Ha megkérdezik, mindig elmondom, szerintem az internet, különösen a közösségi média okozza a nyilvános kommunikáció minőségének tragikus hanyatlását. Akár még csak tíz évvel ezelőtt is lehetett tartalmas cikkeket, értelmes elemzéseket, vitára ingerlő véleményeket vagy akár igényes blogokat, irodalmi szárnypróbálgatásokat olvasni a világhálón. Mára mindez eltűnt vagy úgy befedte a médiasár, hogy ember legyen a talpán, aki ráakad. A színvonalas tartalmak fogyatkozásának azonban van előnyös hozadéka is: sokan újra megtalálják a könyvespolcot. 

Kép forrása

A legbárgyúbb kereslet
Talán akadnak olvasóink között olyanok, akik emlékeznek a nyolcvanas évek elején megjelent aggodalomteli hangokra: a televízió kiszorítja művelődésünkből a könyveket, a fiatalok nem olvasnak, naphosszat a tévé előtt ülnek, elvész a kultúra bázisát jelentő könyvalapú szellem és szemlélet, s vele elvész a modern társadalom ethosza. 
Aztán a televíziózás gyökeresen megváltozott. A nagy tévétársaságok mellett megjelentek a versenytársak, előbb a lokalitásba ágyazott médiumok, majd a kereskedelmi csatornák, végül – a technológiai és jogi környezet újabb változásával – a kábelszolgáltatók. Néhány évtized alatt oda jutottunk, hogy a televíziós műsorfolyam a legbárgyúbb kereslet kiszolgálásáért folytatott versennyé változott, s mindenki, akinek egy csöpp esze volt vagy minimális igénye arra, hogy homo sapiens szerű lénynek gondolja magát, elfordult a televíziótól. A műsorfogyasztás háttér-tévézéssé alakult, a polgárság visszatért a könyvekhez. Az ezredforduló környékén a változás a könyvkereskedelem forgalmának dinamikus növekedésén is követhető volt. 

Kép forrása

A nyomtatott betű öröme
Az internet a tömegkommunikáció új csodájaként robbant bele életünkbe. A könyvszakma szomorúan konstatálta, hogy a legelszántabb szövegfogyasztók is a világháló hívei lettek, ott keresik a gyorsan és könnyen hozzáférhető tartalmakat, s egyre ritkábban kell csalódniuk. A tartalomszolgáltatók a legkülönösebb ízléseket is igyekeztek kiszolgálni, s néhány év alatt valóban olyan tartalombőség öntötte el virtuális tereinket, hogy delikát ínyencségekkel teli kultúr-orgiában tobzódhatott minden hivatásos- és hobbi-entellektüel.
Úgy egy évtizede tapasztalhatjuk az internet világának drámai átalakulását. Míg korábban a klasszikus – tehát szerkesztett, lektorált, ellenőrzött – médiumok virtuális mutációi uralták a világhálót, addig a kétezertízes évek elején sokasodni kezdtek az alternatív felületek. A közösségi média térnyerése óriás lökést adott az igénytelen tartalmak burjánzásának, hiszen ezeknek segítségével boldog, de leginkább boldogtalan önálló médiumhoz jutott. 
A színvonalzuhanáson hatalmasat taszajtott, hogy a közéleti viták minősége egyre inkább az internetes komment-folyam nívójához igazodott, s a klasszikus médiumok is rákényszerültek, hogy megfeleljenek az új stílusnak: a véleménybuborékok önfertőző terefere-argumentációjának. A pártossá polarizálódó közélet lenyomataként a képernyők majd minden pixele a bináris oppozíció egyik vagy másik oldalát igyekszik immár hitelesíteni. Minden hír álhír is egyben, ha a túloldalról nézzük, minden igazság hazugsággá torzul az ellenoldali információfolyamban, s azok, akik nem szeretnének részt venni ebben az idétlen karneválban, ma már nagyon keveset írnak és még kevesebbet olvasnak az interneten. Ők azok, akik ismét felfedezik a nyomtatott betű örömét. Szerintem egyre többen vannak. 

Kép forrása

Az emberiség alaptalálmányainak egyike
A könyvek világának reneszánsza elgondolkodtató következtetésre ad alkalmat. A televízió, majd az internet térnyerése során sokan gondoltuk azt, hogy a könyv, az olvasás, a hosszú és összefüggő szövegek majszolgatása a polgári társadalom kulturális teljesítménye, a citoyen létforma szellemi kifejeződése, önmegvalósítása. Az olvasás elterjedése nem is annyira a könyvnyomtatáshoz, sokkal inkább a városforradalomhoz kötődik, diadalútja a felvilágosodás-szülte szellem-centrikus gondolkodásmód triumfusa. 
E véleményből természetesen az is következik, hogy feltehető: a polgári társadalom átalakulása az olvasáskultúrát is átalakítja. Főleg az internet világhódításának első évtizedében gondoltuk azt, hogy a klasszikus, lineáris szöveg helyét átveszi a hiperhivatkozásokkal teli multimédiás információfolyam, a hagyományos könyv, ha marad is belőle valami, átalakul egy újszerű, elképzelhetetlenül komplex adatfelhővé, amely élményt, tudást, katarzist kínál instatant byte-granulátum formájában. 
Nem így lett. És ma már sejthető: nem lesz így soha. 
A könyv olyasmit tud, amit nem tud semmi más médium. Hiába tömegtermék a szó gyártástechnikai értelmében, a fogyasztás szempontjából minden könyv egyedi jelenség. Az megesik, hogy a tévében, a rádióban, vagy az internetes hírfolyamban olyasminek is befogadójává válunk, amit tudatos lényünk elutasítana, az azonban soha nem történhet meg, hogy véletlenül elolvasunk egy könyvet. A könyvválasztás mindig tudatos, egyéni döntés eredménye, ezért a könyv-fogyasztás soha nem tud tömegfogyasztássá válni. Természetesen háttér-olvasás sem létezik, mint ahogy létezik háttér-tévézés, vagy háttérrádiózás, de akár még háttér-internetezés is (mondjuk, egy hosszúra nyúló, de nem túl érdekes telefonbeszélgetés közben). Mindezek okán a könyvet nem fenyegeti a más médiumokra jellemző, lefelé tartó nivellálódás. A könyves információfolyamnak nem kell a legprimitívebb befogadó színvonalát megcéloznia, mert ebben a vonatkozásban nem osztozik a tömegmédiumok nyomorúságos sorsában. 
Mindezeken elgondolkodva, akár azt is valószínűsíthetjük, hogy a könyv nem egyszerűen a polgári társadalom leleménye, de talán az emberiség alaptalálmányainak egyike. Olyasmi, mint a fogalmi gondolkodás, az élelemtermelés, a pénz vagy a bürokratikus társadalomszervezés. Lehet, hogy időről időre akadnak extravagáns forradalmárok, akik azt hiszik, jobb ötletük van, de úgy tűnik, hogy nincs. A könyv, ha művelődésünkben betöltött szerepe időnként meg is változik, azért nagyon is stabil, tartós szereplője világunknak. Lehet, hogy egyáltalán nem kell féltenünk.