Mégsem tárult fel a Voynich-titok

Másokkal együtt lapunk is közölte néhány nappal ezelőtt a szenzációs bejelentést: Nicholas Gibbs középkorkutató – saját állítása szerint – megfejtette a rejtelmes Voynich-kézirat titkai. Most azonban nagyon úgy tűnik, kissé korai az öröm. Gibbs megfejtése alig nevezhető megfejtésnek, mint arra Láng Benedek, a Kriptoblog nagytudású szerzője rámutat. 
Jaj, de kár…

Még a lap címoldalára is kitették

Kezdjük a történetet az elején. Mint azt írtuk a minap, a 15. század elejére datálható titokzatos Voynich-kéziratot a közelmúltban digitalizálták, így számos rejtvényfejtő vetette rá magát a csaknem száz esztendeje ismert, viszont senki által nem értett szövegre. Valószínű, hogy valamiféle receptkönyv, esetleg alkimista titkokat rejtő gyűjtemény, de képanyaga alapján joggal gondolhatjuk, hogy leginkább valami gyógynövényeket ismertető, illusztrált összeállítás. Ám, hogy pontosan mi lehet, azt senki nem tudja. 
Illetve Nicholas Gibbs most azt állítja, hogy tudja. Szerinte a kötet nagyjából az, aminek látszik: egészségügyi szakkönyv hölgyeknek. Gibbsről pedig annyit tudhatunk meg, hogy jó ismerője a középkori szövegeknek, sokat tud a kéziratokról, és különösen a középkori rövidítésekről, vélhetően középkorász, ahogyan az efféle kutatókat szabatosan nevezni szokták. 
És még egy fontosinformáció elöljáróban: Gibbs megfejtése nem valami bulvárlapban, hanem a nagyhírű, Times Literary Supplement-ben jelent meg, ezzel a címmel: Voynich-kézirat: a megoldás. 
A szerkesztők még a lap címoldalára is kitették a cikket. Nyilván biztosak voltak a dolgukban. 

Ne hülyéskedjünk már!

És ezek után jöjjön a cáfolat, amelyet Láng Benedek, tudományfilozófiával is foglalkozó tudománytörténészünk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, illetve mellesleg a rendkívül élvezetes kriptoblog szerzője adott közre. 
Nos, fontos körülmény, hogy a „világszerte igencsak kiterjedt Voynich-közösség némi meghökkenéssel fogadta a cikk megjelentét: egy ekkora szenzációtól mégiscsak azt várnánk, hogy valamiféle "peer-reviewed," azaz szakmai lektorok által ellenőrzött tudományos folyóiratban jelenik meg, mint amilyen például a Cryptologia” – írja Láng. A kéziratot megfejteni próbáló, de sikerre nem jutó komoly elemzők sokasága, azaz a Voynich-közösség levelezőlistái is azt tükrözik, hogy Gibbs ötletét nem veszik komolyan az igazi rejtvényfejtők. 
A felvetés nem is új. Láng Benedeket érdemes megint szó szerint idézni: „hogy gondolt-e már valaki arra, hogy a kódexben rövidítések szerepelnek, és egyáltalán, medievista (középkorász) háttérrel vizsgálta-e már valaki a Voynich-kéziratot, a válasz: ne hülyéskedjünk már! A Voynich-kéziratot ezer középkorász látta már, és mindegyikőjük jól ismerte a 15. századi kézírások jellegzetességeit. Egy gyors vizsgálat a Voynich blogok levelezőlistáján kimutatja, hogy ez az ötlet – amelyik egyébként nagyon is jó ötlet lehet a Voynich-kézirat esetében – egyáltalán nem új. Nick Pelling, az egyik legnépszerűbb titkosírásbog szerzője éppen ezért egy fáradt legyintéssel intézi el Gibbs megoldását. Az ide vágó érveket már olyan sokszor írta le a blogján, hogy szinte feleslegesnek látja ismételgetni.”

Csak egy felvetés

És ami mindezeknél lényegesebb: Gibbs megfejtése a szó szoros értelmében nem megfejtés, hanem csak egy felvetés. A Kriptoblog arra hívja föl a figyelmet, hogy „egy régóta megfejtetlen, sokak által feltörni kívánt jelrendszer megoldásának azt nevezzük, amikor a kódfejtő egy kulcsot, vagy egy bonyolult módszertant publikál, amelynek segítségével bármely olvasó – kellő mennyiségű munka befektetésével – hasonló eredményre jut, mint a megfejtő. Optimális esetben a beletanulás egy pár percig tart, az olvasó átfutja a megfejtő által rekonstruált titkosíráskulcsot, majd alkalmazza a titkos jelsorozatra, és készen is van.”

Gibbs azonban efféle kódot nem kínál olvasóinak. Csak arról beszél, hogy rövidítésként kell olvasni a szöveget, és megad pár megfejtést, ahogyan azt mi is idéztük: aq = aqua (víz), vagy éppen s aiij = seminis ana iij (három magot mindegyikből), stb. 
Mindezek nyomán – szögezi le Láng Benedek – „az olvasó nem tudja tesztelni a megoldás módszertanát”. A megfejtés megfejtésnek igen sovány. 
Hmm… Nos, ami ezek után bennünket, érdeklődő laikusokat illet, egyfelől sajnáljuk a dolgot. Jó tudni, hogy az évszázados titkok megfejthetők. Másfelől az sem baj, hogy a Voynioch-kézirat nagy rejtélye nem adja magát olyan könnyen. Izgalmas ez a kutatás, érdekes róla olvasni, felette vitázni, részleteiben elmerülni, s ez tulajdonképpen maga a lényeg. Hálásak lehetünk Gibbsnek, hogy alkalmat adott Láng Benedeknek a cáfolatra. 

Képek forrása