Pannonhalmán az Ernst-kódex

A Szent Márton-év alkalmából három hónapra kölcsönadta az Országos Széchényi Könyvtár a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak az Ernst-kódexet. A 12. század végén másolt Ernst-kódex valószínűleg ott készült, ahol most kiállítják, a feltevések szerint ugyanis éppen a pannonhalmi scriptóriumban (másolóműhelyben) keletkezett. A kódex Szent István kis és nagy legendájának legkorábbi másolatát, illetve Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzát, valamint rövidebb, a szentről szóló szövegeket is tartalmaz.

A legrégebbi könyvtár

„Jelképes erejű, hogy az Ernst-kódex, ha csak három hónapig is, de anyamonostorában és azon belül az ország legrégebbi, ezeréves múltú könyvtárában vendégeskedik” – olvasható a könyvtár közleményében. Az apátság könyvtárának legrégebbi említése I. László király oklevelében olvasható, ahol a pannonhalmi bencések vagyonát felsorolva megemlítik az akkor nyolcvan kötetes könyv gyűjteményt. Az oklevél szentírás-köteteket, evangéliumos-könyveket, missalékat, ima- és zsolozsmás-gyűjteményeket, szentbeszéd-sorozatokat, regulákat, szertartás-írásokat, bibliai elbeszéléseket, szentek életrajzait Nagy Gergely, Ágoston és Izidor teológiai elmélkedéseit sorolja fel, s ezeken kívül néhány – az ifjú papjelöltek iskolája számára szerkesztett – latin grammatikát említ.
Abban egészen biztosak lehetünk, hogy Pannonhalmán működött másolóműhely, és aszt is tudjuk, hogy az Ernst-kódex ismeretlen bencés kézirata Kálmán uralkodása elejéről. Azért gondoljuk bencés munkájának, mert díszítése a magyar bencés kolostorok könyvfestéséhez igazodik. Iniciáléi hasonlók a Szelepcsényi- és Hahóti-kódex díszbetűihez.
De azt, hogy a kódex, valóban Pannonhalmán keletkezett, csak gyaníthatjuk.
Az Ernst-kódex egyébként 1934 óta a nemzeti könyvtár tulajdona, és még sosem adták kölcsön ilyen hosszú időre. Nevét Ernst Lajos antikváriusról kapta, akitől az OSZK megvásárolta.

Márton és a libák
A kódex természetesen azért kerülhetett az ünnepségek középpontjába, mert Szent Márton életrajzának legrégebbi magyarországi változata. Sulpicius Severus elmondása szerint Márton a Római Birodalom területén, Savariában, a mai Szombathelyen született a Kr. u. 316-os vagy 317-es évben. Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott telepedett le. Márton így Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett és tizenkét évesen úgy döntött, felveszi a kereszténységet. Szülei ezt nem nézték jó szemmel, s tizenöt évesen, apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt négy évig egy kiképző egységnél szolgált, majd tizenkilenc évesen lett légionárius.
 A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Az idő közben hazatért Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és ő Galliába indult. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.
371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy liba ólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.

Márton lábnyoma
Szent Márton szülőháza – a legenda szerint – az egykori ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton-templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton-kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. Egy újabb kori legenda szerint a templom előtti kút vizével keresztelte meg édesanyját a Sabariába hazalátogató Márton.
Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Ekkor helyezték el a Szent Márton-templomban, a Márton születési helyére emlékeztető kápolna bejáratánál az útvonal emblémáját, Márton jelképes lábnyomát.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából hirdette meg a Szent Márton-emlékévet, a kormány pedig tavaly márciusban nyilvánította emlékévvé 2016-ot. Az emlékév során számos tudományos, kulturális és lelkiségi programot szerveznek, többségüket Szombathelyen és Pannonhalmán.