Íme a tizenéves Austen – vagy mégsem…
Évek óta tartó divat hordozza Jane Austen minden munkáját, s a népszerűség hullámai a legkülönbözőbb jelenségeket hozzák felszínre. Mostanában például egy régi festmény körül dúlnak indulatok, amely egyesek szerint az írónőről készült kiskamasz korában. Mások szerint az elhíresült Austen kép legendája merő képtelenség.
Mindenesetre a dolog izgalmas, mert az idén kétszáz éve elhunyt szerzőről mindössze egyetlen, többé-kevésbé hiteles portré maradt fenn: testvére, Cassandra Austen ceruza- és akvarellrajzából ismerjük Jane arcvonásait. A kamaszkori kép tehát közelebb vinné a rajongókat az alkotóhoz.
Kép forrása
Ki ez a kislány?
Kezdjük a tulajdonosokkal! A Rice család híres-hírhedt festményén nincs se dátum, sem aláírás. Egy tizenéves kislányt ábrázol, s a família szerint a fehér ruhás bakfis Jane Austen lenne. Ránézésre egyébként a hitelesnek elismert Cassandra-kép modellje és a Rice család festményén látható kislány hasonlít egymásra. Ugyanaz a szív-alakú arc, ugyanazok a nagy szemek, ugyanaz a határozott orr, ugyanaz a hegyes áll…
Rice-ék egyébként rokonságban is állnak Austennel, Jane egyik bátyjának leszármazottjai. A kép állítólag 1789-ben egy családi látogatás alkalmával készült Kentben. A nagybácsinak, akinél vendégeskedett a család, annyira tetszett a mű, hogy magánál tartotta a többi családi portréval együtt.
Közforgalomba pedig úgy került, hogy évtizedekkel később az első tulajdonos unokája adta egy barátjának nászajándékba, mert a menyasszony nagy rajongója volt Austen műveinek. A portré azóta viták kereszttüzében áll.
Kép forrása
Mióta divat a viganó?
A képet a világháború után vizsgálták meg tüzetesebben. 1948-ban egy szakértő úgy nyilatkozott, hogy a képen szereplő kislány ruhái nem felelnek meg annak a kornak a divatjának, amikor Austen ennyi idős lehetett. A család, illetve a tulajdonos feltételezése szerint a kép 1788-89 örül készült, amikor Jane Austen tizennégy éves volt, a divat alapján azonban többen is 1800 utánra datálják a portrét.
A dolog azonban nyilván nem perdöntő. A tunika-szerű viselet ugyan valóban a nyolcszázas évek elején vált népszerűvé, de elképzelhető, hogy gyermekruhaként már valamivel korábban is megjelent Angliában. A hasonló ruhadarabokra alkalmazott viganó szó talán a gyapotfeldolgozásról híres Wigan városából ered, ami azt is jelenti, hogy Angliában már javában dúlt a tunika-módi, mikor a nagy divatlapokban is felbukkant. Azaz a viselet alapján lehet korábbi is a kép. Persze mindez csak feltételezés. A festményt többször is felajánlották a National Portre Gallery-nek, az azonban minden alkalommal visszautasította, mert nem látta igazolva a hitelességét. A kételkedő szakvéleménynek köszönhető, hogy a festmény az árveréseken is rosszul teljesít: 2007-ben egy aukció során a licitek nem érték el a háromszázötvenezer fontos kikiáltási árat sem...
Kép forrása
Ozias Humphry felbukkan
Pár évvel ezelőtt azonban úgy tűnt, döntő fordulat következett be. 2012-ben egy alapos, és igen sok mindenre kiterjedő vizsgálat során új adatok bukkantak föl. A képet 1910-ben restaurálták, s a kutatók úgy gondolták, az eljárás során számos olyan apró jel veszhetett el, amiből esetleg meg lehetett volna állapítani a kép korát és eredetét. Most a festményről készült régi, fekete-fehér fotókat is átvizsgálták és az egyiken – a kép jobb felső sarkában – felfedezni vélték a Jane Austen és az Ozias Humphry neveket.
Mindkét név perdöntő lehet. A Jane Austen nevet nem kell magyarázni, Ozias Humphry azonban a kor ismert portréfestője volt, ráadásul azt is tudjuk, hogy a festmény első tulajdonosa, Jane nagybátyja, Francis Austen Humphry támogatója volt, róla is festett portrét. Ha valóban ő az alkotó, akkor a dátum meghatározása is könnyebb, a festő ugyanis 1797-ben megvakult, így nem festett többé. Vagyis a kép minden bizonnyal Jane Austent ábrázolja.
Kép forrása
Egy titokzatos pecsét
A fordulatos történet azonban ezzel nem zárult le. Nemcsak azért, mert az ellentábor úgy vélte, röhejes az 1910 előtti dagerrotípián látható koszfoltok alapján azonosítani festőt és modelljét, de újabb felfedezés is alátámasztja a kételyt.
A Rice portré hátulján látható egy pecsét, aminek eddig nem tulajdonítottak jelentőséget. A nyomat alig kivehető, de Anjana Ahuja újságírónak feltűnt, hogy hasonló pecsétet látott egy árverésen vásárolt olajfestmény hátulján is. A nő felvette a kapcsolatot Jacob Simonnal, a National Portrait Gallery korábbi főkurátorával, hogy segítsen neki megfejteni a pecsét titkát. A szakember, aki ezer effélét látott már, úgy nyilatkozott, hogy a nyomat egy William Legg nevű műkereskedő jelzése, aki High Holbornban működött 1801 és 1806 között. A festmény tehát ebben az időben legalább is megfordult a műkereskedőnél. Jó eséllyel ekkor is keletkezett, azaz a képen látható kamaszlány nem lehet Jane Austen, aki ekkoriban már a húszas éveiben járt. A National Portrait Gallery szóvivője is megerősíttette, hogy a megfejtett pecsét azt valószínűsíti, hogy a Rice-portrét 1802 és 1085 között készítették.
A család azonban kitart amellett, hogy híres felmenőjük gyerekkori képe látható a festményen, de arról, hogy miképpen került a portréra a műkereskedő pecsétje, nem tudnak mit mondani.
Mindenesetre a dolog izgalmas, mert az idén kétszáz éve elhunyt szerzőről mindössze egyetlen, többé-kevésbé hiteles portré maradt fenn: testvére, Cassandra Austen ceruza- és akvarellrajzából ismerjük Jane arcvonásait. A kamaszkori kép tehát közelebb vinné a rajongókat az alkotóhoz.
Kép forrása
Ki ez a kislány?
Kezdjük a tulajdonosokkal! A Rice család híres-hírhedt festményén nincs se dátum, sem aláírás. Egy tizenéves kislányt ábrázol, s a família szerint a fehér ruhás bakfis Jane Austen lenne. Ránézésre egyébként a hitelesnek elismert Cassandra-kép modellje és a Rice család festményén látható kislány hasonlít egymásra. Ugyanaz a szív-alakú arc, ugyanazok a nagy szemek, ugyanaz a határozott orr, ugyanaz a hegyes áll…
Rice-ék egyébként rokonságban is állnak Austennel, Jane egyik bátyjának leszármazottjai. A kép állítólag 1789-ben egy családi látogatás alkalmával készült Kentben. A nagybácsinak, akinél vendégeskedett a család, annyira tetszett a mű, hogy magánál tartotta a többi családi portréval együtt.
Közforgalomba pedig úgy került, hogy évtizedekkel később az első tulajdonos unokája adta egy barátjának nászajándékba, mert a menyasszony nagy rajongója volt Austen műveinek. A portré azóta viták kereszttüzében áll.
Kép forrása
Mióta divat a viganó?
A képet a világháború után vizsgálták meg tüzetesebben. 1948-ban egy szakértő úgy nyilatkozott, hogy a képen szereplő kislány ruhái nem felelnek meg annak a kornak a divatjának, amikor Austen ennyi idős lehetett. A család, illetve a tulajdonos feltételezése szerint a kép 1788-89 örül készült, amikor Jane Austen tizennégy éves volt, a divat alapján azonban többen is 1800 utánra datálják a portrét.
A dolog azonban nyilván nem perdöntő. A tunika-szerű viselet ugyan valóban a nyolcszázas évek elején vált népszerűvé, de elképzelhető, hogy gyermekruhaként már valamivel korábban is megjelent Angliában. A hasonló ruhadarabokra alkalmazott viganó szó talán a gyapotfeldolgozásról híres Wigan városából ered, ami azt is jelenti, hogy Angliában már javában dúlt a tunika-módi, mikor a nagy divatlapokban is felbukkant. Azaz a viselet alapján lehet korábbi is a kép. Persze mindez csak feltételezés. A festményt többször is felajánlották a National Portre Gallery-nek, az azonban minden alkalommal visszautasította, mert nem látta igazolva a hitelességét. A kételkedő szakvéleménynek köszönhető, hogy a festmény az árveréseken is rosszul teljesít: 2007-ben egy aukció során a licitek nem érték el a háromszázötvenezer fontos kikiáltási árat sem...
Kép forrása
Ozias Humphry felbukkan
Pár évvel ezelőtt azonban úgy tűnt, döntő fordulat következett be. 2012-ben egy alapos, és igen sok mindenre kiterjedő vizsgálat során új adatok bukkantak föl. A képet 1910-ben restaurálták, s a kutatók úgy gondolták, az eljárás során számos olyan apró jel veszhetett el, amiből esetleg meg lehetett volna állapítani a kép korát és eredetét. Most a festményről készült régi, fekete-fehér fotókat is átvizsgálták és az egyiken – a kép jobb felső sarkában – felfedezni vélték a Jane Austen és az Ozias Humphry neveket.
Mindkét név perdöntő lehet. A Jane Austen nevet nem kell magyarázni, Ozias Humphry azonban a kor ismert portréfestője volt, ráadásul azt is tudjuk, hogy a festmény első tulajdonosa, Jane nagybátyja, Francis Austen Humphry támogatója volt, róla is festett portrét. Ha valóban ő az alkotó, akkor a dátum meghatározása is könnyebb, a festő ugyanis 1797-ben megvakult, így nem festett többé. Vagyis a kép minden bizonnyal Jane Austent ábrázolja.
Kép forrása
Egy titokzatos pecsét
A fordulatos történet azonban ezzel nem zárult le. Nemcsak azért, mert az ellentábor úgy vélte, röhejes az 1910 előtti dagerrotípián látható koszfoltok alapján azonosítani festőt és modelljét, de újabb felfedezés is alátámasztja a kételyt.
A Rice portré hátulján látható egy pecsét, aminek eddig nem tulajdonítottak jelentőséget. A nyomat alig kivehető, de Anjana Ahuja újságírónak feltűnt, hogy hasonló pecsétet látott egy árverésen vásárolt olajfestmény hátulján is. A nő felvette a kapcsolatot Jacob Simonnal, a National Portrait Gallery korábbi főkurátorával, hogy segítsen neki megfejteni a pecsét titkát. A szakember, aki ezer effélét látott már, úgy nyilatkozott, hogy a nyomat egy William Legg nevű műkereskedő jelzése, aki High Holbornban működött 1801 és 1806 között. A festmény tehát ebben az időben legalább is megfordult a műkereskedőnél. Jó eséllyel ekkor is keletkezett, azaz a képen látható kamaszlány nem lehet Jane Austen, aki ekkoriban már a húszas éveiben járt. A National Portrait Gallery szóvivője is megerősíttette, hogy a megfejtett pecsét azt valószínűsíti, hogy a Rice-portrét 1802 és 1085 között készítették.
A család azonban kitart amellett, hogy híres felmenőjük gyerekkori képe látható a festményen, de arról, hogy miképpen került a portréra a műkereskedő pecsétje, nem tudnak mit mondani.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból