Idén is megrendezték a már hagyományosnak számító magyar napot Törökországban a Rodostói Cseresznye Fesztivál keretében. A rendezvény kiemelt pontjaként bemutatták Mikes Kelemen Törökországi levelek című művének második török nyelvű kiadását.

Rodostóban    
A magyar emigráns lét egyik legszebb szimbóluma a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó (Tekirdag). A település történelmi szerepe mellett Rákóczi és Mikes Kelemen itteni írói munkássága révén a magyar irodalmat is nagyban gazdagította.
II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc bukását követően száműzetésbe kényszerült. 1720-ban III. Ahmed oszmán szultán fogadta be a bujdosó fejedelmet, és helyezte el hű kíséretével együtt Rodostóban, ahol Rákóczi egészen 1735-ben bekövetkezett haláláig élt. A múzeumot az étkező egykori épületében alakították ki, s ez 1931 óta a magyar állam tulajdona.
Zágoni Mikes Kelemen 1690-ben született Zágonban és 1761-ben hunyt el Rodostóban, pestisben. II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása elkísérte a fejedelmet Lengyelországba, Franciaországba és Törökországba, és haláláig kitartott mellette, illetve később emléke mellett is.

Az erdélyi szellem
A magyar irodalomban a rokokó mestereként, a magyar széppróza megteremtőjeként tartják számon. Írásművészetére egyrészt a barokk nemesi irodalom, másrészt francia műveltsége hatott. Fő műve a Törökországi levelek című gyűjtemény, amely az emigráció mindennapjait írta le, kiegészítve Mikes olvasmányaiból szerzett történelmi, vallás- és művelődéstörténeti adatokkal; ezen kívül számos francia vallási, egyháztörténeti, pedagógiai művet fordított le. Művei életében nem jelentek meg.
Szerb Antal méltatása szerint „Benne teljesedik ki az erdélyi szellem önmaga felé forduló, magát tanulmányozó iránya, az individualista Erdély legfőbb irodalmi mondanivalója, és mély vallásosságnak meg széles humánumnak az a szintézise, ami szintén erdélyi hagyomány volt Dávid Ferenc óta… Nem volt vakmerő, kurucos lázadó Mikes és nem is volt az a dacos, kesernyés bujdosó, akinek a XIX. század függetlenségi pátosza beállította. Hűséges szolgája volt fejedelmének, de a Rákóczi-felkelés eszmei tartalma nem foglalkoztatta. [...] Szelíd volt Mikes, béketűrő, „barátságos,” finom franciás mosolya nem takart rosszindulatot, csak megbocsátó megértését az emberi gyengéknek.”

Örökségek
Változó világunkban fontos, hogy maradjon hely az állandóságnak. Minden évben június első felében egy nap mindig a magyaroké Rodostóban. A város immár közel háromszáz éve őrzi és tovább élteti a magyarok örökségét.     
Jut eszembe: nagyapám elbeszélése szerint, a család birtokában volt egy cirádás fokos, amely egyik ősünktől maradt ránk, aki a fejedelem palotás ezredének, a testőrségnek volt az egyik tisztje. Állítólag, a fegyverletétel után Rodostóba is követte Rákóczit, ám korán hazatért, családot alapított. A fokos pedig, annyi minden mással együtt eltűnt a múlt háború véres ködében. Most talán a messzi keleten mutogatja valaki a dicső hadizsákmányt.