Sopotnik Zoltán író, költő, szerkesztő legújabb, a Kalligram Kiadónál megjelent Moszkvics című verseskötete jó értelemben csikorog és szaggat, ütős fém, de nem hagy hidegen. A kötet, az elfeledett szerzők és Leonardo DiCaprio is szóba került az interjúban.

– Miért jó beülni a címül választott moszkvicsba? A múltba vagy a jövőbe visz?
– A Moszkvics képzeletbeli autója a mában dübörög, ha dübörög. Talán rafináltan a múlt garázsából érkezik, de abszolút a most rétegei szólnak a rádiójában. Nem tudom, miért jó beleülni, ezt nem is nekem kell megmondanom, mert mi van akkor, ha valakinek nem jó olvasni ezt a kötetet. Nehéz könyv, hiába rövid, nem tudsz csak úgy átszaladni rajta, vele. Mindenképpen időt, türelmet, és kemény saját munkát kíván az olvasótól, mint minden, amit írtam eddig a pályám során.
– A versek egy része különböző szerzőknek állít úgymond emléket, akik nagyrészt a szocializmusban írtak. Jobb-e, kevésbé jobb a mai irodalom, vetődik fel nem egyszer mostanában. Te mit gondolsz? A diktatúrában erősebb szövegek teremtek?
– Bár még a szocializmusban születtem és éltem benne olyan tizenhat évet, nem venném a bátorságot, hogy megmondjam, mikor születnek jobb szövegek, diktatúrában vagy demokráciában. Inkább azt mondanám, más szövegek születnek. Mindemellett azért az igazi underground, talán a diktatórikus rendszerekben a legerősebb, ami az egész kultúrát felpezsdíti, olyan ízeket hoz be, amelyek izgalmassá tehetik, így az irodalomnak is adhatnak új energiákat. Az kötet meg úgy indult, hogy sopotniki hommage-ok lesznek benne, olyan íróknak, költőknek állítva emléket, akiknek az életműve egy meghatározó életszakaszomban jöttek szembe velem. Úgy akartam megírni, hogy ne róluk szóljanak a versek, hanem az írók, költők okán.
– Elégedett vagy a fiatal kortárs irodalommal?
– Ki vagyok én, hogy elégedett legyek, vagy ne legyek elégedett a fiatal kortárs irodalommal? Ráadásul úgy, hogy nekem a régebbi kánonokkal is hatalmas bajaim vannak. Aminek azonban igazán örülök, hogy a mostani generáció kevésbé frusztrált, és elkezdték bontani az állítólag nem létező népi-urbánus ellentétet, ami ugye áttranszformálódott jobb és baloldali ellentétté. Talán pár év múlva kevesebb tabu lesz az irodalmi életben, vagy nem. Egyébként mindig találni izgalmas fiatal szerzőket, ilyen például Deres Kornélia, Nagy Kata, Fenyvesi Orsi, Horváth Benji, Horváth Imre Olivér, Kiss Tamás, Juhász Tibor, Borda Réka, Hyross Ferenc, Polák Péter, Purosz Leonidasz, Keller Ilka, és még sokan mások.
– A kánonból átmenetileg kiszorult szerzők is vershelyet kaptak a kötetben, olyanok, mint Holló András, Bólya Péter vagy a költő Kondor Béla. Ma, amikor mindenki tehetségfelfedezésre, tehetséggondozásra vállalkozik, te miért érzed szükségét annak, hogy kevésbé ismert szerzőkre hívd fel a figyelmet?
– A margón lévő életművek felfedezése, vagy újra reflektorfénybe állítása abszolút szakmai igény szerintem. Fontos, hogy időnként új hangsúlyokat, igazodási pontokat keressünk, ráadásul a hagyományok újra gondolásában is segítenek.
– „Sopotnik 1974-es, mint Leonardo DiCaprio. Nem csak a külsejük hasonló, a karrierjük is.” Olvassuk Pollágh Péter író, költő, szerkesztő fülszövegében. Vastagon (ön)iróniába mártott, édes gúnyban meghempergetett kötet a Moszkvics?
– Nem gondolom annak, azért is szeretem ezt a fülszöveget olyan nagyon. Mert más, mint a kötet. Mer más hangon megszólalni, és így alkalmat ad arra is, hogy ne vegyem annyira komolyan magam.  Én általában azért így gondolkodom. Legalábbis remélem, hogy nem hazudok most magamnak is.
– A Magyar Moszkvics Klub még nem keresett fel, hogy támogatásáról biztosítson? Eddig milyen a könyv fogadtatása?
– Még nem, de nagyon szeretném. Azért is, mert olvastam valahol, hogy pont most hetven éves a Moszkvics. A könyv nemrég jelent meg, legelőször pár kolléga írt, hogy mennyire tetszik nekik, volt, aki szerint az év egyik legfontosabb könyve. Az első hivatalos recenzió a Magyar Nemzetben jött, és a napokban kaptam egy hosszú, kézzel írott levelet Fried Istvántól, aki rendesen megolvasta és nagyon szépeket írt a Moszkvicsról. Nagyon meglepett, és hatalmas megtiszteltetés.