Umberto Eco nagy sikerű művéből, A rózsa nevéből harminc évvel ezelőtt készült film Sean Connery főszereplésével, hogy a mozik közönségét kalauzolja el a középkorba, egy olaszországi bencés kolostor cseppet sem barátságos, ám annál izgalmasabb labirintusába. Idén március 4-én az olasz Rai1 televízió indította útjára a regényből készült sorozatot a tévénézők számára, ám ezúttal Baskerville-i Vilmos szerepében John Turturro igyekszik felfedni a rejtélyes gyilkosságok elkövetőit. Umberto Eco világszerte ismert műve 1980-ban jelent meg, s 1981-ben máris elnyerte a Premio Strega-díjat, amely Olaszország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetése, valamint felkerült a Le Monde francia nyelvű lap Az évszázad 100 könyve című listájára is. Negyven nyelvre fordították le (magyarul Barna Imre briliáns tolmácsolásában olvashatjuk), és több mint ötvenezer példányban jelent meg, tehát azt mondhatjuk, igazi világsiker, habár a szerző maga korántsem volt teljes mértékben elégedett művével.

Kép forrása

Miért a középkor?
Umberto Eco elsősorban nem írónak, hanem tudósnak vallotta magát. Elismert szakértője volt a középkornak, a témában korábban számos tanulmányt írt, amelyek később összegyűjtve az Írások a középkori gondolkodásról című kötetben jelentek meg. A szerző, elmondása szerint, miután eldöntötte, hogy a helyszín egy bencés apátság lesz és a történet 1327-ben játszódik, egy évig egy sort sem írt. Szorgos kutatómunkába kezdett, hogy rajzok és egyéb kultúrtörténeti források alapján részleteiben is kidolgozza az általa megálmodott világot. 
A regény a Természetesen egy kézirat című fejezettel indít, tehát ahogy Walter Scott vagy Alessandro Manzoni, úgy Umberto Eco is egy általa kitalált kéziratból indul ki, amelynek „hű másolatát” egy „1968. augusztus 16-án” a szerző által „megtalált” könyv tartalmazza. A történet szerint ez a kézirat Melki Adso, egy idős bencés szerzetes tulajdona volt, aki elmeséli a nyomozást, amely mestere, Baskerville-i Vilmos vezetésével folyt az apátságban történt gyilkosságsorozat ügyében, Adso ifjú novícius korában.

Kép forrása

Műfaji sokszínűség
A regényt sokan deduktív krimiként aposztrofálják, de valójában nem sorolható egyetlen műfajba sem: a krimi jellegzetességei mellett a történelmi, narratív és filozófiai művekre jellemző jegyeket is hordoz, s ezáltal egy rendkívül egyedi, komplex, izgalmas olvasmányt vehet kezébe az olvasó. Több irodalmi utalást is találhatunk a regényben, de a legnyilvánvalóbb, amely főként a szereplők leírásában és nevében mutatkozik meg, Arthur Conan Doyle hatása. A főszereplő, Baskerville-i Vilmos Sherlock Holmes detektívvel mutat közös vonásokat, mint például fejlett dedukciós képessége, szerénysége, tudásvágya – de maga a név is a magyarul A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) címen megjelent Doyle-krimire utal.

Kép forrása

Honnan a cím?
Mialatt a regényt írta, Eco A bűntény apátsága címet szánta művének, de később úgy gondolta, talán jobb lenne, ha Melki Adso lenne a címe. Mivel azonban barátai többsége inkább a Rózsa nevé-t javasolta, végül emellett döntött. A kifejezés Cluny Bernard bencés szerzetes De Contemptu mundi című értekezéséből származik: „Stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus.” (A hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk.) A nominalista filozófusok szerint ugyanis, akik a skolasztika egyik legfontosabb irányzatának képviselői, a fogalmak csupán az emberi szellemben kialakuló absztrakciók, vagyis puszta szavak. Eco mester a további titokfejtést olvasóira bízza, mondván: „A szerző nem értelmezheti a saját művét, hiszen épp azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket.”
A jeltan tudósa és filozófus Umberto Eco, mint említettük, nem írónak készült. Történt egyszer azonban, hogy a középkor eme elismert szakértője fogadást kötött kiadójával, Valentino Bompianival. A fogadás tárgya pedig nem kevesebb volt, mint hogy lehet-e az átlagolvasó számára tudományos értelemben is minőségi bestsellert írni. Így született meg A rózsa neve, s bár erről nem szól a fáma, Eco mester minden bizonnyal megnyerte a fogadást.

Forrás