Születésem óta a Balatonnál töltöm a nyarakat. Gyermekkoromban az egész nyarat, mostanában inkább csak pár hetet, ámde cserébe ősszel és télen is le-leruccanok a tóhoz. Persze megunni nem lehet a balatoni nyaralást, ám nem árt olykor-olykor némi inspirációt szerezni a dologhoz. Írók, költők, alkotók balatoni élményei jelentik a meg-megújuló kedvcsinálót a magyar tengerhez.

Honunk kisded tengere
A nagy ihletadó vitathatatlanul Eörvös Károly, aki a Balaton körüli utazásával, pontosabban barátai megutaztatásával vonult be szívembe és a magyar irodalomba. De ott van Bernáth Aurél is, aki az Így éltünk Pannóniában című kötetében meséli el a csodákat, amelyeket Bélatelep, Keszthely, Kaposvár kínált, s amelyeknek leírásai méltó párjai Bernáth Aurél varázslatos festményeinek.
De kívülük – újabban azt vettem a fejembe, rendre elolvasok valami naplót, verset, eszmefuttatást, amely nagyjainkat köti a Balatonhoz – bőven akad, kik közül válogatni. 
A régebbieket említve, ott van Pálóczi Horváth Ádám, aki 1782 és 1793 között Balatonfüreden és Szántódon gazdálkodott. Több versben megírta a Balaton szépségét, „honunk kisded tengere, Pannónia Tenger” formákban említve azt. Talán e nyelvi lelemények egyikét alakította tovább Kazinczy, akitől a „magyar tenger” kifejezés származik. De Csokonai Vitéz Mihály is járt a Balatonnál. Füreden írta A tihanyi echóhoz szóló versét. S, ha már visszhang, hadd említsem meg Örkény remekét: „Ezt a hónapos retket ki tette a cipőmbe?”
Én még gyermekkoromban kiabálhattam az apátság falának… kár, hogy azóta a visszhang elcsendesült. 

Ha már Füred
Legkedvesebb balatonfelvidéki városkám Tapolca. Még kórházában is feküdtem valami gyermekbaleset okán. Itt született Batsányi. Már persze nem a kórházban, hanem a városban. Ő gyakori vendég volt a Balatonnál. Keszthelyen járt iskolába, de a balatonfüredi savanyúvizes gyógyfürdőt fölkereste párszor. Igaz, műveinek javát Pannónia Tengerétől távol alkotta meg. De, ha már Füred: Berzsenyi Dániel is lelkes látogatója volt a fürdőnek és a városnak, itt született A füredi kúthoz című verse. És nem hiányozhatott innen Wesselényi Miklós báró, aki Bizonyára Weöres Sándor Pszichéje miatt lett kedvenc reformkori alakom, ha nem amiatt, mert fogadásból átúszta a füredi öblöt, de úgy, hogy meg is beretválkozott úsztában. 
Kisfaludy Sándor Sümegen született, s bár Győrben nevelkedett, mégis egy badacsonyi szüreten ismerkedett meg későbbi feleségével, Szegedy Rozáliával. Erről szól Csobánc című verse. A Csobáncra legutóbb úgy másztunk föl, hogy középső gyermekem minduntalan előreszaladt, majd visszajött a bandukoló családhoz. Szerintem legalább háromszor ugrabugrált föl a hegyre. Kisfaludy innen egy kőhajításnyira, Sümegen telepedett le, de felesége halála után a nyarakat Balatonfüreden töltötte, mint ahogyan a húszas, harmincas években már az egész reform-kori irodalmi élet Füredre költözött minden nyáron. 

Csendes, langyos nyári estéken
Talán a jeles napok emlékét kereste Jókai Mór, a legnagyobb magyar mesemondó Balatonfüreden, aki a század utolsó harmadában telepedett meg itt. Svábhegyi házából költözött nyaranta balatoni villájába, s egyebek mellett itt írta Az arany ember című regényét. Izgalmasabb persze az a szerelmi kaland, ami ugyancsak itt szövődött. A hetvenes éveit taposó írófejedelem itt szeretett bele a tizennyolc esztendős Bellácskába, akit azután – barátai, pályatársai, sőt füredi polgártársai tiltakozása dacára – 1899 őszén feleségül is vett.
Kisfaludy, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty mellett persze a magyar irodalom számos jelese áztatta magát a Balatonban. Kosztolányi, Krúdy, Móricz, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Márai Sándor, Nagy László mind írtak a Balatonról, mind rajongással szerették „honunk kisded tengerét”. Érdemes elolvasni, mit is vetettek papírra. Különösen érdemes csendes, langyos nyári estéken olvasgatni műveiket, a teraszon ülve, a Balaton vízét, s túlpartját csodálva, az északi lankákon nevelt bort kortyolgatva… 
Nincs is jobb annál.