Ha irodalomról van szó, hajlamosak vagyunk az írókat, költőket egymástól függetlenül kezelni. Általában nincs jelen a fejünkben, hogy két adott költő, író kortársak és hogy mennyire is hatott az egyik a másikra. Persze, ha kicsit is belegondolunk a dologba egyértelmű, hogy például Goethe és Byron is egyazon kor szülöttei és ugyanúgy a romantika jegyében alkottak. Hasonló a helyzet Charles Dickensszel és Edgar Allan Poe-val is…

Barnaby Rudge és a találkozó
De mégis mi köze Dickensnek Poe-hoz? – vetődhet fel a kérdés jogosan. A válasz az angol író Barnaby Rudge című művében keresendő.
Poe korábban is írt már kritikákat Dickens írásairól (hol dicsérő, hol nagyon kemény és éles hangnemben), végül a Barnaby Rudge ragadta igazán magával Poe-t. Az amerikai író elolvasta a könyv első négy fejezetét, hogy aztán megtippelje a mű végét. Amikor később Poe elolvasta az egész művet, hogy kritikát írjon a Graham’s magazine-ba – ugyan a tippje nem volt egészen pontos – mégis el volt ragadtatva Dickens írásától. Legjobban a Grip nevezetű beszélő holló, Barnaby hűséges útitársa, nyűgözte le Dickens amerikai kollégáját.
A következő évben lehetőség nyílt arra, hogy a két irodalmi gigász élőben is találkozzon. Amikor Poe megtudta, hogy Dickens az USA-ba utazik, egyből írt neki, hogy találkozzanak. Dickens beleegyezett. Hat hónapos útján az angol írót elkísértre a felesége, Catherine, a gyermekei és nélkülözhetetlen házi hollója, Grip. Amikor a két író találkozott, Poe teljesen el volt ragadtatva, hogy a könyvbéli, beszélő hollót Dickens saját madaráról mintázta.

Grip és az ő hagyatéka
És valóban, Dickens házi hollója, aki – sok más háznál nevelt hollóhoz hasonlóan – tudott beszélni (állítólag igen nagy szókincse is volt), adta mintáját az angol író által is furcsának titulált karakternek a Barnaby Rudgeban. Nem csak beszédessége, de a jelleme is összeegyeztethető az igai és a könyvbéli karakternek. Dickens végtelenül makacsnak, lánya, Mamie, pedig pimasznak írja le Gripet, a házi hollót.
A történethez tartozik, hogy a holló földi maradványai még megvannak. Dickens annyira szerette az ő Gripjét, hogy halála után (amiről maga az író megindítóan és furcsamód humorosan írt), kitömette a beszélő madarat.  Röviden hozzátenném, hogy nem szokatlan Dickenstől, hogy nem válik meg teljesen egy háziállattól: Bob nevű macskájának a mancsából például levélnyitót csináltatott. A kitömött madár ma egyébként a philadelphiai könyvtárban fogadja a látogatókat.

Egy kéretlen segítség
Sokkal fontosabb azonban ennél Grip irodalmi hagyatéka, mert mondhatni, az is van, ha nagyon úgy akarjuk nézni a dolgot. Ugyanis igen sok irodalomtörténész szerint Edgar Allan Poet, könyvbéli és valós találkozása Grippel, ihlette A holló című versének megírására. Edward Pettit, történész, így fogalmaz a kapcsolatról: „Poe tudott róla, írt róla. És van benne (a versben) egy beszélő holló. Szóval a kapcsolat kellően egyértelműnek látszik.” Lucinda Hawksley, a BBC munkatársa, szerint „Annak ellenére, hogy nincs konkrét bizonyíték, a legtöbb Poe-kutató egyetért abban, hogy a költő Grip iránti elragadtatása inspirálta Poet az 1845-ben megjelent versének a megírására”.
Végül, de nem utolsó sorban, még annyit megemlítenék a két irodalmi nagyság kapcsolatáról, hogy 1842-ben Poe még körüludvarolta Dickenst, kérve, adjon neki jó reputációt, hogy Poe Angliában is ki tudjon építeni publicisztikai kapcsolatokat. Ugyan az angol író hajlandónak mutatkozott segíteni, végül semmi sem lett a dologból. Helyette inkább, ugyan nem szándékosan, de hozzájárult ahhoz, hogy Poe megírja leghíresebb versét.