Bemutatták a Bayreuthi Ünnepi Játékok történetével foglalkozó első átfogó kiadványt Bayreuthban. A több mint hét kilogrammos, kétkötetes mű Oswald Georg Bauer színháztörténész alkotása, aki sajtófőnökként éveken át dolgozott együtt a fesztivál korábbi vezetőjével, Wolfgang Wagnerrel, a zeneszerző Richard Wagner unokájával. A Bayreuthi Ünnepi Játékok története című, ezerháromszáz oldalas művének megírásához huszonhét évre volt szüksége.

A Zöld Domb
Ez egy olyan mű, „amely mellett senki sem tud elmenni, akit érdekel ez a sajátos frank nyári fesztivál” – mondta Sven Friedrich, a Richard Wagner Múzeum igazgatója.
„Bauer úr, ezennel kinevezem önt az ünnepi játékok krónikásává” – Oswald Georg Bauer emlékei szerint ezekkel a szavakkal bízta meg feladatával Wolfgang Wagner.
A szerző többek között felsorolja azokat a színházi botrányokat is, amelyek megrengették a Zöld Dombot és foglalkozik azzal a „gátlástalan antiszemitizmussal”, mellyel Wagner özvegye, Cosima vezette a fesztivált.

Náci fesztivál
A második világháború alatt a fesztivál gyakorlatilag a náci állam irányítása alatt állt, amely továbbra is támogatta az előadásokat a frontról visszakerült sebesült katonák számára. A katonák zöme kényszerből vett részt az operaelőadásokon, és unalmasnak találta azt. Mivel azonban a „führer vendégei” voltak, nem panaszkodhattak.
Winifred Wagner, Siegfried Wagner angol felesége szimpátiával tekintett a Németországban előretörő fasiszta pártra, és Adolf Hitler a közeli barátjának számított. E kapcsolatnak köszönhetően a fesztivál bizonyos fokú szabadságot élvezett a Harmadik Birodalomban. Ironikus, hogy Hitler rendszeresen látogatta a bayreuthi előadásokat, amelyeken zsidó származású énekesek is felléptek, akik egyébként már ki voltak tiltva minden német színházból. A kor legnagyobb hőstenorja, Max Lorenz is rendszeresen fellépett a fesztiválon annak ellenére, hogy zsidó nő volt a felesége. Winifred befolyása olyan nagy volt Hitlerre, hogy az levelet írt a közismerten antifasiszta olasz karmesternek, Arturo Toscanininek, hogy vegyen rész a fesztiválon. Toscanini visszautasította ezt. 1933-tól 1942-ig a fesztivál vezető karmestere Karl Elmendorff volt.

Hagyományok, újítások
A fesztiválon ebben az időben szakítottak először azokkal a hagyományokkal, amiket a 19. században még Richard Wagner alapozott meg. A bevezetett újítások és változtatások ellen sokan tiltakoztak, például Toscanini és Richard Strauss, de még a Wagner család néhány tagja is. Véleményük szerint a profanizálás Wagner-ellenes volt. Mindazonáltal Hitler jóváhagyta a változtatásokat, megnyitva az utat a további újításokhoz az elkövetkező évtizedekben.
A fesztivál története egyébként 1876. augusztus 13-án A Rajna kincse premierjével indult, Wagner műve mellett Beethoven IX. szimfóniáját játszották az első játékon. Azóta csak Wagner alkotásai hangozhatnak el a Zöld Dombon, ez a tény sok vitára adott alkalmat az unoka, Wolfgang Wagner igazgatósága idején, mert az örökösök közül többen is úgy látták, érdemes lenne kortársak kompozícióival bővíteni a repertoárt.
Az ünnepi játékok történetéhez tartozik az is, hogy többször „halottnak nyilvánították” – mondta a könyv bemutatóján Bauer, aki szerint erről szó sincs. Könyvét így zárja: „Semminek nincs még vége, még minden előttünk van”.