Hamlet Kecskemétre ment

Az eredeti alapgondolat mentén, klasszikus szemléletben állítja színpadra Rusznyák Gábor rendező Shakespeare Hamlet című drámáját a kecskeméti Katona József Színházban.

Lenni vagy nem lenni

Shakespeare talán legismertebb tragédiáját 1972-ben vitte színre a városban Ruszt József, azóta már az előadást és akkori rendezőjét is legenda övezi Kecskeméten. Rusznyák Gábor elmondta, hogy a Hamlettel már mindenfélét csináltak, de ő nem szeret úgy változtatni, hogy az alapműhöz képest valami radikálisan más derüljön ki az előadáson.
Hangsúlyozta, hogy a darab eredeti formájában négy és fél óra lenne, ezért vannak ugyan a műben „apróbb dramaturgiai belenyúlások”, de az eredeti alapgondolat mentés haladtak a próbák során.
„Nyilván befolyásolta ezt az egészet, hogy hogyan hat, mi is ez a szellemvilág körülöttünk, hogyan is vagyunk a halállal, miért ennyire kulcskérdés, hogy éljünk, vagy ne éljünk, hol van az a pont, ahol eljuthat egy ember odáig, hogy egyáltalán felteszi ezt a kérdést?” – utalt a rendező a tragédia közismert, Lenni vagy nem lenni... kezdetű Hamlet monológjára.

Ne sérüljön a történet
A mű alaptörténete szerint Hamlet dán királyfi anyja, Gertrud a király halála után újra férjhez megy, így a trón Hamlet helyett nagybátyjára száll, aki egyben a király gyilkosa is. Hamlet atyja szellemétől erről értesülvén elhatározza, hogy bosszút áll.
Claudius dán királyt Kőszegi Ákos, Gertrud királynét Bognár Gyöngyvér, Hamletet Porogi Ádám, Opheliát Decsi Edit, Poloniust Kiss Jenő alakítja a darabban.
Rusznyák Gábor szerint a Hamlet polifonikus mű, ezért is veszik elő mindig és ezért van számtalan értelmezési lehetősége. Hozzátette: mindig érdekelte, hogy tartalmilag és formailag hogyan lehet úgy megmutatni a sokrétegű művet, hogy közben a történet ne sérüljön.

Helsingőr
S, ha már az értelmezési lehetőségek szóba kerültek, akkor álljon itt kedvencem, Orbán Ottó elgondolkodtató, valamikor a hetvenes években, Hamletről írt verséből, a Helsingőrből egy részlet:
„Nevezett úr rossz idegműködésének áldozata. Sajnálatos, de ez tény. Másképp kitűnne pólómeccseken, mint fürgébb trónutódok, de így, mivel hasából egy kergült idegcsomó hibás parancsot továbbít szívéhez, fensége merő szédülés. Recsegő bútorokban szellemet gyanít. Ha egy vízcsap csöpög, az arca megfeszül, »királyi vér« kiáltja, és »rútul kiontatol«, és eközben szemében oly káprázat lobog, hogy látni siralom. De fondor irigység táplálja gyászát. Anyját, e hervadásnak indult, élveteg királynét, úgy bámulja, mint sanda szerzetes a kurvát. Ez jóra nem vezet. Az államgépezet markáns egyéniségre vágyik, jó tv-arcra és helyes beszédre. Nevezett úr hóbortja ótvar nemzetünk ábrázatán. Ezért szemünkben ő megbízhatatlan, olyan kór, melyet honunk húsából kivágni hív a kötelesség. S hogy nem késtünk lehallgatni beszélgetéseit, ez szóljon hűségünk felől. Tanácsunk: autóbaleset, mely után pár napig klasszikus zenét sugároz a rádió.
Nagy M-mel: Méltóságaitok híve. Pecsét, két másolat; Polonius.”