Bohóság
A Macskajátékot és a Tótékat folyamatosan játsszák színházaink; négyszáz teltházas előadást ért meg az Örkény Színházban az Azt meséld el, Pista!, az író anekdotáiból összeállított monodráma Mácsai Pál előadásában. Egypercesei a középiskolai irodalomtanítás sikerművei, gyermekeihez írt bizarr humorú mese-leveleit hangoskönyvről hallgathatjuk.
Mi ennek a titka? Miért népszerű ma is Örkény?
Kép forrása
Szilencium után
Saját tapasztalatunkból kiindulva azért, mert szövegei hálásak, az élőbeszédhez közeliek, stílusuk friss, ezért szeretik a fiatalok. Ha egy amatőr színjátszókör darabot keres, szinte kínálja magát a Drámák 3. kötetéből a Kakuk Marci, Tersánszky J. Jenő három felvonásos bohóságának Örkény által készített átirata. (A szöveget nyomtatásban először Radnóti Zsuzsa gondozásában jelentette meg a Palatinus Könyvesház 2001-ben.)
Ezzel a művel kezdett oldódni Örkény „szilenciuma”, ’56-os részvétele miatti elhallgattatása. 1958-as önéletrajzában az író ezt így fogalmazta meg: „Nincs ellenem tilalmi rendelkezés, de olyan természetű önkritikai írást kértek tőlem, amit nem éreztem méltányosnak.” A „bohóság” átírásával Egri István, a Jókai Színház rendezője bízta meg Örkényt 1963-ban, de a szerző neve nem szerepelhetett a plakátokon, azt csak az 1974-es miskolci bemutatón engedélyezte a hatalom.
Kép forrása
Olvassunk bele Örkény Kakuk Marcijába!
Kültelki amorózónk egy igazi magyar karakter. Ócskástól vett, kifordított, foszlott zsakettben, laffogó karimájú köcsögkalapban, nyűtt cipőben lép a színre, és rögtön kiszól a közönséghez. Hát lehet ezt a piaci polgárt nem szeretni? Léhűtő, aki nem szakad bele a munkába, nem csoda, ha kedvelik a lányok és asszonyok is. Befogadják fészkükbe ezt a rendesen tisztálkodó embert.
A karakterek ismertek a vásári komédiából: Pattanó Rozi, a felvágott nyelvű kültelki lápvirág, Csuri Linka az ószeres sátorra áhítozó fiatal leány, Méltósága, a fösvény, zsarnok hölgy (mindhárman Marci után ácsingóznak) Sustik, Kakuk Marci szusztársa, az öreg naplopó, Uccu Jóska, a jámbor közrendőr és Jánoska, a falu bolondja szerepét alakító amerikai örökség. A bohóság egyszerű cselekménye szerint utóbbi leli meg a drámai konfliktust előidéző, elveszett, gyémánttal kirakott medált, aminek megtalálásával mindenki szeretne meggazdagodni.
Az Örkény-szöveg ízei, humora a párbeszédekben csillan meg igazán. Erre egy példa a címszereplő és Gizus, a szobalány jelenete:
MARCI: Hogy is hívják magát?
GIZUS: Gizusnak. És magát?
MARCI: egy kis büszkeséggel. Én a Kakuk Marci vagyok.
GIZUS: hitetlenkedve. Maga a Kakuk Marci?
MARCI: Hallott már rólam, nem igaz?
GIZUS: Soha.
MARCI: Hát akkor min csodálkozik?
GIZUS: Úgy gondoltam, hogy ehhez a búbánatos arculathoz valami szomorúbb név volna illő.
MARCI: Vagyok is. De még milyen bánatos vagyok. Még pedig… Érdekes. Én arra jöttem rá, hogy a lányok azok, akik haszonlesve fognak be minket… Csak balekot akarnak maguknak fogni.
GIZUS: Nem mind.
MARCI: Maga… más?
GIZUS: Más.
MARCI: Nohát. Tegyünk próbát. …
Kép forrása
Hát nem pofonegyszerű?
Miért jó nemcsak olvasni ezt a művet, de átírni a saját társulatunkra, a próbákon közösen kidolgozni és aztán egyszer − egy előre láthatatlan folyamat végén − eljátszani közönség előtt? Ezt a kérdést csak az tudja megválaszolni, aki az amatőr diákszínjátszás világában él, saját színjátszóiban gondolkodik és maximálisan bízik társulata tehetségében. Még akkor is ott vannak a véletlenek, a játszó egyéniségének sokfélesége és az élethelyzetek adta buktatók. Az Esztergomi Diákszínkör, csapatunk egyik mondása szerint ugyanis „mindig gondoskodik valaki arról, hogy amatőrnek érezzük magunkat”. Lehet, hogy az örkényi irónia segít minket át a nehézségeken?
Egyszerű a színjátszás receptje: végy egy jó karakterekből álló, mesterien megírt színdarabot, húzd meg, szerkeszd a társulatodra a szöveget, próbáld a darabot három hónapon át, lehetőleg élőzenével és profi zenészeket kérj fel az előadásra, és már készen is van az amatőr színdarab! A játszóhely adott, már csak tizenhat év rutin és egy csipet lelkesedés kell hozzá. Hát nem pofonegyszerű egy Örkény-dráma színrevitele?
Mi ennek a titka? Miért népszerű ma is Örkény?
Kép forrása
Szilencium után
Saját tapasztalatunkból kiindulva azért, mert szövegei hálásak, az élőbeszédhez közeliek, stílusuk friss, ezért szeretik a fiatalok. Ha egy amatőr színjátszókör darabot keres, szinte kínálja magát a Drámák 3. kötetéből a Kakuk Marci, Tersánszky J. Jenő három felvonásos bohóságának Örkény által készített átirata. (A szöveget nyomtatásban először Radnóti Zsuzsa gondozásában jelentette meg a Palatinus Könyvesház 2001-ben.)
Ezzel a művel kezdett oldódni Örkény „szilenciuma”, ’56-os részvétele miatti elhallgattatása. 1958-as önéletrajzában az író ezt így fogalmazta meg: „Nincs ellenem tilalmi rendelkezés, de olyan természetű önkritikai írást kértek tőlem, amit nem éreztem méltányosnak.” A „bohóság” átírásával Egri István, a Jókai Színház rendezője bízta meg Örkényt 1963-ban, de a szerző neve nem szerepelhetett a plakátokon, azt csak az 1974-es miskolci bemutatón engedélyezte a hatalom.
Kép forrása
Olvassunk bele Örkény Kakuk Marcijába!
Kültelki amorózónk egy igazi magyar karakter. Ócskástól vett, kifordított, foszlott zsakettben, laffogó karimájú köcsögkalapban, nyűtt cipőben lép a színre, és rögtön kiszól a közönséghez. Hát lehet ezt a piaci polgárt nem szeretni? Léhűtő, aki nem szakad bele a munkába, nem csoda, ha kedvelik a lányok és asszonyok is. Befogadják fészkükbe ezt a rendesen tisztálkodó embert.
A karakterek ismertek a vásári komédiából: Pattanó Rozi, a felvágott nyelvű kültelki lápvirág, Csuri Linka az ószeres sátorra áhítozó fiatal leány, Méltósága, a fösvény, zsarnok hölgy (mindhárman Marci után ácsingóznak) Sustik, Kakuk Marci szusztársa, az öreg naplopó, Uccu Jóska, a jámbor közrendőr és Jánoska, a falu bolondja szerepét alakító amerikai örökség. A bohóság egyszerű cselekménye szerint utóbbi leli meg a drámai konfliktust előidéző, elveszett, gyémánttal kirakott medált, aminek megtalálásával mindenki szeretne meggazdagodni.
Az Örkény-szöveg ízei, humora a párbeszédekben csillan meg igazán. Erre egy példa a címszereplő és Gizus, a szobalány jelenete:
MARCI: Hogy is hívják magát?
GIZUS: Gizusnak. És magát?
MARCI: egy kis büszkeséggel. Én a Kakuk Marci vagyok.
GIZUS: hitetlenkedve. Maga a Kakuk Marci?
MARCI: Hallott már rólam, nem igaz?
GIZUS: Soha.
MARCI: Hát akkor min csodálkozik?
GIZUS: Úgy gondoltam, hogy ehhez a búbánatos arculathoz valami szomorúbb név volna illő.
MARCI: Vagyok is. De még milyen bánatos vagyok. Még pedig… Érdekes. Én arra jöttem rá, hogy a lányok azok, akik haszonlesve fognak be minket… Csak balekot akarnak maguknak fogni.
GIZUS: Nem mind.
MARCI: Maga… más?
GIZUS: Más.
MARCI: Nohát. Tegyünk próbát. …
Kép forrása
Hát nem pofonegyszerű?
Miért jó nemcsak olvasni ezt a művet, de átírni a saját társulatunkra, a próbákon közösen kidolgozni és aztán egyszer − egy előre láthatatlan folyamat végén − eljátszani közönség előtt? Ezt a kérdést csak az tudja megválaszolni, aki az amatőr diákszínjátszás világában él, saját színjátszóiban gondolkodik és maximálisan bízik társulata tehetségében. Még akkor is ott vannak a véletlenek, a játszó egyéniségének sokfélesége és az élethelyzetek adta buktatók. Az Esztergomi Diákszínkör, csapatunk egyik mondása szerint ugyanis „mindig gondoskodik valaki arról, hogy amatőrnek érezzük magunkat”. Lehet, hogy az örkényi irónia segít minket át a nehézségeken?
Egyszerű a színjátszás receptje: végy egy jó karakterekből álló, mesterien megírt színdarabot, húzd meg, szerkeszd a társulatodra a szöveget, próbáld a darabot három hónapon át, lehetőleg élőzenével és profi zenészeket kérj fel az előadásra, és már készen is van az amatőr színdarab! A játszóhely adott, már csak tizenhat év rutin és egy csipet lelkesedés kell hozzá. Hát nem pofonegyszerű egy Örkény-dráma színrevitele?
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból