József Attila, Déry Tibor, Schwajda György, Babits Mihály köteteivel, valamint a Gerencsér Miklós szerkesztette Vörös könyv, 1919 című munkával bővült a Nemzeti Könyvtár sorozata.

Kötetek hullámai
A 2012-2013-ban megjelent huszonnégy kötet a sorozat három szerkesztőjének akaratát tükrözte. A következő huszonöt kötet nyolc intézményvezető, nyolc egyházi személyiség és nyolc politikus ajánlására készült el 2014-2015-ben, a 2016-2017-ben megjelenő harmadik hullám nagyjából huszonhét köteténél pedig a magyar értelmiség jeles képviselői segítik ajánlásukkal és közreműködésükkel a szerkesztőket. A várhatóan 2018-ban megjelenő huszonnégy könyv a kortárs magyar irodalomból merít.
Technikai okok miatt a most megjelenő öt kötettel együtt adják ki a „Szerb Antal-triptichont” is, amely az Utas és holdvilág és A Pendragon legenda című regényeket és Vörösmarty-tanulmányokat tartalmaz.

Versektől dokumentumokig
A most kiadott József Attila-kötetben olvasható verseket Szinetár Miklós rendező ajánlotta, válogatta és látta el jegyzeteivel. „József Attila nélkül nincs Nemzeti Könyvtár.”
A Déry Tibor-kötetben a Kéthangú kiáltás című elbeszélés, a Niki című kisregény és a Kedves Bópeer...! című regény olvasható, az ajánlást Szentmártoni János író, költő, az Írószövetség elnöke írta. Kerényi Imre megjegyezte: „a szerző fölött nem jár el az idő, a Niki mondatai ma pont olyan érvényesek, mint 1956 után, amikor Déry kikerült a börtönből”.
Babits Mihály Jónás könyve című költeményét és A gólykalifa című regényét foglalja magába a sorozat ötvenharmadik kötete, amelyet Gyémánt László festőművész ajánlott és illusztrált, a könyv elején az általa a kiadvány számára festett Babits-portré látható.
Az utolsó kötet a Gerencsér Miklós szerkesztette Vörös könyv, 1919 című dokumentumgyűjtemény, amely levéltári anyagok alapján dokumentálja a Tanácsköztársaság történetét 1919 márciusa és augusztus 5. között.

Tanácshatalom
Utóbbi esetén nem tudom megállni, hogy el ne meséljem drága nagyapám történetét abból az időből. Egy kis szatmári faluban lakott a tekintetes úr és éppen a tornácon pipázott, amikor felugatott a két kutya. Egy ösztövér ember közeledett, a falu susztere.
– Kushadj! – szólt nagyapám a kutyákra, majd így folytatta: – Hozott isten Jóska, jókor jössz, van itthon pár lyukas csizma, elvihetnéd. Na, mi járatban vagy?
– Én csak azt akarom mondani, tanácshatalom van, a népé lett a hatalom, az enyim, meg a miénk.
– És minek a neked?
– Hát mert kell, de nem is arról van szó, hanem a puskák..
– Milyen puskák?
– Amivel lődözni szokott. Mert be kell szolgáltatni. Mindet. Rendelet is van rá.
Nagyapám kissé elkomorodott, elnézte ezt a kis semmi embert, akit a kisujjával összeroppanthatna, aztán így szólt:
– Na, eredj haza Jóska, amíg szépen vagy, aztán ülj le a fenekedre és foltozd meg a csizmákat. Pucold is ki, hogy a szúnyogok is korcsolyát kössenek, ha rászállnak.
Jóska pedig elballagott, s így ért véget – állítólag – a tanácshatalom a mi falunkban.