Napjainkban sajnos egyre jobban nő azoknak a száma, akik szinte egyáltalán nem vagy csak elvétve olvasnak. A könyv nélkül élő emberek nemcsak, hogy megfosztják magukat az olvasás örömeitől, de műveltségük hiányai miatt társadalmi beágyazottságuk is sokkal gyengébb, munkaerőpiacon is jelentős hátrányban vannak olvasó társaikkal szemben. Az olvasás nem pusztán egy hobbi, hanem nagyon is fontos összetársadalmi kérdés, a közösség jobb vagy rosszabb működése függ tőle. 
A problémát természetesen számos országban felismerték és különféle programokat hirdetve igyekeznek újra divatba hozni az olvasást.   

Kép forrása

Családi olvasóprogram
Nagy-Britanniában az olvasással-írással összefüggő családi programokat family literacy-nek nevezik. A program egyik része kizárólag alacsonyabb képzettségű felnőtteknek szól. A programnak három alapelve van. Az első, hogy a család egy nagyon tág fogalmával számolnak, mikor családról beszélnek. A második, hogy fontosnak tartják a saját nyelv és műveltség kérdését. A harmadik pedig egy, a szülőkkel szembeni elvárás, hogy ne csak egy letudandó feladatnak tekintsék az olvasást, hanem gondolkozzanak tágabban az olvasmányokról. 
A gyermekek programba való bevonását már egész pici koruktól elkezdik. A védőnő már a kilenc hónapos csecsemőnek könyvajándékot ad, hogy mielőbb elkezdődhessen a könyvekkel való megismerkedés. E kezdeményezés nyomán komoly változások voltak megfigyelhetők a gyerekeken, gondolkodásuk, nyelvi képességeik jelentősen fejlődtek. A szülők bevonása a programba több szempontból is hasznosnak bizonyult. Nőtt a szülők műveltségi szintje és ezáltal jobban tudtak gyermekeikkel is foglalkozni.
A The Big Read szintén egy, az Egyesült Királyságban megvalósított olvasásnépszerűsítő program. A 2013-ban kivitelezett kezdeményezés a BBC-hez köthető, s célja az volt, hogy megtalálják a nemzet legjobban szeretett regényét. A felmérés egy évig tartott. Az elején a televíziónézők sms-ben és telefonon küldhették be kedvenc regényeik címét, majd ebből a szerkesztők egy kétszázas könyvlistát hoztak lére. Erre a kétszáz könyvre lehetett ezután szavazni, melyből a huszonegy legjobb könyv került be a döntőbe. (Egy szerzőnek csak egy regénye juthatott be.) A műsor elég ellentmondásosra sikerült, sokan szerették, sokakban viszont nagy felháborodást keltett a szenzációhajhászással. Illetve többen kritikaként fogalmazták meg, hogy csak regények szerepelhettek a listán. De alapvetően a célját elérte, mert sikerült felhívni a közvélemény figyelmét az olvasásra, az olvasás jelentőségére.

Kép forrása

Szalagcímek, díjazások, padkönyvek
2013 szeptember 2.-án (a „tudás napján”) nagyon érdekes olvasásnépszerűsítési kampány kezdődött az orosz cybertérben. Az internetes portálokon, figyelemfelkeltő szalagcímként jelentek meg orosz klasszikus művek egymondatos összefoglalói. Például: „Egy magas pozíciót betöltő tisztviselő felesége öngyilkosságot követett el, miután összeveszett katonatiszt szeretőjével…” – ismerhetünk rá Lev Tolsztoj Anna Kareninájára. Természetesen azok az olvasók sem maradtak pácban, akik nem tudtak azonosítani a műveket: a címkékhez kapcsolt linkek ugyanis elvezettek egy speciális portálra, amelyen megtalálhatóak voltak a felbukkant hír szövegét tartalmazó irodalmi művek, olvasható, vagy ingyenesen letölthető formátumban. 
A kreatív kezdeményezés célja egyfelől az irodalmi művek népszerűsítése volt, másfelől az, hogy felhívja a figyelmet a megváltozott olvasási szokásokra. Egyúttal megoldást is kínált arra, hogy miképpen lehet az olvasást népszerűsíteni a digitális térben mozgó felhasználók körében. 
Az Ulmer Unke egy németországi olvasásnépszerűsítő program, mely program keretein belül, a tíz, tizennégy éves gyerekek, zsűriként vehetnek részt a Német Gyermekirodalmi Díj győzteseinek kiválasztásában. Feladatuk a díjjelölt könyvek olvasása és pontozása volt.  A díj átadására a Frankfurti Könyvvásáron kerül sor.
Svédországban bevált projekt az úgynevezett padkönyv program. Ennek keretein belül a gyerekek a könyvtárból olyan könyveket kölcsönözhetnek, amiket nem vihetnek haza, a padjukban kell tartaniuk őket, s tanórán, ha végeztek a kötelező feladatokkal, akkor olvashatnak. A könyvek között találhatók könnyen olvasható, egyszerű szókinccsel bíró könyvek, hogy a szépirodalmi alkotások a nyelvi nehézségekkel küzdőkhöz is eljussanak.

Kép forrása

Egy város – egy könyv
Az Egyesült Államok olvasásnépszerűsítő programjai közül az egyik jelentős a könyvtárszakos hallgatókat érint. Amerikában fontosnak tartják, hogy a könyvtárosok beszélgetést tudjanak kezdeményezni az olvasókkal. Ezen beszélgetés során az olvasó érdeklődést feltérképezik, és így a számára legmegfelelőbb műveket tudják ajánlani. Ehhez természetesen elengedhetetlen a könyvállomány alapos ismerete is, az olvasó megfelelő megismerésén túl. 
Az Egy város – egy könyv (One city – One book) kezdeményezés Seattle-ben született 1998-ban, ahol Russel Banks egyik művét olvasta a város. A cél az egy városhoz tartozás élményének erősítése azzal, hogy az adott helyen minél többen ugyanazt a kiválasztott könyvet olvassák el. Az Egy város – egy könyv külföldi példa nyomán indított kezdeményezés Szegeden a Somogyi Könyvtár. A város olvasóközönsége Janikovszky Éva Szalmaláng című könyvét olvasta el.
Természetesen a közösségi oldalak, így Twitter használói sem maradtak el ettől a trendtől, közös élményszerzés immár fizikai határok nélkül mehetett végbe. Kiterjesztve a gondolatot ekképpen: One World – One Book-ra (Egy szó Egy Könyv). Az elolvasandó könyvet egy listáról választották a felhasználók. A nyertes könyv Neil Gaiman Amerikai istenek című regénye lett. A kezdeményezések nyomán az olvasás igazán közösségi élménnyé vált.