A francia dada szó lovacskát és vesszőparipát is jelent. Az avantgárd dadát a háborúellenesség szülte. Az első világháború alatt a semleges Svájcba menekülő francia, német, román művészek a háborús vérengzésekre reagálva hozták létre mozgalmukat. A politikai tartalom mellett természetesen kulturális oka is volt a dada elindításának: az európai kultúra hanyatlása. Az első jelentős csoportot a német Hugo Ball és a román Tristan Tzara alapította Zürichben, 1916-ban. Később Európa és a világ többi részén is alakultak Dada központok, így Berlinben, Kölnben, Hannoverben, Párizsban és New Yorkban. 1919-ben, a dada legfontosabb évében, André Breton így fogalmazza meg a mozgalom célkitűzését: „A dada bevallott célja a művészet meggyilkolása.” 

Kép forrása

Hogyan írjunk dadaista verset?
Tristan Tzara megadja a receptet egy dadaista vers megírásához.
„Fogjon egy újságot.
Fogjon egy ollót.
Válasszon ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versét tervezi.
Vágja ki a cikket.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakja egy szütyőbe.
Rázza meg szelíden.
Aztán húzza ki egymás után a kivágott szavakat.
Másolja le lelkiismeretesen.
Abban a sorrendben, ahogy a szütyőből kikerültek.
A vers önre fog hasonlítani.
S lám máris egy rendkívüli eredeti író ön, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységet a köznép kellően még nem érzékeli.” (Parancs János fordítása)
Paul Éluard pedig megír egy dadaista szöveget Dada cukrászda címen.
„Az asztal kerek, az égbolt szilárd, a pók kicsiny, a pohár áttetsző, a szemnek tíz különböző színe van. Louis Aragonnak megvan a hadikeresztje. Tzarának nincsen vérbaja, az elefántok csöndesek, az eső esik, egy autó könnyebben változtatja helyét, mint egy csillag, szomjas vagyok, a huzat fölösleges, a költők tűpárnák − vagy disznók, a levélpapír kényelmes, a kályha jól szelel, a tőr jó a gyilkolásra, a revolver jobb a gyilkolásra, a levegő mindig nehéz. Mindezt lenyeljük, és ha megemésztjük, fütyülünk rá teljesen.” (Parancs János fordítása)

Kép forrása

A Cabaret Voltaire 
A Cabaret Voltaire Zürichben, a Spiegelgasse 1. szám alatt létesült, abban az utcában, amelyben Lenin is lakott, a 6-os szám alatt, pontosan a Cabaret-val szemben. A kultikus hely falaira bárki felakaszthatott képeket, de az ismeretlen alkotók mellett Picasso és Modigliani festményei is láthatók voltak. Május végén megjelenik a Cabaret Voltaire, egy exkluzív kiállítású művészeti és irodalmi lap. Főként a Cabaret-ban elhangzott szövegeket tartalmazza, az utóbbi néhány hónap termését; Apollinaire, Kandinszkij, Tzara, Ball, Marinetti, Cendrars írásait. 
Hugo Ball német avantgárd író, költő, a dada egyik megalapítója, Menekülés az időből című írásában ez áll: „Egy új versműfajt találtam ki, a szavak nélküli verset vagy hangverset, melyben a szavak egyensúlya csak az illeszkedés rendjének értékei alapján mérhető és osztható fel.” Egy „hangversét” fel is olvasta a Cabaret Voltaire-ben. A címe Gadji beri bimba. 
„gadji beri bimba glandridi lauli lonni cadori
gadjama gramma berida bimbala glandri glassassa laulitalomini
gadji beri bin blassa glassala laula lonni cadorsu sassala bum
gadjama tuffm i zimzalla binban gligla wowolimai bin beri ban
o katalominai rhinozerossola hopsamen laulitalomini hoooo
gadjama rhinozerossola hopsamen
bluku terullala blaulala loooo
zimzim urullala zimzim urullala zimzim zanzibar zimzalla zam
elifantolim brussala bulomen brussala bulomen tromata
velo da bang bang affalo purzamai affalo purzamai lengado tor
gadjama bimbalo glandridi glassala zingtata pimpalo ögrögöööö
viola laxato viola zimbarabim viola uli paluji malooo
tuffm im zimbrabim negramai bumbalo negramai bumbalo tuffm i zim
gadjama bimbala oo beri gadjama gaga di gadjama affalo pinx
gaga di bumbalo bumbalo gadjamen
gaga di bling blong
gaga blung”
Az első Dada-est verekedésbe, botrányba fullad. A Cabaret Voltaire 1916 februárjától júliusig, hat hónapon át adott helyet a legőrültebb dadaisták előadásainak. Bezárását éjszakai csendháborítással és erkölcsi zavargásokkal indokolták. Maga az épület ma is létezik, sőt, művészeti kabaréként működik kiállításokkal és különböző programokkal. Az egyik sarokban Voltaire mellszobra látható, de a dada megalapítóinak fényképei is megtekinthetők a falakon. Az alagsorban egy félórás filmen mutatják be a Cabaret történetét.

Kép forrása

Dada 1919
A dada történetének legfontosabb éve 1919 volt. A számtalan megmozdulás, konferencia közül említsünk néhány kiemelkedő eseményt.
1919. március 19-én megjelenik a Littérature című folyóirat, amelyet Aragon, Breton és Soupault neve fémjelez. A címét Paul Valéry javasolta, Ars Poéticájára utalva: „A többi mind irodalom.” A lapban olyan alkotások jelentek meg, mint André Breton és Philippe Soupaul Mágneses mezők című, 1920-ban díszes kiadásban kiadott könyvének részletei.
1919-ben Marcel Duchamp, kubista, szürrealista és dadaista stílusban alkotó francia festő, képzőművész, a dadaizmus alapvető céljainak megfelelően alakította át Leonardo da Vinci Mona Lisáját. A kép valamennyi, tradícióra alapuló műalkotás-esztétika, maga a műalkotás destrukciója. A festő Mona Lisa arcára ceruzával szakállt és bajuszt rajzolt, a kép alá pedig az L.H.O.O.Q. betűket írta. Ezzel Leonardo Freud által feltételezett homoszexualitására utal. A betűk jelentése összeolvasásuk, illetve kiejtésük alapján a következő: franciául „elle a chaud au cul”, ami annyit tesz, mint a „melegfenekű nő” Az arcképet „férfiasítva”, Duchamp androgün lényt hozott létre. 
Az 1919 májusában Hans Arp grafikájával a címlapon, Tristan Tzara szerkesztésében megjelent Dada 4-5, más néven Dada Antológia, a zürichi dada mozgalom legjelentősebb publikációja. Mind a francia (Soupault, Aragon, Breton), mind a berlini csoport (Huelsenbeck, Hausmann) képviselteti magát. A német és a francia nyelv jelenléte biztosítja a dada nemzetközi jellegét. A zürichi csoportból Serner manifesztuma olvasható a kiadványban. Ezzel a számmal ér véget a Dada zürichi tevékenysége. 
Június 10-én jelenik meg André Breton Zálogház (Mont de piété) című kötete André Derain rajzaival. A versek a fiatalkori hatásokat, a dada mozgalomhoz való csatlakozását és az automatikus írás felfedezését tükrözik. A kötetben jelent meg December című verse, amelyet Guillaume Apollinaire-nek ajánlott.

Kép forrása

A legnagyobb botrány
A legnagyobb botrányt az 1919. április 9-én, a Salle Kaufleutenben Walter Serner író által rendezett dadaista est váltotta ki. Idézzük Tristan Tzara 1919. április 9-én tett bejegyzését Zürichi krónikájából: „NON PLUS ULTRA. Rendezte: W. Serner, Akrobataszelidítő: Tzara, jelek a türelmetlenség feszülete a gyanú köde az izgatottság szikrái már két héttel az előadás és a meghirdetés előtt megmutatták kutyafogukat heveny járvány terjedt szét a vidéken. 1500 ember töltötte meg a termet, amely már bugyogott a bambulák buborékjaitól.(…). Amikor a sötét színpad kivilágosodik és 20 ember mondani kezdi Tr. Tzara A hím láza című szimultaneista költeményét, a botrány fenyegető méreteket ölt spontán szigetek formálódnak a teremben, szövetkeznek, sokasodnak, aláfestik a hatalmas ordításgesztusokat és a szimultán hangszerelést. A vér jegye. (…) Serner veszi át a terepet, hogy elővezesse Dada manifesztumát, és most, arra, hogy „az alkirálynő fotel, a kutya függőágy”, a tömeg elveszti láncait hurrikán őrjöngés sziréna fütty bombázás dal a csata keményen kitör a közönség fele megtapsolja a tiltakozók túlordítják a teremben, akinek van idege cseppfolyós az izom ugrik Serner gúnyos gesztusokat tesz galléron ragadja a botrányt (torokszorító vadság) Szünet. Eresztékeikből kitépett székek repülnek reccsenve a várható hatás kegyetlen és ösztönös. Noir Cacadou Tánc (5 személy) Miss Wulff vezetésével, a csövek tánca a fejetlen pithecantropusok helyreállítása elfojtja a közharagot. Az intenzitás egyensúlya a színpad irányában növekszik. Serner versei helyett egy csokor virágot helyez egy szabászati próbababa lábához. A deliráló terem Tzarának nem engedi felolvasni a Dada Proklamációt, a hang rongyokban lóg a falikarokon, növekvő nekivadult téboly rázza össze a nevetést és a rettenthetetlenséget. Az előző számot ismételjük. Új tánc 6 hatalmas káprázatos maszkban. Vége. A Dadának sikerült bekapcsolni a közönségben az abszolút tudattalanság áramkörét, hiszen elfeledték a neveltetés és az előítéletek szabta határokat, és megtapasztalták az ÚJ izgalmát. A Dada végső győzelmet aratott.” (Kappanyos András fordítása)
A dada még nem hal el, amikor megjelenik a szürrealizmus. A két avantgárd mozgalom egymásba fonódik, így talán nem lesz érdektelen egy következő cikkben a szürrealizmusról szólni.