Valószínűleg nem figyelünk eléggé a legendás Voynich-kéziratra, mert, ha figyelnénk, hetente jelenthetnénk az újabb és újabb megfejtési javaslatokról. A titokzatos szövegű tizenötödik századi kéziratnak ugyanis hatalmas rajongótábora van, s természetesen az eddig megfejthetetlennek bizonyult jeltenger megfejtésével is sokan próbálkoznak. 
Most azonban úgy tűnik, tényleg találtak valami használható nyomot a kriptográfusok.

Kép forrása

Hatszáz éves titok
A nagyhírű kézirat bő száz esztendeje tartja lázban a titkok szerelmeseit. Wilfrid Voynich lengyel könyvkereskedőről fedezte föl s bocsátotta a köz elé 1912-ben. Sokáig hamisítványnak tartották a körülbelül kétszáznegyven oldalas, furcsa rajzokkal illusztrált kódexet, de ma már bizonyosak lehetünk abban, hogy valamikor 1420 körül keletkezett, s témája szerint alighanem orvosi, egészségügyi gyűjtemény. Persze erre csak az ábrák utalnak, mert a szövegét nem értjük. Ismeretlen nyelven és ismeretlen írásjelekkel íródott. 
Természetesen az elmúlt évszázadban rengeteg elmélet született arról, hogyan mi a csuda ez a könyv. Nagy nyilvánosságot kapott például tavaly szeptemberben az a bejelentés, mely szerint a könyv latinul íródott, igaz egyfajta gyorsírással, szóval tulajdonképpen tiszta rövidítések sora. Ám hamar kiderült, hogy ez nem megfejtés, hanem csak egy ötélet. És sajnos nem is jó ötlet. 

Kép forrása

Mesterséges intelligencia
Most azonban két kanadai kutató azt állítja, hogy egy különleges számítógépes algoritmus, azaz egyfajta mesterséges intelligencia segítségével közelebb jutottak a kézirat megfejtéséhez.
Greg Kondrak és Bradley Hauer nem kriptográfus, hanem a kanadai Albertai Egyetem két kutatója, a természetes beszédfeldolgozás számítástechnikai területének szakértői. És – ahogy a kívülről jövők szokták – mondtak valami nagyon egyszerűt: ha az emberek nem boldogulnak a feladvánnyal, érdemes lehet bevetni a mesterséges intelligenciát. 
Fogták tehát az egyik ügyes kis programjukat, azt amelyiket az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának háromszáznyolcvan nyelven íródott anyagát dolgozta föl, és ráengedték a Voynich-kéziratra: keressen mintázatokat a szövegben. 
S láss csodát, a gép kidobta, hogy a szöveg apja a héber nyelv, csak a szavakban egy jellegzetes mintázat szerint átrendezték a betűket.

Kép forrása

Rejtélyes alfagrammák
A jellegzetes mintázat azonban nem adta magát egykönnyen. Úgy tűnik, itt is van valami csavar a kódolásban, mert a Kondrak és Hauer a kézirat egyes szavaira csak úgy tekintett a továbbiakban, mint alfagrammákkra. Az alfagramma egy speciális anagramma, azaz olyan műszó, amelyet az eredeti szó betűiből raknak össze, de nem véletlenszerűen összekeverve, hanem ábécérendbe szervezve. A Voynich-kézirat anagrammája lehet például a choyniv zékarit, alfagrammája azonban biztosan acéhi iknortvyz. Ember legyen a talpán, aki ebből visszafejti az eredeti kifejezést. 
Csakhogy a kutatók immár tudták, hogy a kézirat szavaiban héber szavakat kell keresniük, úgyhogy írtak is egy újabb algoritmust, hogy visszafejtsék a kódolást.
Kiderült, hogy a szavak több mint nyolcvan százaléka benne van a héber szótárban, de azt nem tudjuk, hogy így együtt van-e értelmük – mondta Kondrak. Zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben az alfagrammákat a héberhez hasonlította a program, őrületes mennyiségű héber egyezést kellett, hogy találjon. De valószínűleg bármilyen nyelven iszonyú sok egyezést talált volna. Az alfagrammák már csak ilyenek. Bizonyára elég sok nyelven alakíthatóak értelmes szavakká. 

Kép forrása

Nyelv és kód
Mindezek után a kézirat első mondatát lefordították, majd megmutatták egy héber anyanyelvű kollégájuknak. Ő azonban azt állapította meg, hogy a mondatnak ebben a formában nincs értelme. Egy kicsit tehát javítgattak a betűzésen, míg előfacsartak egy értelmes mondatot. 
Ezt, ni: „A nő javaslatokat tett a papnak, a ház emberének és nekem és az embereknek.”
Jó, hogy értelmes, az túlzás, de legalább nem teljesen értelmetlen. 
A kanadai kutatók mindezek után szerényen csak annyit mondanak, rájöttek a kézirat nyelvére és a kódolási módszerére. Innentől már a középkori héberben jártas történészek és nyelvészek dolga lesz elbajlódni a megfejtéssel. 
Szerencsére nekünk, magyaroknak, kriptográfia dolgában van egy archimédeszi pontunk.  Szóval majd, ha Láng Benedek tudománytörténész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Kriptoblog gazdája leokézza az ötletet, akkor van megfejtve a Voynich-kézirat.