Négyszáz évvel ezelőtt, 1616. őszén nevezték ki esztergomi érseknek Pázmány Pétert: nemcsak íróként volt jelentős, hanem mint a magyar nyelvű irodalom és könyvkiadás inspirálója és támogatója is. Mindazt tehát, amit szerzőként megalapozott, egyházi vezetőként, a kulturális és tudományos élet szervezőjeként sikerült szélesebb körben is megvalósítania.

A nyelvújító
Az évforduló alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek elődjét méltatva a távirati irodának azt mondta: Pázmány munkásságában szerves egységet alkot az író, a prédikátor, a nyelvújító, az egyetemalapító és a főpásztor.  Pázmány rengeteget tett az oktatásért: 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet alapított (Pázmáneum), majd 1635-ben Nagyszombatban létrehozta az első olyan magyar egyetemet, amely évszázadokon keresztül folyamatosan működött és Magyarország egyetlen egyeteme volt – ismertette a bíboros.
Erdő Péter kitért Pázmány jelentős nyelvújító munkájára is. Mint mondta, az egykori bíboros fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz három kiadása között alig telt el néhány évtized, a szövegek mégis igen jelentősen eltérnek egymástól. E gyors nyelvi fejlődés magyarázza, hogy míg az első kiadás (1613) szövege még a Halotti beszéd nyelvezetéhez áll közelebb, a harmadik – Pázmány által alaposan átdolgozott, korrigált – szövegváltozat (1637) már a mai olvasó számára is szinte akadálytalanul olvasható.
Emellett a jezsuita Pázmány érseksége idején is mindvégig szoros kapcsolatban maradt a magyarországi jezsuita műhellyel, az első teljes magyar nyelvű katolikus biblia fordítójával, Káldi Györggyel és társaival. „Támogatta munkájukat, és ezzel az ő tevékenységüket is beleillesztette abba a megújulási programba, amit maga elé tűzött” – fogalmazott a bíboros.

A jezsuita
Pázmányt már érseki kinevezése előtt megbecsült teológusként és egyházi diplomataként tartották számon, élvezte az uralkodó, II. Mátyás bizalmát, 1607-től pedig elődje, Forgách Ferenc esztergomi érsek gyóntatója és lelki vezetője volt. Minden adott volt tehát, hogy ő kövesse az 1615 októberében váratlanul elhunyt Forgách Ferencet a prímási székben. Ennek ellenére kinevezését több dolog is késleltette. Ezek közül az egyik, hogy a jezsuita rend szabályai tiltották a tagoknak főpapi vagy más méltóság viselését. Ezért a püspöki kinevezés elfogadásához egy jezsuitának vagy külön pápai felmentésre volt szüksége e tilalom alól, vagy – ugyancsak pápai engedéllyel – át kellett lépnie egy másik rendbe, esetleg világi pappá kellett válnia.
Pázmány Péter a – Magyarországon kevéssé ismert – szomaszkus rendbe kívánt átlépni, és ehhez engedélyt is kapott V. Pál pápától. A legújabb kutatások szerint azonban érseki kinevezése már azelőtt megérkezett, hogy a szomaszkus rend teljes jogú tagjává vált volna, így esztergomi érsekként és bíborosként is jezsuita maradt.

A hitharcos
Pázmány Pétert II. Mátyás király 1616. szeptember 28-án nevezte ki esztergomi érsekké. Ezt egy hónap múlva a pápa megerősítette, az ünnepélyes felszentelésre 1617. február 26-án került sor Prágában. VIII. Orbán pápa 1629-ben beválasztotta a bíborosok testületébe.
Hírnevét ellenreformáció vezéreként, szenvedélyes hangú vitairataival alapozta meg, számos református főúri család az ő hatására rekatolizált.
Olykor indulatos, sőt fékevesztett vitába keveredett – mások mellett - Alvinczi Péterrel, Kassa város református prédikátorával, a vezető protestáns teológussal. Valahogy így: „…Hogy azért ennek a nevevesztett, nyálaskodó prédikátorkának körmét megkoccantsam, és az sípot béfalassam véle: az Istennek szent nevét segítségül híván, világoson megmutatom, mely álnok, szemfényvesztő, csalárd tekéletlenségekkel szokták az prédikátorok terhelni az mi igaz vallásunkat”….Majd…. „Tök az agyad, s más az agyad veleje, ha te csináltad ezt az verset…”
Kosztolányi írta róla: „…tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is.”