E-könyvek vagy igazi könyvek – a vita egy könyvtáros szemével

A 21. század egyik legkomolyabb olvasói vitája az e-könyvek és az igazi könyvek rajongói között zajlik. Ez a vita, úgy tűnik, három csoportra osztja az olvasni kedvelőket: azokra, akik az e-könyvekre esküsznek (mondván, hogy sokkal kényelmesebb, praktikusabb) azokra, akik a könyveket csak lapozni hajlandóak, valamint azon emberek csoportjára, akik a fent említett két halmaz metszéspontjában helyezkednek el, akiket nem izgat, hogy milyen formában olvashatnak el egy-egy könyvet. Az utóbbi csoporthoz tartozik Katie Macbride is, a San Francisko-i könyvtáros, író, aki a Bookriot.com oldalon röviden kifejtette a véleményét a témáról.

Két buta kérdés

Öt éve vagyok könyvtáros, de már évekkel korábban is dolgoztam könyvtárakban, és azt kell, hogy mondjam, hogy a közel tíz éves munkálkodásom alatt a következő két kérdést tették fel nekem a legtöbbször: „Még mindig léteznek könyvtárak?” (Nos, úgy gondolom, hogy már ebből az egy kérdésből megtudhatjuk, hogy milyen emberekre nincs is szükségünk az életben…) „Mit gondol az e-könyvekről?”
Engem kicsit meglep, hogy mára természetessé vált azt feltételezni egy könyvtárosról, hogy tartózkodik az e-könyvek olvasásától, valamint minden erejével azon van, hogy védje a nyomtatott könyveket. Utóbbi még igaz is lehetne, mert valóban, eleinte úgy tűnt, hogy az e-könyvek térhódítása fenyegetni fogja az igazi könyveket, azok további létezését. (Ezt persze egy könyvtáros bizonyára nem is hagyta volna annyiban…) Az is biztos, hogy a kiadók komoly változtatásokat is bevezettek az e-könyvek növekvő népszerűsége következtében. Miközben sokan még mindig úgy gondolják, hogy veszélyben vannak az igazi könyvek, sokunk már rájött arra, hogy a kettő egymás mellett is létezhet.

A könyvben rejlő történet
A legtöbb könyvtár már évek óta biztosítja látogatói számára az ingyenes e-könyvekhez való hozzáférést. Azonban máig vannak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy mi, könyvtárosok összeráncoljuk a homlokunkat egy-egy e-könyv-olvasó vagy Ipad láttán, és hogy az idők végezetéig mi leszünk a könyvek digitalizációja elleni küzdelem leghangosabb szószólói.
Az viszont igaz, hogy van valami különleges egy igazi könyvben, egy könyvben, amit kézbe tudsz venni. Pályafutásom során eddig még sosem találkoztam olyan kollégával, aki ne lapozta volna végig többször is egyik-másik, számára kedves regényt, vagy ne pakolt volna össze kínosan sok dobozt a könyveiből egy-egy költözés során. Ugyanis megválni egy sokat olvasott könyvtől, a könyv-rajongóknak számára olyan, mint elveszíteni egy régi, jó barátot.
Azt mondják, hogy a könyvtárosok egyetlen dolgot szeretnek jobban egy kézzel fogható könyvnél, és ez nem más, mint a könyvben rejlő történet. (S ezt az állítást magam is megerősíthetem.) Ha a könyvekben nem lenne egy megkapó történet, ami távoli helyekre repít el minket, vagy nem fednének föl semmit, amit korábban nem tudtunk magunkról vagy a világról, akkor igazából nem is lennének számunkra fontosak. Holmi ajtótámaszok, vagy papírnehezékek lennének csupán.

Minden lehetséges formában

És ezzel el is érkeztünk oda, ahonnan teljesen mindegy, hogy miként is jutsz hozzá az élményhez, amit az olvasás nyújt. Mert igazából az a fontos, ami benne van, nem pedig az, hogy miben van.
Természetesen magam is olvasásfüggő vagyok. Minden lehetséges formában hozzá akarok jutni a könyvek nyújtotta élményekhez. Hangoskönyvet hallgatok, ha éppen vezetek vagy fürdök, ha tehetem, otthon nyomtatott könyveket olvasok, de van, hogy a telefonomat használom a nemes célra, ha éppen, mondjuk, az orvosnál várakozok. Ha lenne egyéb módja is az olvasásnak, azt is mindenféleképp kihasználnám valahogy.
Összegezve a mondandómat, szerintem senki sem fog megkövezni, azért mert jobban kedveled külön-külön kézbe venni a könyveket, de attól sem kell félned, hogy egy könyvtáros csúnyán néz rád, amiért egy tableten olvasgatsz.
Szóval mondd, hogy mit keresel, és mi készségesen segítünk, bármilyen formában is olvasol!