótt.
Térdén írta szép históriádat
Ájtatosan dolgozott, te inspiráltad. 
Cendrars vizionálja a modern várost:
Uram, tolvajok, csavargók között élek,
Mélyén a mezitlábasok, orgazdák negyedének. 
(Kassák Lajos fordítása)
Továbbá átírja a Passiót, beszél a bevándorlók helyzetéről és az Úr művészi megformálásáról. 
Apollinaire Égöv című versére Cendrars költeménye kétségkívül nagy hatással volt. A vers először 1912-ben jelent meg a Les soirées de Paris című lapban Sikoly címmel, ami utalt Edvard Munch 1893-ban készült világhírű festményére, a Sikolyra.
Az Égöv egy Párizs utcáin történő hajnali séta keretébe sűríti a költő emlékeit, új benyomásait a városról és látomásait. A vers érdekessége, hogy Apollinaire egyes szám második személyben szól önmagáról. A költemény első sora egy felkiáltás: „Végül is únod e régi világot csupa rom”. Ez egyfajta elfordulás a múlttól, amiben benne van szerelmétől, Marie Laurencintől való eltávolodása is. Az újat, a modernséget, az Eiffel-torony jelenti: „Ó pásztorlány Eiffel-torony a hidak nyája béget e hajnalon”. Párizsi kószálása során a költő a modern élet tumultusát is leírja, ugyanakkor felidézi szerelmi csalódását:
Most Párisban jársz s magánosan lépdelsz a vad tömegben
Az autóbuszok csordája görg eléd s bőg egyre vészesebben
És elszorítja torkod a csodás szerelmet féltő félelem
Mintha többé már soha nem szeretne senkisem
Ha régmúlt időkben élsz már szerzetes vagy s őriz egy kolostor
S ti mind pirultok hogyha egy imát rebegtek s féltek a gonosztól
Kigúnyolod magad s a nevetésed mint Pokol tüze úgy pattog szerte itt
E nevetés szikrái csillantják fel életed tavát s mélységeit
Bizony homályos múzeumban függő kép ez
S hogy közelebbről megnézd néha odalépdelsz 
A bevándorlók látványa részvéttel tölti el:
E megriadt kivándorlókat nézed itt szemükből könny pereg
Istenben bíznak ők s imát motyognak míg az
asszonyok mellét szopják az éhes kisdedek
Nehéz szaguk betölti a Gare Saint-Lazare nagy várótermeit
Mint a háromkirályok bíznak csillagukban s mindenük e hit
Remélik hogy sok pénzt keresnek majd ó kába terv Argentinában
S vagyonnal térnek majd haza a vágyott óhazába
Vörös dunnát vonszol magával egy család ahogy ti is viszitek szívetek
E dunna éppen oly valószínütlen mint az álmaink
S a bús kivándorlók közül néhányan végül itt maradnak
A Rue des Rosiers vagy a Rue des Écouffes szűk odvain szerényen megtapadnak
És gyakran látom este őket levegőznek kint a házak mellett
Mint a sakktáblák bábui csak néha lépnek egyet-egyet
Sok köztük a zsidó az asszonyok parókát hordanak
Kis boltok nyirkos mélyén ülnek vérszegényen s hallgatag 
Végül hazatérését írja le: 
Gyalog akarsz ma hazatérni mégy Auteuil felé
Hogy végül is aludni térj óceániai s guineai bálványaid közé
(Radnóti Miklós fordítása)

Kép forrása

plágium vagy nem? 
Ha csak néhány ponton vetjük is egybe Apollinaire és Cendrars költeményét, két dolog világossá válik: azonos témák jelennek meg mindkét versben, ugyanakkor Apollinaire nem plagizálta Cendrars motívumait, hanem ugyanazt az életérzést fejezte ki, ráadásul költőbarátjától eltérő módon. Ennek igazolásául lássunk néhány példát. Mindkét versben megjelennek a színek, fény és árnyék hatása. 
A Húsvétban: 
Eltűnt a szentélyből akkor a Csillag
Gonosz fényben most a kocsmák falán csillog, 
Cendrars-hoz hasonlóan, Apollinaire is gyakran él a festészet eszközeivel. A fény és árny játéka nála is megjelenik.
Most forró parton ülsz előtted a Földközi-tenger
Egész évben virágzó citromfák árnyéka rejt el
Cendrars is, Apollinaire is együttérzéssel mutatja meg a nagyváros utcáinak életét. 
A Húsvét New Yorkban:
Eszemben vannak az utcai zenészek is,
A vak hegedűs meg a félkarú verklis.
Az énekesnő, szalmakalapján papírrózsák;
Ők énekelnek majd, ha itt az Örökkévalóság.
Az Égöv:
Megállsz egy alja bár előtt egy pult előtt mit síkos lé mocsok véd
A szerencsétlenek között megiszol két sou-ért egy gyatra kávét
Egy vendéglőben nézel este szét …
Folytathatnánk a példákat, amelyekből kitűnik, hogy az azonos témákat a két költő egymástól eltérően, saját költői világának megfelelően dolgozta fel. A magam részéről azt gondolom, hogy „csak” a központozás megszüntetése volt plágium Apollinaire részéről, maga az Égöv nem a Húsvét New Yorkban plagizálása, akkor sem, ha Cendrars hatása érezhető a költeményen. Alapvető különbség: Cendrars egyes szám első személyben szól, míg Apollinaire egyes szám második személyben. Ezzel Cendrars saját élményének mutatja mindazt, amit leír, míg Apollinaire bevonja az olvasót abba, amit ő maga átélt.
Cendrars, aki abban az időben egy ifjú, ismeretlen költő volt, hamar belátta, hogy ha karriert akar csinálni, nem szabad ujjat húznia a már befutott Apollinaire-el. Ráadásul természetéből adódóan sem volt bajkereső. Így a későbbiekben barátsággá alakult rivalizálásuk.