Augusztus 21-én, mindössze egyetlen este erejéig néhány kiemelt moziban műsorra tűzték a Rush új koncertfilmjét, mely a Cinema Strangiato: An Annual Exercise In Fan Indulgence címet kapta. A film a csapat 2015-ös R40 turnéjának állít emléket, és a dalok mellett interjúk, backstage jelenetek, valamint soundcheck felvételek is láthatóak, illetve hallhatóak benne. A kanadai progresszív rocklegenda, a Rush zenekar tagjai pontosan ötven év után döntöttek úgy, hogy közösen leteszik a lantot. Ám ez nem jelenti az alkotói pálya végét. Különösen nem Neil Peart számára, aki szövegírónak ugyan csapnivaló – legalább is ezt tartják róla – íróként azonban befutott. 

Kép forrása

Jó zenék, rossz szövegek 
Neil Peart dobos hangszeres tudását talán azzal is definiálhatnánk egyszerűen, hogy szakmai körökben Professzornak hívják. Zongorával kezdte, majd jött a dobolás, amit olyan szintre emelt, mint a rockzenében kevesen. Játéka összetéveszthetetlenül egyedi és sokrétű, még abban a korszakban is plusz igényességet vitt a Rush zenéjébe, amikor csak a legegyszerűbb popslágerek voltak eladhatók. 
Peart olyanoktól tanult, mint John Bonham, Keith Moon, Steve Gadd vagy Buddy Rich, az utóbbinak az emlékzenekarába is meghívták. Buddy Richről felesleges sokat megjegyezni, elég annyit, hogy őt tartották a földkerekség legjobb jazzdobosának. 
Peart persze soha nem ült a babérjain, pedig számtalan elismerése és díja mellett megtehette volna. A kilencvenes években például Freddie Gruberhez járt tanulni, hogy átálljon a tradicionális dobverő tartásra, ezzel új színt hozva a zenekar stílusába. 
A dalok megírásából is kivette a részét, de a hangszerelés mellett elsősorban dalszövegeivel jeleskedett. A szövegírásáért titulálták a legrosszabbnak is a rockzenében, mégis egész pályafutásukat átszőtte. Témái között megtalálható a fantasy, sci-fi, mitológia, irodalom, de még a filozófia is. Említi a holokausztot, a társadalmat vagy a politikát, de szerelmes dalokat nem volt hajlandó írni, egészen az ezredfordulóig. A váltáshoz kettő, rövid időn belüli tragédia kellett, először fiatal lányát veszítette el egy autóbalesetben, nem sokkal utána a felesége halt meg rákban. 

Kép forrása

Könyvek és utazások
Neil Peart már irodalmi debütálását megelőzően is kacérkodott az írással, de eleinte csak a családjának és baráti körének küldte el leveleit, útleírásait. Az első igazi műve 1996-ban jelent meg The Masked Rider: Cycling in West Afrika címmel, amiben korábbi, még 1988 novemberi kameruni kerékpártúrájáról számol be. A korlátozott példányszámban megjelent könyvet a következő mű, a Ghost Rider – Travels on the Healing Road sikere után újra kiadták. Ez egy motortúráról szól, miközben arról elmélkedik, hogy a személyes tragédiákat követően hogyan kerülhet ki a hullámvölgyből. 
A Rush többi tagja is túrázással kapcsolódott ki a turnék és lemezfelvételek között, így a harmadik kötete, a Traveling Music: The Soundtrack Of My Life And Times már senkit sem lepett meg. Itt ugyan autóval vág neki a világnak, de a téma továbbra is a töprengés élete minden területét érintve, köztük a zenekarét is. 2006-ban jelent meg negyedik kötete, ami még szorosabban kapcsolódik a Rushoz. A Roadshow: Landscape With Drums, A Concert Tour By Motorcycle a zenekar harmincadik évfordulójához készített turnéról mesél. Ráadásul kettős évfordulót ünnepelhetett, hiszen ő is ekkor volt harminc éve a trió tagja. 
A következő könyvre 2011 májusáig kellett várni, a cím itt sem rövid: Far and Away – A Prize Every Time. Két éven keresztül dolgozott az észak- és dél-amerikai utazásain, elmeséli például azt is, hogyan találkozott egy brazil városban a nyugat afrikai és brazil zene kombinációjával. 2014-ben a Far and Near On Days Észak Amerika mellett Európára is kiterjed, a 2016-os Far and a Wide: Bring That Horizont to Me! szintén a Rush köré épül, de itt már a negyvenedik évforduló a téma. 

Kép forrása

Komoly tudás, könnyed szórakozás
Azután vannak könyvei, amelyeket szerzőtárssal alkotott. Kevin J Andersonnal közösen adott ki egy grafikus kötet, a sci-fi íróval a Clockwork Angels album témáját írták meg. Ennek könnyed folytatása is lett, a Clockwork Lives. 
Ne felejtsük el, hogy Peart eredeti és ismert szakmája a dobolás, természetesen az oktató videók mellett könyvformában is találkozhatunk vele. Összesen három dobos kötet jelent meg a nevével. Neil Peart hangszeres tudása révén már 1983-ban bekerült a Halhatatlanok csarnokába. 
Művei azonban mindezidáig nem jelentek meg magyar nyelven, hozzáférhetőségükhöz is elég kevés az esély, de ha esetleg eljutunk Kanadába, az ott tervezett túra előtt érdemes felkutatni egy-egy könyvét, hiszen „őslakosként” sokat adhat nekünk. Közben persze nem baj, a Rush zenéjét hallgatjuk. Értékes kombináció lesz!