A közelmúltban felfedezett eredeti kézirat alapján készített új magyar fordítást Arthur Koestler (1905-1983) magyar származású brit író leghíresebb művéhez, a Sötétség a délben című regényhez Mesés Péter műfordító.

Kép forrása

Kézirat Zürichben
A kalandos életű szerző 1939-1940-ben írta meg a Sötétség délbent. Az eredeti, német nyelvű szöveg még a második világháború elején elveszett, ezért a történetet az író akkori szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ. Az eddigi, egyébként kiváló magyar fordítások is ennek az angol változatnak az alapján készültek. 
2015-ben azonban egy német doktorandusz a svájci Europa kiadó dokumentumai között kutatva rábukkant az eredeti német változatra a zürichi Központi Könyvtárban. A felfedező szerint a Zürichben megtalált eredeti német nyelvű gépírásos kéziraton láthatóak Koestler kézzel végzett javításai. Mivel azonban kevés van ezekből a korrigálásokból, valószínű, hogy a Rubaschow címmel ellátott szöveget Koestler a regény végleges változatának szánta. 

Kép forrása

Bolsevik hűség
A történet főhőse Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a régi bolsevik gárda egy vezetője, aki a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is mindvégig hűen szolgálta. Azonban egyik napról a másikra egy koncepciós per vádlottjaként börtöncellában találja magát. 
Vádlói hajdani elvbarátai. A lelki procedúrát is jelentő vallatás-sorozat tétje: Rubasov belátja-e, hogy az ügy a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatkén való önfeláldozást várja tőle.
Persze ez az önfeláldozás nemcsak fizikai értelemben jelent áldozatot, hanem morális értelemben is. Koestler kérdése az: lehet-e vállalni egy, mégoly nemes eszme nevében a hazugságot, embertelenséget, azaz végső soron magának az eszmének az elárulását? 
A téma a huszadik század derekán éppen olyan aktuális volt, mint bármikor, amikor egy értékvilág önmaga ellen fordul. 

Kép forrása

Német-angol, angol-német
Az angol fordítás készítője, Daphne Hardy egy huszonegynéhány éves szobrászhallgató volt, Koestlerrel ellentétben nem ismerte sem a Szovjetuniót, sem a börtönök világát. Teljesen tapasztalatlan a fordításban, és az irodalommal is leginkább csak Koestleren keresztül került kapcsolatba. A fordítás ráadásul egyáltalán nem ideális körülmények között készült, hiszen a pár ekkor Párizsban élt, miközben már kitört a második világháború. A kommunista múltú, zsidó származású Koestlernek, aki a spanyol polgárháborúban megjárta a falangisták siralomházát is, és a brit állampolgárságú Hardynak mindenképpen menekülnie kellett a közelgő német invázió elől.
A körülményeket is figyelembe véve Daphne Hardy bámulatra méltó munkát végzett, hiszen a regény mégis csak az ő fordításában vált világhírűvé. Ugyanakkor, talán szeméremből is, de sokat finomított Koestler eredeti német szövegének durvaságán, kopogós és szikár nyelvezetén. Ugyanakkor Koestler autentikus fordításként ismerte el Hardy változatát, hálás volt a munkájáért, már csak azért is, mert szerződésük volt egy angol kiadóval a regényre. Mindenképpen meg kellett jelentetniük a művet, mivel pénzük sem volt.
Később, a regény angolból németre visszafordításában Koestler személyesen is részt vett, de ez a német változat is sokkal jobban hasonlított az angolra, mint a 2015-ben megtalált eredetire. A fordításkor Koestler sokat panaszkodott, hogy már nem találja ugyanazt a hangot, amely a regény írásakor még megvolt, hogy az egészből hiányzik az eredeti változatra jellemző frissesség és spontaneitás.
Nos, most, a német eredetinek és Mesés Péter fordításának, valamint a Magvető Kiadó gondozásának köszönhetően, mi is megismerhetjük az eredeti mű sodró lendületét. A könyvet február 18-án mutatják be Budapesten.